Vágólapra másolva!
Játékosként kirúgták a csapattól, edzőként először összeveszett a tulajdonossal, majd visszatérve történelmet írt Kecskeméten Tomislav Sivic, akinek irányításával a KTE kedden megnyerte a Magyar Kupát. A szerb edzőt elkeseríti, hogy komoly csapatoknál, így a Videotonnál sem merült fel a szerződtetése, szerinte Magyarországon különösen nehéz idegenként boldogulni, mert a kudarcot mindig felnagyítják, és rengeteg az irigy ember.

- Közel húsz éve játékosként érkezett először a városba. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
- Az 1993-94-es szezonban játszottam Kecskeméten, de az akkori edző, Linka József elzavart. Nagyon bántott, de már akkor is mondtam, egyszer visszatérek még ide, és visszakapom a sorstól azt, amit egykor elvett tőlem. Szerencsére nem vagyok sértődős és sértődött ember.

- Hol fejezte be végül a pályafutását?
- Először Izlandra kerültem, majd a Feröer-szigeteken játékosedző voltam 1996 és 2001 között. Az nagyon nehéz feladat volt. Egyszer egy kupadöntőn olyan botrányosan játszottam, hogy nem bírtam magam a pályán tartani. Ki is kaptunk. De összességében büszke vagyok az ottani sikerekre, csapatommal, a B36 Tórshavnnal 1997-ben bajnokságot nyertem. Tizennyolc mérkőzésből tizenhatot megnyertünk, ez a teljesítmény akármilyen csapattal nagy teljesítmény. Aztán a szerb szövetséghez kerültem, dolgoztam az U17-es, az U19-es és az U21-es válogatottnál, nagyon szerettem azt a feladatot.

- 2007 őszén vette át a Kecskemét irányítását, vezetésével a klub először jutott fel az NB I-be, ahol az első évet rögtön az ötödik helyen zárták. Hogy jött az ajánlat?
- Teljesen véletlenül. A szerb szövetségben kérdezték tőlem, érdekelne-e egy magyar NB II-es csapat. Azonnal nemet mondtam. Azért agitáltak, jöjjek, nézzem meg a csapatot, hátha megváltozik a véleményem. A Kecskemét akkor a nyolcadik helyen állt, és a Bőccsel játszott. Azt tapasztaltam, jók a körülmények, ambiciózus a tulajdonos, igazi nagy kihívásnak tűnt a feladat. Beszéltem Rózsa Pál tulajdonossal, mondtam, nem tudok csodát garantálni, csak ha kapok egy kis időt. Azt mondta, három év alatt, a klub századik évfordulójára kell az NB I-be jutni. Azt biztos megcsinálom, válaszoltam.

- Mikor érezte először úgy, hogy jól döntött?
- A harmadik mérkőzés után. A Makó ellen egy hazai 1-1-gyel kezdtük a bajnokságot, a Petőfi Népe a tudósításában alaposan le is húzott bennünket, belátom, jogosan. Aztán elmentünk Bőcsre, ahol kaptunk egy hármast, akkor már én is úgy éreztem, nem megy ez nekem. A fordulópontot a harmadik forduló jelentette, pedig a Mezőkövesd ellen az ötödik percben kiállították egy játékosomat, és büntetőt kapott az ellenfél. Tóth Zoli azonban kivédte, végül egy bombagóllal nyertünk 1-0-ra.

- Ha nincs ez a siker, megfutamodott volna?
- Nem vagyok megfutamodó típus, de ha valami nem megy, kár erőltetni. Tisztában vagyok azzal, hogy a tulajdonos dönt, de én mindig is partner voltam abban, hogy üljünk le, egyeztessünk, beszéljünk a problémákról. A csapatot végül úgy juttattam fel az első osztályba, hogy a bajnokság végén zsinórban 14 mérkőzést nyertünk.

Forrás: MTI/Újvári Sándor

- Második NB I-es idényben az Újpesttől a kupában elszenvedett vereség után lemondott posztjáról. Akkor azt mondta: "Egy dolgot beszéltünk meg az elnök úrral, azonban más történt." Lehet tudni, mi volt akkor a probléma?
- Persze, nem titok. Rosszul jöttünk ki az átigazolási szezonból, együtt hibáztunk, végül ugyanazokkal a játékosokkal kellett nekivágnunk a szezonnak. A szakítás nem volt baráti, ment az oda-vissza mondogatás. Olvastam, Rózsa azt nyilatkozta, ő csinált belőlem edzőt. Én meg azt válaszoltam, nem tehetek arról, ha valakinek nem tetszik, hogy híres lettem.

