Meghódították a Sirályok a slágerlistát

Rovatunkban már többször is beszámoltunk a futballal kapcsolatos slágerlistás szerzeményekről: volt itt már szó a német Toten Hosen nevű rockzenekar Bayern München-ellenes daláról, az eurovíziós dalfesztivál dán nyerteséről, de a popzene és a labdarúgás viszonya legtöbbször az angolokkal kapcsolatban került elő.

2004-ben Nagy-Britanniában szenzációs esemény történt: a másodosztályú Brighton & Hove Albion szurkolói által kiadott nóta a hivatalos brit slágerlistán egészen a 17. helyig kúszott előre - anélkül, hogy a kislemezt egy komoly kiadónál adták volna ki, vagy árulták a nagyobb zeneboltokban.

A The Championship középmezőnyében szereplő egyesületnek 1997 óta nem volt állandó stadionja - az akkori vezetőség eladta a klub otthonát, a Gladstone Groundot, és a Brighton előbb a Gillingham FC-nél albérletben játszotta hazai meccseit, majd pedig a városban található atlétikai pályán, a Whitdeanben szerepel, ám ez az aréna csupán hétezer fő befogadására alkalmas, pedig amikor a csapat feljutott a második vonalba, az osztályozón a cardiffi Millennium Stadiumban harmincezer fanatikusa volt jelen.

A szurkolók kezdeményezésére a klub kidolgozott egy tervet, amely szerint az új, húszezres stadion a város Falmer nevű városrészében épülhetne fel, azonban ehhez sokáig nem kapta meg az engedélyt. Ez adta az ötletet a Brighton egyik "híres" drukkerének, John Baine-nek, aki a környéken Attila, a tőzsdeügynök néven elismert punkköltőnek számít - bármit is jelentsen ez.

Attila költői vénáját felhasználva dalszöveget írt az 1980 augusztusában a slágerlista első tíz helyezettje között szerepelt dalra, a The Piranhas által előadott Tom Hark című ska-szerzeményre: az új nóta címe a Falmert akarjuk! lett.

Attila fel is vette a szerzeményt a Seagulls Ska nevű zenekarral (a klub beceneve a Seagulls, azaz a Sirályok), majd a különböző alternatív terjesztési hálózatokon keresztül árulni is kezdte: a kislemezt elsősorban a brightoni boltokban, illetve az interneten lehetett megvenni. Sokat segített a szerzemény népszerűségének, hogy a klub másik neves szurkolója, a popzenészként, illetve DJ-ként tevékenykedő Fatboy Slim is felkarolta, és többször is lejátszotta a saját rádióműsorában.

Mindennek hatására a dal egészen a 17. helyezésig jutott a hivatalos brit kislemezlistán, amelyet a heti eladások alapján állítanak össze. A bevétel természetesen az új stadion felépítéséhez létrehozott alapítvány számlájára ment. És hogy a brightoni drukkerek milyen rosszul érezték magukat a Whitdeanben, íme pár sor a dal szövegéből bizonyítéknak: "Egy atlétikai pályán ragadtunk, amelyet utálunk, ez olyan, mintha az albán nyolcadik osztályban kellene játszanunk. A stadionunk kicsi, a költségek nagyok, ha nem kapjuk meg a Falmert, akkor meghalunk".