A Milannál nem létszükséglet az erősítés

Miután az AC Milan nyolcpontos levonással kezdte meg az előző szezont a Serie A-ban, így a rossoneróknak egyetlen céljuk lehetett a 2006-2007-es idényben: minél jobban szerepelni a Bajnokok Ligájában, és kiharcolni a következő szezonra is a BL-szereplést. A gárda ezt még túl is teljesítette a trófea elhódításával, és az új pontvadászatban ismét a bajnoki aranyérmet veheti célba az együttes - egyelőre változatlan játékoskerettel.

A rossonerók a pályán elért eredmények alapján másodikak lettek a Serie A-ban a 2005-2006-os idényben, ám a bundabotrány következményeként teljesítményükből 30 pontot levontak - éppen annyit, hogy elérjék a harmadik pozíciót, és indulhassanak a Bajnokok Ligája selejtezőjében.

További büntetésként az új pontvadászatot nyolcpontos levonással kezdte a csapat, és bár a szezon elején a klubnál erősen fogadkoztak, hogy ennek ellenére is harcban lesznek majd az aranyéremért, hamar kiderült, hogy az FC Internazionaléval akkor sem nagyon kelhetnének versenyre, ha ők is nulláról kezdik az idényt.

Így aztán a célkitűzések hamar módosultak, és a csapat immár azért küzdött, hogy beférjen az első négy közé - és persze közben a Bajnokok Ligájában is hagyományainak megfelelően szerepeljen. Ez még úgy is remekül működött, hogy a gárda elveszítette egyik legjobbját Andrij Sevcsenko személyében, és a 2006 nyarán szerződtetett focisták egyike sem tudott tartósan megragadni a kezdő tizenegyben.

A legdrágább szerzemény, a brazil Ricardo Oliveira a biztató rajt (első bajnokiján gólt szerzett) után csődöt mondott, és Daniele Bonera, illetve Yoann Gourcuff sem bizonyult többnek kiegészítő embernél - bár a szurkolók szerint a francia középpályás több játéklehetőséget kapva sokat tehetett volna az együttesért. Éppen ezért a Milan januárban ismét aktív volt a játékospiacon, és tovább erősítette keretét: a nagyobb szenzációt a Real Madrid csatárának, Ronaldónak a megvétele jelentette, de a BL szempontjából a Lazio jobbhátvédjének, Massimo Oddónak a leigazolása fontosabb volt. A Fenomén ugyanis a nemzetközi porondon nem léphetett pályára, ellentétben Oddóval.

Ronaldo a bajnokságban fél szezon alatt hét találatot ért el, amivel Alberto Gilardino, illetve Kaká mögött harmadik lett a házi góllövőlistán, Oddo pedig a jobb oldalon új lendületet adott a csapatnak, amely a Serie A-ban magabiztosan őrizte a negyedik helyét, a BL-ben pedig még jobban szerepelt. Carlo Ancelotti együttese főleg a Manchester United elleni elődöntőben nyújtott egészen kifogástalan teljesítményt, és a Liverpool FC sem tudta megállítani a milánóiakat a fináléban, akik így a rosszul indult szezont végül maximális sikerként értékelhették.

Hibátlan gálaelőadás a San Siróban, a Milan-MU meccs összefoglalója

Hogy a jelenlegi kerettel a vezetőség mennyire elégedett volt, azt jól jelzi, hogy január óta összesen hat futballistával hosszabbítottak szerződést. A sort még januárban a cseh Marek Jankulovski nyitotta, aki 2011-ig írt alá; őt a két kapus, Zeljko Kalac és Dida követte, előbbi 2009-ig, utóbbi pedig 2010-ig kötelezte el magát; májusban a veterán jobbhátvéd, Cafú is aláírt még egy évre; közvetlenül a BL-döntő előtt a középpályás Massimo Ambrosini 2010-ig írt alá; majd júliusban Gourcuff is a Milanhoz kötötte jövőjét 2011-ig.

A folyamatot végül a szakvezető, Carlo Ancelotti tette teljessé azzal, hogy eredetileg 2008-ig szóló kontraktusát meghosszabbította 2010-ig. A rengeteget kritizált tréner 2001 óta vezeti a rossonerókat, és ez idő alatt egy bajnoki címet és két BL-t nyert a gárdával. A nagy kérdés immár az volt, hogy a nyári átigazolási időszakban miként tevékenykedik majd. A legtöbben biztosan voltak benne, hogy az egyesület szerződtet egy világklasszist, és ennek megfelelően a különböző lapok hol Ronaldinhóval, hol Samuel Eto'óval, hol pedig Didier Drogbával hozták kapcsolatba a csapatot - miközben Kaká Madridba igazolásáról is sokat írtak.

Az előző idény legszebb pillanata a Milan-drukkerek számára: kézben a BL-trófea

Mindezekből azonban egyelőre semmi sem valósult meg, és miközben a többi sztárklub mind megkezdte az erősítéseket, addig a Milan csak eladott focistákat: Ricardo Oliveirát a Real Zaragozának, az előző szezonban is kölcsönadott Massimo Donatit a Celtic FC-nek, Christian Abbiatit pedig az Atlético Madridnak - utóbbit csak kölcsönbe. Joggal merülhet fel persze a kérdés, hogy miért is lett volna szüksége a Milannak egy újabb sztárra - amikor a csapat remekül összeállt, és immár Ronaldót is bevetheti a nemzetközi porondon.

Utóbbinak köszönhetően egyébként az olasz szakértők úgy vélik, hogy Ancelotti visszaáll a kétcsatáros szisztémára - tavasszal ugyanis a kevés rendelkezésére álló támadó miatt csak egy ékkel, viszont megerősített középpályával futballozott a csapat. A régi-új taktika szerint a középpályán a rombusz-alakzat hátsó csúcsát Andrea Pirlo, az elsőt pedig Kaká foglalja el, a két oldalon Gennaro Gattusóval és Clarence Seedorffal - és Kaká posztja kivételével mindegyik pozícióra van megfelelő "helyettes", gondoljunk csak Ambrosinire, Gourcuffra, Cristian Brocchira vagy Serginhóra.

A szupertehetséges Patót (fehérben) sokan már Kakához hasonlítgatják

Ebből a szempontból a fiatal brazil támadó, Alexandre Pato megszerzésének módja tökéletesen érthető: a mindössze 17 esztendős csatárt többek között a Real Madrid és a Chelsea FC is vitte volna, így a Milan nem akárkiket vert meg a játékospiacon, ugyanakkor a játékos januárnál előbb nem léphet tétmérkőzésen pályára a csapatban. Ennek oka az, hogy a "Kacsa" csak szeptember 2-án lesz 18 esztendős, viszont az olasz szabályok értelmében ezelőtt nem köthetnek vele profi szerződést - vagyis kicsúszik a transzferperiódusból. Ősszel azonban már így is a Milannal edzhet, vagyis januárra tökéletesen beilleszkedhet az együttesbe, amely új szerzemények nélkül is versenyben lesz a bajnoki címért.