Nem Barcelonában vagy Madridban kell keresni a jövő spanyol csapatát

A Real Sociedad jelenleg az egyik legizgalmasabb futballcsapat az öt nagy európai topligában. Fiatalos, lendületes támadójátékuk az egyik legszebb a spanyol bajnokságban. Ez juttatta be őket a kupadöntőbe - egy Real Madridnak rúgott négyesnek is köszönhetően -, valamint ezért állnak Bajnokok Ligája főtáblát érő helyen a ligában. Ha valamilyen csoda folytán együtt tudnák tartani a keretüket még pár évre, akkor eljöhet a második aranykora a baszk együttesnek.

A futball megérkezik Spanyolországba

Ahogyan a spanyolok (és a portugálok) elindultak hódító útjukra a 15. század végén-16. század elején, úgy érkezett meg a labdarúgás az Ibériai-félszigetre: hajóval. 400 évvel Kolumbusz Kristófék után a Brit-szigetekről hazaérkező diákok és az onnan a jobb élet reményében elinduló munkások honosították meg a futballt Spanyolországban.

Az első csapatok Andalúziában jöttek létre 1889-ben és 1890-ben, majd a Recreativo Huelva és a Sevilla FC után szűk tíz évvel az ország közelebbi végét, Baszkföldet is elérte az új őrület. Hogy miért az Angliától jóval távolabbi Andalúzia volt az első, míg a vele nyílegyenes tengeri útvonallal bíró Baszkföld a második, és nem fordítva, talány.

San Sebastián, Spanyolország egyik legszebb városa Forrás: hemis.fr via AFP/SERRANO Anna / hemis.fr/Serrano Anna

Mindenesetre az 1898-ban hajógyári munkások, bányászok és tanulók által közösen megalapított Athletic Bilbao lett a tartomány első klubja. Nem sokkal később történetünk főszereplőjét is életre hívták a festői San Sebastián városában.

A klub elődje 1909 tavaszán már kupagyőztesnek mondhatta magát, miután a döntőben 3-1-re legyőzte az Espanyolt.

A siker hatására XIII. Alfonz spanyol király felfedezte magának ezt a tényleg gyönyörű városkát, és amellett, hogy itt rendezte be nyári rezidenciáját, a klubot is oltalma alá vette.

Az 1909. szeptember 7-én újraalapított egyesület egy évvel később már a Real Sociedad de Fútbol nevet viselte.

Vagyis nemcsak Madridnak, Sevillának (Betis), Barcelonának (Espanyol), Kantábriának (Racing Santander) és Valladolidnak van "Királyi Gárdája", hanem Baszkföldnek is. Ugyanakkor ettől a közhelyes elnevezéstől nemcsak a Madrid, de a Sociedad kapcsán is eltekintenénk a jövőben.

Azok a dicsőséges 80-as évek

A klub a 30-as, 40-es és a 60-as éveket is javarészt a másodosztályban töltötte. Az aranykorra nyolc évtizedet kellett várni. Ez mai szemmel nézve elképesztő türelmet mutat mind a szurkolók, mind a mindenkori vezetőség részéről. Napjainkban sokkal hamarabb fel lehet jutni a csúcsra, lásd a Lipcse, a Leicester City, vagy a Wolfsburg példáját.

A Real Sociedad az 1980-as évek sikereit még a régi otthonában, az Atochában érte el, majd 1993-ban megépült az Anoeta, amit tavaly újítottak fel Forrás: AFP

Az 1979-80-as szezonban egy ponttal még lemaradtak a sorozatban harmadik bajnoki címüket nyerő Real Madridtól, egy évvel később már hozzátették azt az egy pontot, ami hiányzott a dicsőséghez.

Nem minden csapat szerzi meg első aranyérmét azonos pontszámmal, mindössze egy góllal jobb egymás elleni eredményének köszönhetően.

1981-ben mégis ez volt a helyzet. A Sociedad 3-1-re nyert Baszkföldön, míg Madridban csak 1-0-ra kapott ki, így története első bajnoki címét ünnepelhette az 1929-ben életre hívott La Liga egyik alapító tagja.

