Erdei Zsolt: Hőst csinálhattak volna belőlem

Erdei Zsolt januárban bokszolt utoljára, és bár azóta csak hitegeti őt az Universum egy rangos mérkőzés összehozásával, a magyar világbajnok úgy tervezi, november végén mindenképpen szorítóba lép, bárki legyen is az ellenfele. Erdei szerint kezdettől fogva rosszul menedzselték Németországban, pedig megbízhatóan hozta a sikereket. Balzsay Károly vasárnapi veresége előtt már érezte, hogy valami nincs rendben, szerinte azonban az Universum túl sok pénzt fektetett Balzsayba ahhoz, hogy lemondjon róla.

• Plasztikai műtét segíthet Balzsayn
• Erdei Zsolt: Elvették a kedvem az egésztől

- Hétfőn hajnalban nem volt ott a Syma-csarnok sajtószobájában, ahol Klaus-Peter Kohl, az Universum Box-Promotion tulajdonosa azt mondta, továbbra is nagy becsben tartják a hamburgi istállónál, és az ön eredményeihez, klasszisához méltó ellenfelet akarnak szerezni a következő összecsapásra.
- Valóban nem voltam ott, de előzőleg beszélgettem Kohllal, és ugyanezeket hallottam tőle. Nincs okom kételkedni a tulajdonos szavaiban. Mindig magamból indulok ki, és én nem szoktam mellébeszélni.

- Kohl még azt is mondta, hogy ön egyáltalán nem lett kegyvesztett Hamburgban, s hogy augusztus 22-i budapesti fellépése nem az Universumon múlt, hanem az ön sérülése miatt hiúsult meg.
- Hogy én sérült lettem volna? Nem, nem voltam sérült, most sem vagyok az. Én egy egészséges világbajnok vagyok, aki csak arra vár, hogy bevetésre kerüljön.

- Akkor hát mi a hiteles története annak, hogy Jürgen Brähmer és Aleksy Kuziemski bokszolt szombat éjjel a WBO interim (ideiglenes) félnehézsúlyú világbajnoki övéért, nem pedig Erdei Zsolt védte meg vb-címét Hugo Hernán Garay, illetve a Garayt legyőző Gabriel Campillo ellen?
- Egyszerű: túl sokba kerültem volna nekik, illetve amennyit az Universum kínált, azért nem voltam hajlandó szorítóba lépni. Pedig már jelentősen engedtem igényeimből, januárban, Magdeburgban életemben először kisebb gázsiért léptem szorítóba, mint az előző meccsemen. De most még abból a pénzből is faragni akartak, nem is keveset. Ebbe már nem mentem bele. Aztán az Ina Menzer tervezett vb-címmeccse (amely a budapesti gála fő műsorszáma lett volna - a szerk.) meghiúsult, kellett egy kísérő meccs a Balzsay-Stieglitz összecsapás mellé, és hat héttel a tervezett mérkőzés előtt szóltak, hogy ugorjak be.

- Ezt megalázónak tartotta?
- Nem minősítem. Tény, hogy nemet mondtam.

- Kevés lett volna a felkészülésre a hat hét?
- Igazából nem, de nem szeretek fércmunkát kiadni a kezemből, nyolc-tíz hét a szokásos penzum, szeretek topformában bunyózni, s általában ennyi időre van szükségem ahhoz, hogy csúcsra járassam magam. Meg aztán nem akarok fölösleges kockázatot vállalni.

"Magasan verem ezt a mezőnyt"

- Mértékadó vélemények szerint Brähmerrel minimális felkészülés esetén is simán elbánt volna.
- Ne higgye, hogy nagyképű vagyok, csupán realista: számomra nem kétséges, hogy jobb bokszoló vagyok Brähmernél. Magasan verem ezt a mezőnyt, ám a profi bunyóban bármi megtörténhet, ezért szeretek tökéletesen felkészülni.

- Azért Brähmer nem tűnt kutyaütőnek Kuziemszki ellen...
- Mert a lengyel vevő volt a balhorgára, folyton rászaladt a német legerősebb ütésére. Tisztességesen robotolt Kuziemski, de nem tudott ritmust váltani, márpedig nekem éppen ez az erősségem.

- Meg a balegyenese, amely sokak szerint a legjobb a világon.
- Pedig kezdetben ez volt a gyenge pontom. Csakhogy rengeteg edzéssel kifejlesztettem, és a meccseim nagy részét ezzel nyertem meg. De Brähmer annak is köszönhette sima győzelmét, hogy szerintem Artur Grigorjan nem a legjobb taktikával küldte szorítóba Kuziemszkit. Balkezes ellen jobbegyeneseket ütni? Szerintem hülyeség.

- Milyen érzés volt Balzsay előtt vinni a WBO nagyközépsúlyú világbajnoki övét? Azt azért megfigyeltem, hogy amikor belépett a szorítóba, ugyanúgy megcsinálta a szokásos oda-vissza mozdulatot a két kötél között, mintha csak a saját világbajnoki címmeccsére érkezne.
- Még szép! Számomra a szorító szentély, az az igazi otthonom, amikor belépek oda, megtisztelem. Akár bokszolok, akár csak mellékszereplő vagyok, mint ezúttal. Nekem ez a mozdulat a védjegyem, a ceremónia része, akkor is, ha félmeztelen vagyok, és akkor is, ha ingben, hosszú nadrágban lépek be a kötelek közé.