- Ezek után váratlan volt a tavalyi visszatérés. Sikerült rendezni a korábbi problémát a tulajdonossal?
- Még a helyi újság munkatársa keresett meg Urbányi István távozásakor, hogy lenne-e kedvem visszatérni. Persze, izgatott a dolog. Aztán amikor megkérdezték a szurkolókat egy internetes szavazáson, ki legyen az edző, én pedig ezt durván megnyertem, akkor valóban elgondolkodtam. Azt mondták a barátok, "Figyelj ide, itt egy város, amely imád téged. Menj, segíts a csapatnak!" Rózsa eljött hozzám Szabadkára tárgyalni, én még befejeztem az Eb-selejtezőt a szerb utánpótlás-válogatottnál, és jöttem.

- Nehéz volt dönteni?
- Nagyon, de hálával tartozom a szerb szövetségnek, amely végül elengedett. Először csak januárig, de miután beindult a csapat, kértem, hadd folytassam csak és kizárólag a magyarországi munkát.

- Meddig szól a kecskeméti szerződése?
- Még két évig.

- Azt mondta egyszer, Magyarországon négy csapat van, ahol szívesen dolgozna: Videoton, Győr, Debrecen, Ferencváros. Még mindig tartja ezt?
- Persze, hogy tartom. Kicsit el is vagyok keseredve, mert amikor komoly csapatoknál edzőkérdés merül fel, szóba se kerül a nevem. A Videotonnál sem. Pedig láthatják a munkámat, bizonyítottam, a Kecskemét tartja magát a mezőnyben, szép focit játszik. Mi kellene még?

- Voltak ajánlatai más magyar kluboktól?
- Amikor Berki Krisztián volt a Ferencváros első embere, akkor ajánlottak neki, de ő végül Prukner Lacit választotta. Újpesten háromszor is tárgyaltam, eredménytelenül. De a Debrecennel hiába boronált össze a sajtó, ott semmi konkrét lépés nem történt. Külföldön nehéz idegenként boldogulni, Magyarországon főleg. A kudarcot mindig felnagyítják, és rengeteg az irigy, féltékeny ember. Sohasem versenyeztem senkivel, csinálom a saját munkámat, de mindig több a negatív kritika, mint a pozitív megnyilvánulás.

Forrás: Pályi Zsófia

- Az elmúlt hetekben többször kritizálta a magyar bírókat. Mennyire gondolta ezt komolyan, illetve mennyire volt ebben egy kis nyomás az ön részéről a kupadöntőre gondolva?
- Amit mondtam, azt mind tudom bizonyítani, szakértők álltak ki az igazam mellett. Meg lehet nézni, mennyi tizenegyest fújtak ellenünk az utóbbi fordulókban, ami mind döntően befolyásolta a mérkőzéseket. Nem tudok csendben maradni, nekem senki ne mondja, hogy ne pofázzak. Játékospárti vagyok, nekik mind családjuk van, amelyet el kell tartani. A játékvezetők pedig jönnek, fújkálnak összevissza, nem könnyű ezt elviselni. Persze, a bíró is ember, nincs itt gond. Csak besokalltam.

- Hogyan látja a magyar bajnokságot? Mennyire megérdemelt a Videoton bajnoki címe?
- Nem lebecsülve a Videoton erejét, mert nagyon jó és erős csapat, és megérdemelten lett bajnok, de nem volt komoly ellenfele.

- Korábban azt mondta, Magyarországon futballrevolúció zajlik. Lát előrelépést az elmúlt évekhez képest?
- Abszolút fejlődött, tizenkét akadémia működik, kitűnő az infrastruktúra. A befektetés megtörtént, most idő kell, hogy beérjen a gyümölcs. A bajnokság is kiegyensúlyozott lett, erős a középmezőny, nincs könnyű meccs, ez mindenképpen jó.

- És a magyar válogatott?
- Ott is érezhető az előrelépés, pozitívvá vált a hangulat, voltak jó eredmények. Persze a Hollandia elleni 0-4 nem hiányzott, de az ilyen eredmények benne vannak a pakliban. Amszterdamban viszont megérdemelte volna az egy pontot a csapat. Mindig azt mondtam, az országnak az hozna megnyugvást, ha a válogatott végre kijutna egy világeseményre.

- Mi a különbség Szerbia és Magyarország között? Hiszen a szerbek időről időre ott vannak az Eb-ken, vb-ken, mi pedig nem.
- Ez mentalitás kérdése. A szerbekben van egy harcias szellem, amivel nyerni tudnak, képesek az utolsó vérig harcolni. A magyarok lába nehéz helyzetben megremeg, a közvélemény pedig hajlamos szidni azt, akit az egy hónappal korábbi győzelemkor még istenített. A titok a mentalitásban rejlik: hinni kell magunkban, és hinni kell a sikerben. Azt hiszem, ezt Kecskeméten sikerült átadnom a játékosoknak.

Ha elolvasta a cikket, töltse ki az [origo] focikvízét is, és nyerjen válogatott sporteszközöket!