Ki vert meg kit? Egy Bayern-szurkoló kiönti a lelkét

Oké, szögezzük le az elején, Bayern-szurkoló vagyok. Fáj a szombati vereség, de azért igyekszem nem túlságosan elrugaszkodni a valóságtól. Csak hadd mutassak rá a Bayern bukásának néhány okára - nem úgy, mint ahogy az angol térfél látja!

Antifocival nyert volna BL-t a Chelsea?

Először is arra az üres lózungra, amivel a Chelsea-szurkolók szeretik fényezni csapatuk sikerét: az angolok ügyesen taktikáztak. Mind a Barcelona elleni elődöntő két meccsén, mind a Bayern ellen tökéletesen működött a taktika, a két támadó szellemű csapat ostromai megtörtek az angol védelem falán - legalábbis ezt hallom felőlük.

Nos, ez nem igaz sem a Barcelona, sem a Bayern esetében. Mert miről szól egy csapat taktikája? Arról, hogy a rendelkezésére álló játékosállományból gazdálkodva hogyan tudja megállítani az ellenfél támadásait, illetve hogyan tudja felbontani a védelmét. A taktika védelmi oldala akkor működik, ha egy csapat megakadályozza az ellenfelét abban, hogy eljusson a helyzetekig. Az nem a védekező csapat taktikájának sikere, ha a támadók nem tudják érvényesíteni a ziccereiket.

Márpedig Heynckes ügyesen taktikázott. Robben és Ribéry gyakran látogatták meg a másikat a széleken, hogy kombinatív játékukkal megbontsák a védelmet. Ezt kiválóan egészítette ki Müller, aki a gólján kívül is húzott egy-két látványosat, és ha a labda nélküli mozgását figyeljük, láthatjuk mennyire kulcsfontosságú eleme ő a támadásoknak.

Robben középre surranó lövése a kapufáról pörgött le. A kapuval szemben egyedül álló Müller kapásból küldte mellé a labdát. Az első félidőben Ribéry farkasszemet nézhetett a tíz méterre se álló Cechhel, de elkapkodta, a második félidőben ő és a lesvonal közé egy muslica is csak szűkösen fért volna be az 54. percben, amikor a francia mester érvénytelen gólt lőtt. Gomez ziccereket rontott, köztük az egyiket 12 méterről úgy, hogy csak Cech volt már vele szemben. A hosszabbításban Olic és Van Buyten szerencsétlenkedése hab volt a tortán. A felsorolás nem teljes, és a ráadásban lőtt Bayern-tizenegyest ide se veszem, mert annak nincs köze a taktikához.

A kihagyott helyzetekben két embert érdemes kiemelni (ezzel együtt nem állítom be őket bűnbaknak). Az egyik Arjen Robben a kihagyott büntetőjével. Kulcshelyzetekben hibázik nagyokat, lövései csak madárriasztásra jók, a cselei pedig már nem siklanak úgy, ahogy pár éve, ha egyáltalán nem sérült. Látják ezt a vezetők is, akik megszerezték a 20 éves Shaqirit. Talán elrobog még Arjen, amíg a svájci fiatal beérik.

A másik Mario Gomez, akiről számtalan vitám volt már az elmúlt években. Ezt írta a meccsen nyújtott teljesítményéről az [origo]. "A Bayern leggyengébb láncszeme a ziccergyilkosnak tartott Mario Gomez volt, akinek a luftjánál 'oáztak' a drukkerek, úgy, mint egy csecsemő, annyira fájt nekik a kihagyott helyzet. De a csatár még ezután is elpuskázott jó pár ziccert, egyszer ollózott, amire egy német drukker mögöttünk felnevetett, pedig a java még csak utána jött - a visszapattanó labdát nem tudta lekezelni a csatár." Mennyire pontos leírás ez!

