Egy brazil válogatott, Európa Liga-győztes, portugál gólkirály csatár leigazolásának valószínűleg a világ minden klubjánál örülnének a szurkolók, az egyetlen kivételt az orosz Zenit Szankt-Petyerszburg jelenti. A szentpéterváriak az idei átigazolási idény végén szerződtették az FC Porto támadóját, Hulkot, aki a Benfica belga középpályásával, Axel Witsellel érkezett. Kettejükért 80 millió eurót fizettek, ám a Zenit-ultráknak nem ezzel volt problémájuk, hanem a két játékos bőrszínével.
Nem minden színesbőrű színesbőrű a Zenitnél
Hulk és Witsel ugyanis egyaránt színesbőrű, márpedig a Zenitnél eddig nem szerepelt ilyen futballista. Legalábbis az ultrák felfogása szerint, hiszen a portugál Bruno Alves ugyanis már 2010 óta Szentpéterváron játszik. Ő azonban Portugáliában született, vagyis az identitását illetően kevésbé zavarja a szélsőséges felfogású Zenit-fanatikusokat, mint ahogyan a martinique-i gyökerekkel rendelkező, ám belga Witsel sem. Nekik elsősorban Hulkkal van problémájuk. Főleg, hogy a támadó egyelőre sem a játékával, sem a viselkedésével nem sokat tett azért, hogy megkedveljék, eddig mindössze négy gólt szerzett, viszont összebalhézott a trénerrel, Luciano Spallettivel.
Bruno Alves még éppen belefér a fanatikusok ideológiájába
Hulk még egy hónapja sem volt Oroszországban, amikor a klub edzőközpontjában egy álbombát találtak, amely mellé az ő képét tették, a minap pedig a Zenit ultracsoportjait tömörítő szervezet, a Landskrona az internetes honlapján egy manifesztumot adott ki, amelyben többek között a fekete focisták szerződtetése ellen érvelt.
A hírt a média természetesen azonnal felkapta, és rasszistaként bélyegezte meg a klub drukkereit, azonban ennél jóval összetettebb problémáról van szó. A Landskrona kifejezetten hangsúlyozta, ők nem rasszisták, csak azt szeretnék, a Zenit megőrizné identitását, márpedig ebbe nem tartozik bele dél-amerikai vagy afrikai focisták szerződtetése.
Utóbbi egyébként ténykérdés, Hulk előtt mindössze egyetlen dél-amerikai játékosuk volt, az argentin Alejandro Domínguez, aki 2007 és 2009 között 46 bajnokin hét gólt ért el a Zenitben, afrikai futballista pedig valóban nem szerepelt a csapatban.
Az edzőkre hatott a drukkerek nyomása
A kérdés már csak az, hogy ennek mi az oka. A BBC 2011 márciusában egy cikkében idézte a klub korábbi trénerét, a cseh Vlastimil Petrzelát, aki állítólag kijelentette, ő szívesen igazolt volna színes bőrű játékost, de a vezetőség éreztette vele, hogy ezt nem lehet. Utódja, a holland Dick Advocaat 2008-ban úgy fogalmazott, hogy a drukkerek nyomása miatt mondott le színesbőrű focisták szerződtetéséről, miközben szerinte csak velük lehetett volna erősebb a csapat.
Az orosz labdarúgásban a rasszizmus régóra jelen lévő probléma, nem csak a Zenitnél, bár a szentpéterváriaknál a jelenség fokozottan jelentkezett. A többi egyesület egyáltalán nem ódzkodott afrikaiak szerződtetésétől, akiket azonban gyakran rasszista inzultusok értek. Pedig olyan is akadt, aki majdnem orosz válogatott lett, a kameruni hátvéd, Jerry-Christian Tchuisse (megfordult a Szpartak Moszkvában és az FK Moszkvában is) megkapta az állampolgárságot, sőt, együtt is edzett a szbornajával, de végül szülőhazájában lett válogatott.
Már Bilbao is engedett a baszk 48-ból
A Zenit ultrái egyébként a manifesztójukat követő hatalmas médiavisszhangot követően írtak egy második nyílt levelet is, amelyben megint határozottan elutasították a rasszizmus vádját, és megpróbálták megmagyarázni álláspontjukat. A helyi identitás fontosságát kihangsúlyozva például felteszik a költői kérdést: "Miért van az, hogy az Athletic Bilbao álláspontját, miszerint csak a régióból származó játékosokat alkalmaz, mindenki dicséri, és senki sem tartja őket rasszistának?".
Hulk leigazolása robbantotta ki a szurkolók ellenállását
A felvetés jogosnak tűnne, ha nem tudnánk, hogy a Bilbao maga is feszegeti saját határait, és immár sokkal tágabban értelmezi a baszkság fogalmát, az előző szezonban Jonas Ramalho révén az első színes bőrű focista is bemutatkozott az Athleticben.
Thuramot az ultrák küldöttsége sem tudta meggyőzni
Manapság már az sem meglepő, hogy a Lazio világoskék mezében is szerepel fekete bőrszínű futballista, a jelenlegi keretből mindhárom francia hátvéd, Mickael Ciani, Modibo Diakité és Abdoulay Konko, valamint a nigériai Ogenyi Onazi is az. Pedig 2001-ben még kisebbfajta szenzáció volt, amikor a rómaiak szerződtették a szomáliai édesanyától és olasz édesapától származó, színes bőrű középpályást, Fabio Liveranit. A Lazio-ultrák ugyanis híresek szélsőjobboldali nézeteikről, ami erősen hozzájárult ahhoz, hogy Liverani előtt az egyesületnek mindössze egyetlen színes bőrű játékosa volt, a holland Aaron Winter, aki 1992 és1996 között szerepelt Rómában.
A klub egyébként nem sokkal korábban szerette volna megszerezni az akkoriban a világ egyik legjobb védőjének tartott Lilian Thuramot, aki végül éppen azért nem fogadta el az ajánlatot, mert tartott a szurkolók reakciójától. Pedig az egyik ultracsoport, az Irriducibili még küldöttséget is intézett hozzá, hogy meggyőzze, ők nem rasszisták. Ennek ellenére Thuram kijelentette: "Egy színes bőrűnek kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt a Lazióba szerződik" - majd a Juventust választotta.