Az AS Roma az előző idényben rengeteg beszédtémát szolgáltatott a szurkolóknak és a sajtónak, de nem elsősorban a pályán nyújtott teljesítmény miatt. A Farkasok háromszor váltottak edzőt egy év alatt, így nem csoda, hogy a csapat csak a nyolcadik helyen végzett a bajnokságban. A nyáron aztán úgy tűnt, minden rendeződik, hiszen végre sikerült megnyugtató megoldást találni az edzőkérdésre, de az eredmények Luciano Spalletti érkezése ellenére sem javultak jelentősen.
Az AS Roma szurkolói, ha tehetnék, biztosan kitörölnék nemcsak emlékezetükből, de az évkönyvekből is a 2004-2005-ös idényt, csapatuk háza táján ugyanis hatalmas káosz uralkodott: egymást érték az edzőcserék, a Bajnokok Ligájából megalázó módon esett ki a gárda, és a bajnokságban is hamar eldőlt, hogy a fővárosiak nem végeznek az áhított első négy hely valamelyikén. Az április elején kinevezett edző, a klub egykori legendás játékosa, Bruno Conti ugyan valamelyest rendet rakott a fejekben, de csodát ő sem tudott tenni: a gárda csupán a nyolcadik lett a bajnokságban, és csak annak köszönhetően harcolta ki a nemzetközi kupaszereplés jogát, hogy bejutott a kupadöntőbe, ahol a Bajnokok Ligája-induló FC Internazionale volt az ellenfele.
Egyértelmű volt, hogy egy olyan trénert kell a nyáron találni a csapat élére, akinek kellő tekintélye van, képes felrázni és motiválni a játékosokat. A választás végül Luciano Spallettire esett, aki az előző idényben a negyedik helyig vezette az Udinesét, korábban azonban sohasem dolgozott igazi nagycsapatnál - márpedig az AS Roma a legutóbbi szezon eredményei ellenére kétségkívül annak számít. Spalletti június végén állt munkába, addigra viszont a vezetőség már igazolt néhány új játékost, ráadásul sikerült maradásra bírni Francesco Tottit is, egyedül Antonio Cassano sorsa volt kérdéses.
A fiatal csatár a nyáron végül nem távozott a klubtól, de nem is volt hajlandó meghosszabbítani 2006-ban lejáró szerződését, így várható volt, hogy az ügynek a szezon folyamán még lesz folytatása. Spallettit mindez nemigen zavarta, ő ugyanis eleve Cassano nélkül képzelte el a csapatát, amely a nyári edzőmérkőzéseken rendre egy ékkel (Vincenzo Montellával vagy az AS Monacótól igazolt Shabani Nondával) plusz egy irányítóval (természetesen Tottival) állt fel. Ami a nyári átigazolási időszakot illeti, a hamar megszerzett Rodrigo Taddei, Samuel Kuffour, Nonda trión, valamint a kölcsönből visszatért védőn, Cesare Bovón kívül mindössze egyetlen új fiú érkezett a klubhoz az uruguayi Penaroltól leigazolt hondurasi középpályás, Edgar Álvarez személyében.
Igaz, nem is volt kit pótolni, hiszen egyetlen játékos sem hagyta el a csapatot a nyáron, így joggal bizakodtak a szurkolók, hogy kedvenceik ebben a szezonban végre ismét hagyományaikhoz méltó módon szerepelnek. Az első fordulóban még minden rendben is volt, hiszen a Roma idegenben verte 3-0-ra a Regginát, ráadásul Nonda megszerezte első gólját a csapat színeiben, a második játéknapon viszont egy fájó vereség következett hazai pályán Spalletti előző együttese, az Udinese ellen. A Livorno elleni 0-0 után a Parma FC 4-1-es legyőzése következett, úgy tűnt tehát, hogy az udineiek elleni fiaskó csak átmeneti kisiklás volt. A következő négy mérkőzés azonban bizonyította, hogy nagyobb a baj a vártnál: azokon a találkozókon mindössze két pontot szereztek Tottiék, pedig az ellenfelek náluk elvileg szerényebb képességű gárdák (a Cagliari, a Siena, az Empoli FC és az örök ellenség Lazio) voltak. A városi derbin viszont már legalább nem játszott rosszul a csapat, és a szurkolók ezt kedvező jelnek fogták fel (mi mást tehettek volna...).
Igazuk lett, hiszen a következő három bajnokiját megnyerte a csapat - különösen az Inter legyőzése volt nagy fegyvertény, hiszen a Farkasok már 3-0-ra is vezettek a milánóiak ellen, és ugyan a végeredmény 3-2 lett, magabiztosan hozták a meccset Spalletti fiai. Az Ascoli és az FC Messina leverése után már a hatodik volt a csapat a táblázaton (mindössze két ponttal lemaradva a negyedik helyen álló Inter mögött), és ekkor következett az újabb nagy rangadó, a listavezető Juventus FC ellen az Stadio Olimpicóban. Az első félidő nem hozott gólt, szünet után viszont húsz perc alatt teljesen összeomlottak a hazaiak: a 63. percben már 4-0-ra vezetett a Juve. A végeredmény 4-1 lett, ez a találkozó megmutatta, hogy Spalletti mesternek még bőven lesz dolga, ha élcsapatot akar faragni az AS Romából.
A tél nagy kérdése az, hogy mi lesz Cassanóval. A csatár ugyanis mindössze két mérkőzésen szerepelt eddig a bajnokságban, Spalletti továbbra sem számol vele, és mivel a nyáron lejár a szerződése, ha pénzt akar kapni érte a klub, a télen el kell adnia. Kérőkben nincs hiány (a Juventus mellett több külföldi csapat is vinné a csatárt), így könnyen lehet, hogy a január ismét Cassanóról fog szólni Rómában.