Luis Arconada nemcsak a Real Sociedad, de a spanyol válogatott meghatározó kapusa is volt: 1984-ben Eb-ezüstérmes volt Forrás: AFP

Az 1981-82-es szezonban a címvédés is sikerült a valaha volt egyik legjobb spanyol kapus, Luis Arconada bravúrjainak, valamint a Peio Uralde, Jesús María Satrústegui csatárduónak köszönhetően.

Tették mindezt úgy, hogy csak két fordulóval a vége előtt vették át a vezetést a Barcelonától.

A következő szezonban a Real Madridot 4-1-re legyőzve megnyerték az első ízben kiírt Spanyol Szuperkupát, valamint az elődöntőig meneteltek a Bajnokcsapatok Európa-kupájában. Ott is csak a végső győztes Hamburg tudta megállítani az 1989-ig csak baszk játékosokkal felálló csapatot.

Az első külföldi futballista az ír válogatott John Aldridge volt, aki 1989-ben a Liverpooltól érkezett San Sebastiánba, és első idényében 16 gólt szerezve rögtön csapata legeredményesebb játékosa lett. Egy évvel később Dalian Atkinson személyében újabb labdarúgó érkezett az angol bajnokságból. A klub első külföldi edzője egy magyar, Lippo Hertzka volt, aki még a hőskorban, 1926 és 1929 között irányította a baszkokat.

Az 1987-es szezonban csak a két gigásszal nem bírtak: a sikerkorszak utolsó évében a kupában a Barcelona, a bajnokságban a Real Madrid előzte meg. Az 1987-88-as idénnyel bezárólag sorozatban tíz éven át egyszer sem zártak a 7. helynél hátrébb. A következő szezonban elért 11. hely jelezte: véget ért a klub aranykora.

Bravúrezüst után a másodosztályba

A klub a következő két évtizedre a szürkeségbe süllyedt.

A 2000-es éveket is sorozatban három 13. helyezéssel kezdte, vagyis semmi nem utalt arra, ami a 2002-03-as szezonban következett.

Azon a nyáron a legkomolyabb igazolás a kispadon történt: a francia Nantes csapatával nem sokkal azelőtt francia bajnokságot és kupákat nyerő Raynald Denouix vette át. Korábban márciusban menesztették a Real Madridnál is megforduló, a Sociedadot harmadik ciklusában irányító John Toshackot.

Nihat Kahveci és Darko Kovacevic félelmetes szezonja a semmiből hozott bajnoki ezüstérmet a csapatnak 2003-ban Forrás: AFP

Denouix csodát tett a csapattal.

A bajnokság első körét veretlenül hozta le úgy, hogy közben legyőzte idegenben az Atlético Madridot és a Sevillát, valamint hazai pályán a Barcelonát.

Az első vereség a 20. fordulóban jött, az ősi rivális Bilbao 3-0-ra verte a Nihat Kahveci kiállítása miatt emberhátrányban focizó együttest. Az Anoetából egyetlen csapat sem tudott győzelemmel távozni, mind a hat vereségét idegenben szenvedte el a végül ezüstéremmel záró csapat.

Ha nem rontja el az utolsó fordulókat a Sociedad, akkor aranyérem is összejöhetett volna.

A Valencia elleni döntetlen és a vigói vereség hatására a Real Madrid az utolsó három fordulóban egypontos hátrányból kétpontos előnyt csinált.

Hogyan jöhetett össze ez a mégis bravúros eredmény? Kellett hozzá, hogy a török Nihat Kahveci és a jugoszláv Darko Kovacevic élete szezonját fussa, és ketten együtt 43 góllal zárják a szezont (Nihat: 22, Kovacevic: 20).

De kellett az is, hogy Xabi Alonso, a klub történetének talán legnevesebb saját nevelésű játékosa 20 évesen megmutassa, mekkora potenciál rejlik benne.

