Megöl engem, hogy a magyar futballból kitaszítottak

Nyolcadik alkalommal tért vissza edzőként a Maldív-szigetekre Kiss László, aki a Victory együttesével ebben a szezonban is a dobogót célozza meg. Kiss nagyon régóta a magyar futball meg nem értett szakemberének számít, aki odahaza nem kap munkát. A Maldív-szigeteken óriási a respektje, de az óceánban ülve is azon gondolkodik, miért lett Magyarországról kitaszított. Nagyinterjú.

Egyetlen embernek – egy kollégámnak – mondtam el előzetesen, hogy önhöz készülök. Az illető felnevetett, és azt felelte, oké, de mindenképpen kérdezzem meg, hogy lehet egy olyan helyen futballedzőnek lenni, ahol futball sincs?
Érzem az élét a kérdésnek, kihallatszik belőle a lenézés és a gúny is, de ezzel most ne foglalkozzunk. A Maldív-szigeteken van futball.

Ha nem is olyan magas színvonalú, mint Európában, ha nem is érjük utol a fejlettebb ázsiai országokat, de azt nem lehet kijelenteni, hogy ez a sportág itt nem létezik.

Az elmúlt tíz évhez képest a mostani, sajnos gyengébb kiadás.

Kiss László edzésre megy Malén Forrás: Lantos Gábor

Nincs fiatal játékos, akik vannak nem tehetségesek, és a tudásuk is minimális. Őket kellene a futballra megtanítani. Akik játszanak teljesen amatőrök, nagyon boldogok, hogy focizhatnak. Egyes helyeken vannak profi és félprofi játékosok is.

A helyi rendőrség másodosztályú együttesében ukránok játszanak havi 500 dollárét.

Ez első hallásra nagyon kevés pénz, de egy ukránnak még mindig jobb itt, mint a szülőhazájában.

A fejlődés jele, hogy a több mint 1 milliárd lakosú India csak a hosszabbításban esett góllal tudta legyűrni a kis Maldív-szigeteket?
Mondhatnám, hogy igen, miközben azt a meccset a Maldív-szigeteknek simán nyernie kellett volna. Ezzel együtt ez az eredmény siker.

Edzés a Maldív-szigetek poros edzőpályáján Forrás: AFP/Lakruwan Wanniarachchi

Ezek a srácok nagyon kevés nemzetközi mérkőzést játszanak. Az itteni bírók mindent lefújnak. Majd jön egy ilyen India elleni meccs, és mindenki meghökken, hogy ott teljesen más a bíráskodás. Tíz évvel ezelőtt ebben is előbbre tartottunk.

Azért sokat elmond a helyiek fociimádatáról, hogy az egyik pénzre egy focista képét nyomtatták rá.
Igen, az ötrúfiáson Ali Dhagandey Ashfaq szerepel, aki az ország messze legjobb futballistája. Ez az ember itt egy félisten. Ahol ő játszik, az a csapat lesz a bajnok. Négy évig voltam az edzője. Sokat köszönhetek neki.

A legviccesebb az az egészben, hogy először fel sem tűnt, kit tettek erre a bankóra. Az unokám mondta, hogy nézzem már meg, mert Dhagandey van rajta.

Ali Dhagandey Ashfaq, az 5 rúfiás hőse Maldívon Forrás:

Ekkor jöttem rá, hogy tényleg rátették ezt a srácot a pénzre. Óriási dolog. Egyszer sérült volt, sorsdöntő meccs előtt álltunk, nem tudott játszani. Ekkor elvittem egy Puskás Ferencről szóló könyvet, megmutattam neki, és elmeséltem az 1954-es vébé történetét, amikor a magyarok Puskás nélkül győzték le a brazilokat és Uruguayt.

Ez a srác akkor szinte elsírta magát, azóta is, ha találkozunk, mindig elmondja, hogy főnök, én vagyok a Puskás.

Egy olyan arab ember, aki sokáig azt sem tudta, hogy Magyarország létezik.

Messziről jött ember azt mond, amit akar. Ön odahaza sokszor elmondta, hogy micsoda tisztelet övezi a személyét ebben az országban. Ezt volt, aki elhitte, volt, aki nem. Mivel a saját szememmel láttam és éltem át mindezt, muszáj megkérdezzem: ez egyfajta elégtétel azért, hogy futballszempontból az Isten háta mögött kell dolgoznia?
Én csak azt kívánom minden külföldön dolgozó magyarnak, hogy annyira respektálják a munkáját, mint ahogyan az enyémet itt.