Furcsa érzések a Balzsay-meccs előtt

- Mit érzett Balzsay meccse előtt, alatt és után?
- Fura érzésem volt. Nem akarom azt mondani, hogy előre megéreztem Karcsi vereségét, de valami nem stimmelt. Éreztem rajta az iszonyatos feszültséget, amikor például beléptünk a ringbe, megeresztettem egy-két olyan "madaras" poént, de nem volt vevő rájuk, szerintem meg sem hallotta őket, pedig máskor mindig visszavág. Most elmerült a gondolataiba, görcsösnek tűnt. Aztán amikor elkezdődött a meccs, összezavarodtam.

- Hogyhogy?
- Nézze, általában elég jól látok a ringben, van némi rutinom, rendszerint tudom, mit kell vagy kellene csinálni. Most azonban fogalmam sem volt, tanácstalan voltam, aztán a kilencedik menetben hirtelen láttam, hogy nagy a baj. Attól kezdve csak az járt a fejemben, hogy Karcsinak ki kell tartania, mindegy, hogy miképpen, de ki kell tartania, és akkor pontozással nyeri a meccset. Harcolnia kell, bármennyire is nagy ütéseket kap, mert volt már rá példa a boksztörténelemben, hogy a megrendített fél főnixmadárként újjászületett a romjaiból.

- Mint például ön a Tito Mendoza elleni meccsen, Drezdában, 2007 novemberében, amikor a negyedik menetben nagyon megütötte a panamai.
- Igen, de a párhuzam nem tökéletes. Valóban kaptam egy hatalmas sallert, de Mendoza csak egy nagy ütést tudott bevinni, s talán utána még egyet, utána rátapadtam, lefogtam, rutinosan leszereltem. Később már nem volt gondom. Karcsi viszont tovább kapta a megrendítő pofonokat, sajnos, nem tudott regenerálódni. Meglehet, a rutinja hiányzott hozzá, habár elmúlt harmincéves, millió nehéz meccsen van túl. Inkább az lehetett a baj, hogy Stieglitz lankadatlanul rohamozott tovább, s ehhez Karcsi nincs hozzászokva. Mármint a bekkeléshez, mert erre lett volna szükség. Ehhez nincs benne elég rafinéria.

- Mit gondol, az Universum most ejti Balzsayt? Vagy korrekt módon tovább menedzseli és megpróbálja talpra állítani?
- Elsősorban nem az Universumon múlik Karcsi további sorsa, hanem önmagán. Szerintem nem is kérdés, hogy fel fog állni, s ha megkapja a támogatást a szeretteitől és a munkaadójától, akkor lesz ő még világbajnok.

A bokszoló mint vagyontárgy

- A szeretteire minden bizonnyal számíthat, no de az Universumra is?
- Karcsiba túlságosan sok pénzt és energiát fektettek, hogy már most lemondjanak róla, amikor még csak alig fél éve volt világbajnok. Egy bokszoló nemcsak sportoló, hanem egyszersmind befektetés, ha úgy tetszik, vagyontárgy az istálló számára, akit menedzselni, gondozni kell - és ennek most van itt az ideje. Beszéltem Dietmar Poszwával, a Spotlight igazgatójával, Klaus-Peter Kohl vejével, aki az Univerum második emberének, Kohl trónörökösének számít. Poszwa azt mondta, ha Balzsay igényli, az Universum költségén kiviszik Hamburgba, és egy plasztikai műtéttel rendbe hozzák a sérülékeny homlokát és szemöldökét. Úgy, hogy többé nem reped fel neki - mert bizony eddigi pályafutása során ez volt a gyenge pontja. Ha ejtették volna Kareszt, nem tennének ilyen nagyvonalú gesztust.

- Ha már a pénz szóba került: ön az Universum egyik legértékesebb "befektetése", mégsem kezelik ennek megfelelően...
- Pedig tényleg nem vagyok rossz üzlet a csapat számára, ezt büszkén kijelenthetem. Tizenegyszer védtem meg a címemet, akadtak kemény, látványos csatáim, nehéz ellenfeleim, s mindig szállítottam a győzelmet. Megbízható alkalmazott vagyok. Sajnos azonban a kezdetektől fogva elrontották a menedzselésemet.

- Ezt pontosan hogy kell érteni?
- Az Universumnak jobban kellett volna csipkednie magát, másképp kellett volna felépítenie a marketingemet Németországban, és akkor most sokkal több pénzt tudna kivenni belőlem, s persze nekem is sokkal több jutna. Nem igaz, hogy nem voltam és vagyok népszerű a német szurkolók körében. Amikor öt és fél éve megvertem Julio César Gonzálezt, hatalmas lehetőség előtt álltunk, én és az Universum. Hőst csinálhattak volna belőlem, de elmulasztották.

- Mivel tölti az idejét mostanában?
- Nem tétlenkedem, edzegetek, itt fent futok a fóti Öreghegyen, a Colosseum edzőteremben erősítek, focizom, egy rákospalotai bokszteremben kesztyűzgetek, a közelmúltban Kovács Attilával és Kótai Misivel is nyolc-nyolc menetet bokszoltam. Szóval karbantartom magam.

- Csak úgy?
- Nem "csak úgy". Ha minden igaz, november 28-án szorítóba lépek, akárki legyen is az ellenfelem. És ebben az esetben 14 hetem van hátra a meccsig, hétfőtől áttértem a napi tréningekre, négy hét múlva pedig kiutazom Hamburgba, s Fritz Sdunekkel megkezdjük a kemény felkészülést. Tudja, így harmincöt évesen kevés edzéssel is jobb formában vagyok, mint korábban rengeteg munkával. Nagyon kell vigyázni a túledzéssel. Huszonöt éves pályafutásom alatt annyit edzettem már, hogy sok is volt.

- Akkor tehát újra munkába áll?
- Persze. Mondtam már, a legfőbb erényem a megbízhatóság.