Xabi Alonso (jobbra) a klub saját nevelésű futballistája, aki jelenleg a Sociedad B csapatának az edzője Forrás: AFP/Lluis Gene

A 2003-04-es szezon a Bajnokok Ligájával járó jutalomjátékról szólt. A csoportkört két győzelemmel kezdték az Olympiakosz és a Galatasaray ellen, aminek köszönhetően a továbbjutás is összejött. Aztán a nyolcaddöntőben már nem bírtak a Lyonnal: a franciák két 1-0-s sikerrel ütötték ki a baszkokat. A Sociedad – "divatos" kifejezéssel élve – nem bírta a kettős terhelést, és a bajnokságban visszacsúszott a mezőny hátsó felébe (15. hely). Négy évvel a bravúros ezüstérem után pedig már a másodosztályban találták magukat.

A második aranykor(?)

A kiesés után csak a harmadik idényben, 2010-ben sikerült visszaküzdeniük magukat az első osztályba. Ekkor kezdődött a csapat legújabb kori története, amikor már a napjainkban látott, megalkuvást nem tűrő támadójáték jellemezte az együttest. Mióta feljutottak – a mostani, még be nem fejezett szezont is beleszámolva – tízből hét idényben is előrébb végeztek volna a bajnokságban, ha nem az elért pontok, hanem a rúgott gólok alapján hirdetnek eredményt.

Antoine Griezmann 2013-ban a Bajnokok Ligájába vezette a csapatot Forrás: DPPI via AFP/Manuel Blondeau

A Sociedad a 2012-13-as szezonban ismét kiharcolta a BL-szereplést.

Ebben elévülhetetlen érdemei voltak egy fiatal francia srácnak, akiről hazájában már 14 éves korában mindenki levette a kezét, így egészen San Sebastiánig kellett elmennie, hogy futballista válhasson belőle. Antoine Griezmann és a Sociedad nagyon sokat köszönhet egymásnak.

Hollywoodi történetnek is beillik, hogy ő szerezte azt a gólt, amivel a baszkok tíz évvel a bravúrezüst után újra kivívták a BL-indulás jogát.

Griezmannak olyan társai voltak, mint Carlos Vela, Imanol Agirretxe és Xabi Prieto, úgyhogy megérdemelten szorították le a Valenciát a 4. helyről az utolsó fordulóban. Ehhez Griezmann vigói győztes gólja mellett az is kellett az utolsó játéknapon, hogy a sevillai Álvaro Negredo mesternégyest rúgjon a Valencia ellen.

Már a Real Madrid is megtapasztalhatta a fiatalos lendületet Forrás: AFP/Javier Soriano

Imanol Alguacil – fél év "pihenő" után - 2018 utolsó napjaiban vette vissza a csapat irányítását, aki kiválóan szót ért a fiatalok nyelvén. A Xabi Alonso és Griezmann utáni talán harmadik legnagyobb saját nevelésű ígéret, Mikel Oyarzabal, a Manchester Unitednél elfelejtett Adnan Januzaj és az egyik leginkább alulértékelt brazil támadó, Willian José új játszótársakat kaptak maguk mellé a szezon előtt.

A kieső Gironából érkezett Portu, valamint a svéd Alexander Isak személyében megszerezték az egyik legtehetségesebb támadót.

A legnagyobb igazolás Martin Ödegaard volt, aki Hollandiában ismét magára talált,

így – ha csak kölcsönbe is érkezett, de – kijárt neki egy komolyabb feladat, mielőtt visszatér Madridba. A norvég középpályást sokan a bajnokság legértékesebb játékosa címre is méltónak tartják eddigi teljesítménye alapján.

Griezmann már a múlt San Sebastiánban Forrás: AFP/Ander Gillenea

A Sociedad eddigi legkiválóbb mérkőzése talán a januári, Real Madrid elleni 4-3-as kupanegyeddöntő volt. Isak duplázott, és Ödegaard is betalált a Santiago Bernabéuban. Az egy olyan teljesítmény volt, ami alapján egyértelműen rászolgálnak arra, hogy a 4. helyen várják a folytatást, ami egy Bilbao elleni kupadöntőt is tartogat a számukra. Minden adva van ahhoz, hogy olyan eredményekkel jöjjenek ki a folytatás után a szezonból, ami együtt tarthatja a csapat magját a következő időszakra.