Panucci, a fejben erős jobbhátvéd

Az AS Roma jobbhátvédjét 13 esztendővel ezelőtt Európa legjobb utánpótláskorú labdarúgójának választották, és sikerekben gazdag pályafutást futott be, de a 2004-es Európa-bajnokság után úgy tűnt, hogy válogatottbeli karrierje véget ért. Egykori klubtársa, Roberto Donadoni azonban kissé váratlanul megint meghívta a nemzeti csapatba, és Panucci sorsdöntő találattal hálálta meg a bizalmat, kijuttatva a squadra azzurrát a kontinensviadalra.

Panucci végül három találattal fejezte be a Serie A küzdelmeit, és nem is maradt Genovában, hiszen az akkoriban a világ legjobb klubjai közé tartozó AC Milan szerződtette. A szakértők többsége úgy vélte, hogy a rossoneróknál a fiatal jobbhátvéd alighanem csak tartalék lesz, azonban Panuccinak Mauro Tassottit is sikerült kiszorítani az együttesből, és az idény második felére Milánóban is alapember lett - és a szezon végén bajnoki címet nyert a klubbal.

De nem ez volt az egyetlen trófea, amit begyűjtött 1994 nyarán: a Milan a Bajnokok Ligáját is megnyerte (Christian természetesen a döntőben is végig a pályán volt az FC Barcelona ellen), az U21-es válogatottal pedig tovább menetelt a korosztályos Európa-bajnokságon.

Különösen a sorozat negyeddöntője lehetett emlékezetes a számára, hiszen a Csehország elleni hazai találkozón cseh származású édesanyja szemei előtt Panucci góllal vette ki a részét a taljánok 3-0-s diadalából.

Az olaszok végül bejutottak a döntőbe, ahol a Luis Figóval, Costinhával, Abel Xavierrel, Manuel Ruí Costával felálló portugál csapatot győzték le 1-0-ra. Persze a talján gárdában sem akárkik kergették a labdát: Panucci mellett játszott a fináléban Francesco Toldo, Filippo Inzaghi és Fabio Cannavaro is, a kispadon pedig Cesare Maldini ült.

A Milan jobbhátvédje akkor még nem mondhatta nagyválogatottnak magát, mert bár 1994 tavaszán többször is meghívót kapott a squadra azzurrába, egyszer sem lépett pályára. Persze nem kellett sokat várnia a bemutatkozásra, hiszen arra 1994 szeptemberében került sor egy Szlovénia elleni Eb-selejtezőn.

Panucci a nagyválogatottban sem okozott csalódást, hiszen rögtön második mérkőzésén eredményes volt, októberben az észtek ellen talált be. Eközben a Milanból is kihagyhatatlan volt, nem okozott tehát meglepetést, hogy az olasz szaklap, a Guerin Sportivo 1994-ben neki ítélte oda a Bravo-díjat, amely a legjobb 21 éven aluli európai labdarúgónak jár.

Az 1994-1995-ös szezonban a milánói együttes ismét beverekedte magát a BL-döntőjébe - azonban az Ajax Amsterdam legyőzte a rossonerókat a fináléban. Ennél valamivel nagyobb csalódást jelentett a védő számára, hogy végül nem került be az 1996-os Európa-bajnokságra utazó olasz válogatottba. Aligha vigasztalta, hogy életkora miatt viszont még mindig tagja lehetett az U21-es nemzeti tizenegynek, amely 1996-ban is megnyerte a kontinensviadalt.