"Az első mérkőzés volt, hogy nem mi lőttük az első gólt, és 1-0 után a Milan azonnal visszaállt, mert ők is tudták, remekül kontrázunk. Szerencsétlen gólokat kaptunk, ám a végig kiélezett szituációt jelzi, hogy a Milan játékosai az utolsó negyedórában percenként faggatták a játékvezetőt, mennyi van még hátra. Tény, a pályán Gattuso, Albertini, Ambrosini és a többiek nem igazán válogattak az eszközökben, ám a lefújást követően abszolút sportemberként viselkedtek. Sajnáltuk azt a tízezer Hapoel-szurkolót és a többit is, akik Izraelből izgulták végig a találkozót, viszont nekünk Pisont Pistával együtt az is külön jólesett, hogy Magyarországról is rengetegen szorítottak értünk. Szegény Pistába most nehéz lelket verni, hiszen a 87. percben akár egyenlíthetett volna, de Abbiati megfogta 18 méteres lövését. Nagy dolog lett volna, ha éppen az ő góljával kerültünk volna az elődöntőbe, de így is nagy esélyünk volt a meglepetésre. Kiesésünk ellenére jelzi a csapat eddigi szereplésének elismerését, hogy az izraeli sportminiszter tel-avivi hazaérkezésünk után, már a Ben Gurion repülőtéren fogadást adott küldöttségünknek, és megköszönte a helytállásunkat. Összességében azonban kár lenne tagadnom, borzasztóan dühít a kiesés, sőt, ez a vereség még öt év múlva is bosszant majd, ebben biztos vagyok. Ilyen sanszunk nem biztos, hogy lesz még egy az elődöntőbe kerülésre."
Bánki József
Ajánlat:
Dortmund-Milan az UEFA-kupa elődöntőjében
Korábban:
Mezőnyjátékossal a kapuban nyert az Inter