A csúcsforgalom kellős közepén ugrott ki a kocsiból egy volt játékosom csak azért, hogy megöleljen.

A többiek addig vártak, volt egy kis dudálás. Ezt a tiszteletet és a megbecsülést itt a munkával lehetett kivívni. Na, most, ebben az a legérdekesebb, hogy odahaza én mindent ugyanígy csináltam, mégsem kellettem senkinek.

Ezek az emocionális pillantok mennyire ellensúlyozzák azt, hogy nem luxuskörülmények között él, hogy magának főz, hogy nagyon egyedül van?
Álljunk meg egy szóra! Az itteni lehetőségeket figyelembe véve kitüntetés, hogy külön lakásom van, mert mindenki más szállodában lakik. Egyszerű kis lakás, de nekem elég. Az egy másik kérdés, hogy amikor a csapataimmal mindent megnyertem, akkor egy 150 négyzetméteres házban élhettem.

Ha újra bajnok lenne, megint kapna egy szép nagy házat?
Dehogy is. Tudják, hogy én nem akarok Malén élni, Villingili nekem tökéletesen megfelel.

A magány nem zavar, a feleségem huszonkét éve meghalt, azóta vagyok egyedül. A gyűrű sem esik le a kezemről, ha magamnak kell főzni, vagy el kell mosogatni.

Én minden nap kimosom a ruhámat, kitakarítok. Nekem állandóan valamit csinálnom kell, a semmittevéstől megőrülök.

Az a hullámvasút, amely az edzői pályáját jellemezte most merrefelé tart? Egy Budapesti Honvéd-Manchester United, vagy egy Ferencváros-AEK Athén nemzetközi kupameccs után nem fura egy Maldív-szigeteki rangadóra felkészülnie?
A munka ugyanaz, a többi lényegtelen. Soha nem szenvedtem rangkórságban, a meccs számomra szent dolog. Abból a sajátos magyar közegből, amely odahaza jellemzi ezt a sportágat jelen pillanatban egyedül én dolgozom külföldön vezetőedzőként.

A Maldív-szigetek labdarúgó-válogatottja Forrás: AFP/Prakash Mathema

Tudom, hogy Dárdai Pál a Hertha trénere, de ő nagyon régóta él Németországban, így Pali nem a magyar futball „terméke". Jenei Imre, Bölöni László vagy László Csaba sem az otthoni közegben nőtte ki magát.

Természetesen mindannyian magyar emberek, de László Csaba soha nem lett volna Magyarországon edző, ha nem Németországból hozzák haza. Mint ahogy Bölöni sem tudott munkát kapni Erdélyből nálunk.

A kérdésére visszatérve, az ön által említett meccsek a régmúlt emlékei. Abból meg nem lehet megélni. Már a Maldív-szigeteken is az a téma, hogy kaphatott ki a válogatott Andorrától vagy Kazahsztántól. Tizenkét sportcsatornát lehet nézni ebben az országban. Ha a nemzeti csapat egy ilyen kvalitású ellenféltől kikap, másnap szégyellek kimenni az utcára. Otthon is, de a Maldív-szigeteken is.

Nem lehet, hogy azért jött vissza már nyolcadszor ide dolgozni, mert Magyarországon a sportágtól már semmit sem kap, itt meg emberszámba veszik?
Sarkított, amit mond, de közel jár az igazsághoz. Azt a stigmát, amit odahaza rátettek a homlokomra, soha nem fogom tudni leszedni. Itt nincs egyetlen haragosom sem, odahaza meg mindenki rám haragszik. Ez szinte feldolgozhatatlan.

"Az itteni egyedüllét számomra azért is jó, hogy megpróbáljam mindezt megérteni" Kiss László unokájával a Maldív-szigeteken Forrás: Lantos Gábor

Az itteni egyedüllét számomra azért is jó, hogy megpróbáljam mindezt megérteni. Még nem sikerült. Bezárkóztam, mint egy csiga, miközben tudom, hogy el kellene már engednem az egészet. Mivel a magyar futball az életem, és fáj a szívem, ami a sportággal történik, képtelen vagyok elengedni.

Igen, de innen már ön nem tud a mi bajainkon segíteni. És otthon sem tudna, mert ott nem hagynák.
Akkor sem megy.

Csak kérdések vannak, amelyekre nincsenek válaszok. És ez szinte megöl engem.

Semmi olyat nem tettem, amiért engem a sportágból ki kellett üldözni. Legfeljebb abban hibáztam, hogy mindig és mindenhol elmondtam a véleményemet.

