Andrés Iniesta, a Barcelona csendes klasszisa

Az FC Barcelona hívei különösen büszkék arra, hogy csapatukban sok saját nevelésű futballista szerepel, akik közül a csapatkapitány Carles Puyol és Xavi mellett a középpályás Andrés Iniesta az egyik legnépszerűbb. A még mindig csak 23 esztendős játékos lassan első számú cseréből alapemberré nőtte ki magát a katalánoknál, amihez az is hozzájárult, hogy több poszton is bevethető - és mindenhol képes kiemelkedő teljesítményre.

1996 szeptemberében tehát az egész família Barcelonába költözött - Iniesta élete egyik legszomorúbb napjaként emlékszik vissza a családi ház elhagyására.

A klub utánpótlás-központjában, a La Masíában azonban Andrés új barátokra lelt, és lassan sikerült beilleszkednie az új életvitelbe, amelyben szinte minden idejét a futball töltötte ki, amihez viszont nagyon jól értett.

Meglehetősen gyorsan fejlődött, és hamarosan már korosztálya egyik legtehetségesebb focistájaként emlegették - 1999-ben például megnyerte a klubbal az egyik legrangosabb utánpótlás-torna, a Nike Premier Kupa világdöntőjét (a finálében az argentin Rosario Central ellen Iniesta lőtte a győztes találatot), ráadásul ő lett a torna legjobb futballistája is.

Természetesen a korosztályos válogatottakba is rendre meghívást kapott, így például 2001-ben részt vett az U16-os Európa-bajnokságon a spanyol nemzeti csapattal. A hispánok Fernando Torres vezérletével megnyerték a tornát, és bár Iniesta a döntőben nem lépett pályára, ez számára is nagy siker volt.

Akkoriban klubjában már a tartalékok között, vagyis a Barcelona B-ben futballozott, amely a spanyol harmadosztályban vitézkedett, és olyan csapattársai voltak, mint Víctor Valdés, Thiago Motta vagy Oleguer. A következő szezonban már első gólját is megszerezte a harmadik vonalban, és újabb Európa-bajnoki címet ünnepelhetett: ezúttal az U19-es csapattal bizonyult a kontinens legjobbjának. Az Eb-n a spanyolok mindegyik összecsapásán kezdő volt, és a csehek elleni csoportmérkőzésen gólt is szerzett.