Egy bikinis videó miatt akár ki is végezhették volna hazájában a sportolónőt

Vágólapra másolva!
Nagyon nagy bajba került az iráni kajakozónő, Saman Soltani, mégpedig egy Instagramra feltett videó miatt.

Másfél évvel ezelőtt az iráni kajakos, Saman Soltani a spanyolországi Barcelonában edzőtáborozott. Közvetlenül a hazautazása előtt azonban egy ismeretlen felhívta telefonon és azt mondta neki, hogy semmiképpen se térjen vissza hazájába.

 A telefonáló azt mondta, hogy ha leszállok Iránban, biztosan letartóztatnak, börtönbe zárhatnak, de meg is kínozhatnak -

mondta a sportolónő, aki ezek után nem szállt be az Iránba tartó repülőgépbe, hanem Spanyolországban maradt. Soltani így folytatta: "Teljesen összeomlott az életem. Minden este sírtam és rémálmaim voltak. Úgy ébredtem fel, hogy verítékben úszom."

Mi történt? Mi válthatta ki ezt az elképesztő botrányt? 

Nem más, mint egy videó, amely felkerült az Instagramra.

 A videó egy barcelonai úszótáborban készült. "Mindenki óva intett attól, hogy elmenjek ebbe a táborba" - mondta az NRK norvég tévének Soltani. "Én azonban mégis megtettem. Mi volt a bűnöm? Az, hogy hidzsáb nélkül voltam ott, bikiniben. Az ott készült fényképeket, videókat pedig feltettem az Instagramra."

Íme a videó, amely Soltani vesztét okozta:

Mindez végzetes hibának bizonyult. Az iráni hatóságok felfigyeltek a képekre és Soltani hamar a célkeresztjükbe került. "Ismert ember, népszerű sportoló voltam Iránban. Az ottani rezsim számára elfogadhatatlan, mi több, bűn volt az, hogy ezek a képek megjelentek."

Soltani korábban műúszó volt, de a szigorú iráni szabályok szerint a kézen és az arcon kívül mindent le kell takarni. Iráni nők nem versenyezhetnek férfiak előtt. Mindezek arra késztették Soltanit, hogy feladja a nemzetközi műúszó-karrierről szőtt álmait. Valójában abbahagyta az úszást, de amikor megérkezett a meghívó a barcelonai úszótáborból, úgy döntött, hogy mégis elmegy oda. 

Mindig azt mondtam a sportolóknak, hogy küzdjenek az álmaikért, legyenek függetlenek, soha ne adják fel és legyenek bátrak. Aztán rajtam volt a sor, hogy cselekedjek, mert példakép voltam számukra. Ezért mentem el abba a táborba.

Az iráni Saman Soltani kajakosként készül az olimpiára
Fotó: Instgram

Amikor elindult Spanyolországba, nem is sejtette, hogy soha többet nem fog visszatérni Iránba. 

Amikor a hazautazás előtt jött a már említett figyelmeztető telefohívás, teljesen összeomlott. 

Senkit nem ismert az európai kontinensen, csak egyetlen név volt elmentve a telefonjába: Uwe. Ez a férfi Ausztriában, Bécsben élt.

Soltani és Uwe néhány évvel korábban, teljesen véletlenül találkozott Iránban egymással. Az osztrák férfi a fiával járt Teheránban és kellett neki valaki, aki jól beszél angolul. Így jöt létre a találkozás kettejük között. 

"Felhívtam Uwét, aki azt mondta, repüljek el Bécsbe. Ő fogadott be" - mesélte Soltani. "2022-ben egy iráni honfitársam, Sara Khadem szintén hidzsáb nélkül vett részt egy sakkversenyen. Soha többet nem mehetett haza ő sem, most is Spanyolországban él."

Soltani tehát megérkezett Ausztriába egy idegen családhoz, egy idegen férfihoz. Uwe azonban nem okozott neki csalódást. 

A hatvanon túl férfi befogadta az iránit, akit szinte lányaként szeretett.

 "Két fiam volt, de sosem gondoltam volna, hogy az élet ezt a fordulatot tartogatja még a számomra. Hogy egy iráni lány csöppen be az életünkbe, akit saját gyermekemként szeretek" - mondta a férfi.

Mivel az iráni lány korábban rendkívül tehetségesnek bizonyult a kajakozók között, ezt a sportot válaszotta. Ausztriában menedékjogot kapott, majd az osztrák kajak-kenu válogatott tagja lett. Most már az idei párizsi olimpiára készül. Annak a menekült csapatnak lett a tagja, amely a NOB égisze alatt versenyezhet majd az olimpiai játékokon. "Jó esélyem van arra, hogy ott legyek az olimpián" - mondta Soltani. "Képzeletben a dobogó tetején állok és aranyérmes vagyok. 

Ezt az egészet most már nem csak magamért csinálom, hanem mindenkiért, aki segített nekem - életben maradni. Az egész világért teszem. Szeretnék segíteni az embereknek, motiválni őket a történetemmel. Már csak egyet szeretnék: hogy édesapám is lásson versenyezni. Mert Iránban, amikor műúszó voltam, nem nézhetett meg, nem engedték oda. Tán az olimpián láthat engem.