Épp ez az. Nem lett volna okosabb dolog néha csendben maradni?
Lehet, csak akkor az nem én lennék.

Mi köti még a sportág magyar változatához?
Az, hogy magyar vagyok, és tudom, hogy a magyar futball nem az, amit most látunk. Én otthon is zárt világban éltem, szinte sehová nem jártam. Az MTK NB II-es meccseire mentem ki, oda van egy állandó belépőjegyem. Máshova nem, mert nem akarom átélni azt, hogy az emberek kérdezgetik, miért nem dolgozom?

A Hungária-körúton nem kérdezik meg ezt?
Ott nem. Abból az edzői stábból, amely 1986-87-ben Verebes József vezetésével megnyerte a bajnokságot nem sokan járnak már oda. Az MTK-pályán vannak annyira udvariasak, hogy nem kérdezgetnek. Hagyják, hogy megnézzem a meccset, öt perccel a vége előtt mindig eljövök, hogy még üres villamosra szállhassak fel, így a meccsek utáni beszélgetések is elmaradnak.

Amikor reggelente egyedül üldögél az óceánban, mire gondol?
Akkor rakom össze a napomat, az edzéseket, hogy milyen gyakorlatok lesznek. Azon agyalok, hogy a rendelkezésemre álló tizenkilenc fős keretből ki lesz az a tizenegy, aki kezdő lesz a következő meccsen.

Edzés előtti pillanatok a maléi műfüvesen Forrás: Lantos Gábor

Mindig a sportág jár a fejemben. Az, hogy a magyar futballt a magyar edzők rontották el. Meg kellene adni az esélyt, hogy mi hozzuk helyre, nem pedig nyakra-főre idehozni a külföldieket.

Pedig a jelenlegi szövetségi kapitány, Georges Leekens a barátja, nem?
Ez így túlzás, de valóban nagyon régen ismerjük egymást. Ügyes menedzserei voltak, hogy megkapta ezt az állást.

Ki az a magyar futballedző, akit a saját mércéje szerint nagyra tart, elismer?
A Paksnál dolgozó Csertői Aurél és a másodosztályban, Győrben tevékenykedő Szentes Lázár. Utóbbi simán lehetne szövetségi kapitány is.

Csertői Aurél edzői munkáját nagyra értékeli Kiss László Forrás: Origo

Négy nyelven beszél, olvas, naprakész a nemzetközi futballból. Csertői munkássága, az, amit Pakson évek óta csinál kisebb csoda.

Tehát, ha Csertői Aurélt kineveznék szövetségi kapitánynak, sikeres lenne a nemzeti csapat?
Nem. A szövetségi kapitány hetekig „nem csinál semmit", nincsenek meccsek, miközben egy klubedző minden nap a munkával kel és fekszik.

Ezért nem lehetett sikeres kapitány Pintér Attila, ezért nem lenne jó oda a Pakson amúgy nagyszerű munkát végző Csertői Aurél.

Pedig Dárdai Pálnak mindez sikerült. Ő sem tudott minden nap a válogatottal foglalkozni, nem is volt itt, mégis sikert ért el.
Dárdai Pál mögé az egész ország odaállt. Nemcsak a közönség, a szakma, hanem a játékosok is.

Talán azért, mert hiteles ember volt, nem?
Pontosan. Neki mindent elhittek. Egy csomó olyan dolgot is, amelyet évek óta hiába szajkózok. Nekem azért nem hiszik el, mert magyar edző vagyok, neki azért hitték el, mert Németországból jött. Azt gondolták, hogy aki onnan jön, az nem mondhat ostobaságokat. Olyan reputációja volt, mint senkinek.

Pedig nála sokkal jobb szövetségi kapitányai is voltak a sportágnak, akár Baróti Lajosra, akár Mezey Györgyre gondolok.

Érdekes, mert sem Csertői, sem Szentes nem éppen a sima modoráról híres.
És? Kit érdekel ez, ha szakmailag rendben vannak? Modorra kell mérni egy edző teljesítményét? Az enyémet például arra mérték – ezért jutottam el ide, a világ végére.

"Nálam a jó modor sokat számított, ezért jutottam el ide, a világ végére" (Kiss László) Forrás: Lantos Gábor

Mert soha nem smúzoltam a vezetőknek – itt sem teszem. A Maldív-szigeteken megtehetem ezt, máshol, úgy látszik, hogy nem. Ha pedig megtehetem, akkor nem fogok innen elmenni, maradok, amíg csak lehet.