Szerintem ő egy jó testfelépítésű senki, bármilyen 30 millió euróért megvehető csatár tud annyit, mint ő, sőt... Amikor őt kritizálom, azt kapom vissza rendszerint, hogy "de hát sok gólt lő, és egy csatárnál csak ez számít". Én erre azt válaszoltam mindig, hogy az ő góljainak döntő többsége a támadó középpálya érdeme - nem véletlenül lő rendszerint közelről gólokat, amiket a nagymamám is be tudna lőni. Azt mondtam vitapartnereimnek, hogy nem érdekel hány gólt lő évközi kis meccseken, mert olyan csatárra van szüksége a Bayernnek, akivel BL-t is lehet nyerni. Felrobbanok a dühtől, hogy ennyire igazam lett. Vele nem lehet nyerni. "Ez hihetetlen. Ha az embernek ennyi lehetősége van eldönteni a meccs sorsát, akkor azokat ki kell használni" - értékelt a bajorok elnöke, Uli Hoeness. Talán felismeri végre, hogy a sikerhez kéne egy igazi csatár.

Szóval ez a számtalan kihagyott Bayern-helyzet lenne a Chelsea tökéletesen működő védekezése? Nem, ez a Bayern támadójátéka volt, ami felülmúlta az angol védelmet. A taktikai csatát Heynckes nyerte meg, a gyümölcsét - sajnos - az impotens befejezők hagyták a fán. Fordítva nincs sok értelme a vizsgálatnak. A Chelsea nem akart támadni akkor sem, amikor lett volna rá mód, hogy három embernél több menjen előre. Veszélyt alig jelentettek, a támadásaikat ugyanis elfojtotta a Bayern-védelem. A németek tehát a védekezésben is felülmúlták a kékeket, akiknek egy valamire való támadásuk volt az első félidőben, és az UEFA statisztikájában benne van az a Drogba-lövés is kapura nem tartó kísérletként, amit csak úgy tessék-lássék módon vállalt be a második félidőben. Drogba hős lett (szerintem is az, de nem a BL-döntő miatt). Szögletgólja is gól természetesen, de kiérlelt taktikának ne nevezzük ezt!

A Chelsea sem támadásban, sem védekezésben nem múlta felül a Bayernt, sőt azért nem mondhatjuk, hogy jó lett volna az angol taktika, mert egyszerűen nem rajtuk múlt a meccs. A németek küzdöttek hol látványosan, hol erőlködve. Az angolok semmit nem tettek ahhoz, hogy elmondható legyen: ez egy szórakoztató mérkőzés volt.

A 2004-ben Európa-bajnokságot nyerő Görögországnak megbocsátható, hogy végigbekkelték a tornát, mert ők egy kis csapat, amelyik más módon esélytelen a győzelemre. Az irdatlan pénzekkel felpumpál Chelsea a Barcelona és a Bayern ellen épp azt bizonyította, hogy kiscsapatnak tartják magukat. Nem tudom, hogy a Barcelona megverhető-e másként, bár valószínűleg igen, Bayern-szurkolóként viszont azt mondom, a Bayern nem verhetetlen. A Dortmund nem jobb csapat, mint a Chelsea, mégis attraktív játékkal verik a Bayernt gyakorlatilag ahányszor csak akarják. És nem catenaccióval!

A tizenegyesekkel veszítő csapat számára a büntetőpárbaj mindig igazságtalanabb persze. Nekem nem ez fáj leginkább, hanem az, hogy a Chelsea mindent erre tett fel. Van egy elméletem, sok éve ezzel a szemmel nézem a tizenegyes-párbajokat. Minél inkább felülkerekedik egy csapat a játék alatt a másikon, annál valószínűbb, hogy kikap a büntetőknél. Talán a lélektana miatt: a végig fölényben lévő minden erőfeszítését elvesztheti, a gyengébb csapat számára viszont már csak fölfelé van út. Fizikailag az esélyek egyenlők. Sajnos ez az elméletem ismét megerősödött. A Chelsea számára a párbaj már siker volt, mert addig nem tettek hozzá a meccshez túl sokat. Eggyel többször koncentrálni a párbajban pedig sajnos elég a BL-győzelemhez.