Az előző szezonban általános meglepetésre egészen a BL-döntőig menetelt AS Monacót sokan féltették attól, hogy a rengeteg kulcsember távozása miatt sokkal gyengébben fog szerepelni a mostani pontvadászatban. Jó darabig úgy tűnt, hogy ezek a félelmek alaptalanok, mert Didier Deschamps gárdája a bajnokság elején eredményesen futballozott, ám most kisebb hullámvölgybe került, hiszen immár hét mérkőzés óta nyeretlen a Ligue 1-ben.
A nagyhercegség csapatát alig egy éve még az anyagi csőd fenyegette, de az uralkodócsalád segítségével sikerült új befektetőt találni, és a klub a legutóbbi pontvadászatban messze várakozáson felül szerepelt. A Bajnokok Ligájában bejutott a fináléba, útközben búcsúztatva a sokkal esélyesebbnek tartott Real Madridot és Chelsea FC-t, a bajnokságban pedig sokáig az élen állt, és végül "csak" harmadik lett, így a szurkolók nem lehettek elégedetlenek a csapattal.
Azzal viszont már annál inkább, hogy a remek szereplés hatására a legjobb focisták rendkívül kapósak lettek a nemzetközi játékospiacon, és félő volt, hogy a nyáron szétszedik a gárdát. Mint kiderült, a félelem nem volt alaptalan. Noha a szakvezető, Didier Deschamps maradt, sőt, 2007-ig meghosszabbította szerződését, a BL-menetelés hősei közül jó páran már nem a Louis II stadionban kezdték a felkészülést a 2004-2005-ös idényre.
Az nem okozott meglepetést, hogy a három kölcsönben lévő futballista, jelesül Edouard Cissé, Hugo Ibarra és Fernando Morientes visszatért anyaegyesületéhez, mint ahogyan azt is tudni lehetett, hogy a horvát Dado Prso szerződése lejártával ingyen távozik, és a skót Rangers FC alkalmazottja lesz. Valójában tehát mindössze két labdarúgót adtak el a monte-carlóiak, igaz, két rendkívül fontos futballistáról volt szó. Ludovic Giuly 8,5 millió euróért az FC Barcelonába igazolt, míg a középpálya másik motorja, Jérome Rothen tízmillió euróért a Paris Saint-Germain játékosa lett.
A két focistáért tehát jelentős összeget kasszírozott az egyesület, ráadásul az új elnöknek, a volt ingatlanügynök Michel Pastornak (aki a nyáron került a klub élére a leköszönt Pierre Svara helyére) sikerült közel 50 millió eurós hitelt kieszközölnie a francia ligától. Ez utóbbi összeget a klub az adósságai törlesztésére fordíthatta, hiszen a játékoseladásokból befolyt bevétel elég volt az új szerzeményekre.
A legdrágább a Leccétől leigazolt csatár, Ernesto Javier Chevantón volt, az uruguayi vételára tízmillió eurót kóstált, az FC Internazionalétól megvett Mohammed Kallon ennek a felébe került, míg a brazil jobbhátvédért, Maiconért hárommillió eurót fizettek. Érkezett még az uruguayi Penarol középpályása, Diego Pérez, akiért nem kellett áldozni, és pár nappal a bajnokság megkezdése után a monacóiak az argentin Javier Saviolát is kölcsönvették az FC Barcelonától.
Jól látható tehát, hogy elsősorban a támadórészlegbe érkeztek új futballisták, és közvetlenül Rothen, illetve Giuly posztjára, vagyis a középpálya két szélére nem szerződtettek senkit Monacóban. Ennek oka elsősorban az volt, hogy Deschamps módosított az előző szezonban látott taktikán: akkor az együttes klasszikus 4-4-2-ben futballozott, a két középső középpályás feladata elsősorban a védekezés, a labdaszerzés volt, a támadó impulzusokat pedig leginkább Giuly és Rothen adta a két szélről.
A jelenlegi idényben viszont annyi változott, hogy a Monaco egy irányító középpályással állt fel Kallon személyében, vagyis a taktikai felállást leginkább a 4-3-1-2-es számsorral lehetett felírni.
A kezdő tizenegy meglehetősen stabil volt: a védelemben a jobb oldalon Maicon, a bal szélen Patrice Evra szerepelt, középen pedig Sébastien Squillaci és Gael Givet futballozott, de bármelyikük kiesése esetén Juan Rodriguez tökéletesen tudta őket pótolni. A középpálya három tagja a Diego Pérez-Vaszilisz Zikosz-Lucas Bernardi-Pontus Farnerud négyesből került ki (a svéd leginkább akkor játszott, amikor Bernardi sérülés miatt hiányzott), a csatársorban pedig az Emmanuel Adebayor-Saviola-Chevantón trióból került ki két futballista.
Mindez remekül is működött, hiszen nyolc forduló elteltével a csapat az élen állt a pontvadászatban, ráadásul úgy, hogy már két rangadón is túl volt, ráadásul mindkettőn idegenben: a PSG-t Párizsban sikerült legyőzni 1-0-ra, az Olympique Lyonnal pedig gól nélküli döntetlenre végzett a gárda.
Az OGC Nice elleni hazai 90 perc is simának tűnt, elvégre fél órával a lefújás előtt már 3-0-ra vezettek Adebayorék, ám a nizzaiak innen is fordítani tudtak, megnyerték a találkozót, és azóta (október másodika óta) szinte semmi sem jön össze a gárdának.
A Monaco egymás után öt döntetlent ért el, és az első pozícióból az ötödik helyre csúszott vissza, miközben az egypontos előnyből tízpontos hátrányt "faragott" a Lyonnal szemben. Deschamps az utóbbi három fordulóban még offenzívabb felállással próbálkozott, "beáldozva" egy védekező középpályást: mindhárom csatárt a kezdő tizenegybe jelölte, és mögöttük még Kallon is ott volt a középpályán, de eddig ez sem hozott eredményt. Úgy látszik, a nizzaiak elleni vereség után elszállt a játékosok önbizalma, és képtelenek mérkőzést nyerni.