Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése a XXXII. nyári olimpiai játékokról, Tokióból.
Elérkezett a tokiói olimpia utolsó napja és az utolsó napon már csak egyetlen magyar érdekeltségű eseményt rendeztek: férfi vízilabda-válogatottunk a spanyolokkal játszott bronzmérkőzést a Tatsumi uszodában.
Az első ráúszásnál a spanyolok hozták el a labdát, s az első emberelőnyös támadásukat Munarriz révén azonnal gólra váltották. Manhercz Krisztián nem sokat késlekedett a válasszal, az első magyar támadásnál rögtön ő egyenlített. A magyarok védekezése a következő emberhátrányos helyzetnél jól működött, ezért sikerült blokkolnunk a spanyol csapat lövését. Majd a negyed vége felé Zalánki Gergely lőtt be egy emberelőnyt, de a spanyolok erre is válaszoltak - szintén fórból. Perrone volt eredményes és 2-2 volt ekkor az állás.
A spanyol csapat 1996 óta semmilyen érmet nem nyert az olimpiai játékokon vízilabdában, ez a tény erősen motiválhatta őket. 2-2 után megint kimaradt egy magyar emberelőny, a másik oldalon viszont nem, mert egy nagyon szép labdajáratás után Tahull lőtte be a harmadik spanyol gólt - kettős emberelőnyből. Hárai hamar egyenlíteni tudott, s ezzel véget is ért az első negyed.
A második negyed egy gyönyörű Jansik Szilárd ejtésgóllal kezdődött. A spanyolok sürgették a támadásokat, ezért sok hibával játszottak. Mi sem játszottunk hiba nélkül, a színvonal sem verdeste az eget, de legalább vezetett a magyar csapat. Toro Dominguez unta meg a spanyolok folyamatos hibáit, s emberelőnyben újra egyenlíteni tudtak a spanyolok, 4-4 volt az állás. Kettős emberelőnybe kerültünk, amelyet Hosnyánszky könnyedén váltott gólra. Aztán a spanyolok is kettős előnybe kerültek, de addig lóbáltak, amíg a kiállított Manhercz visszaúszásakor megszerezte a labdát. Ez nagy finesz volt, kár, hogy nem tudtunk belőle gólt szerezni. Azért is kár, mert a spanyol csapat az ellentámadásból egyenlített. Varga Dénes ekkor már két hibával játszott, ki is vezényelték őt a kispadra.
A nagyszünetben tehát 5-5 volt az állás. Rengeteg kihagyott helyzettel indult a meccs második félideje, majd Vámos nagy góljával ismét a magyar csapat került előnybe. Nagy Viktor a szokásához híven a kapuból tüzelte a játékostársakat. Nem mellékesen: egyre jobban védett. Ezek a védések alapozták meg a magyar csapat helyzetét és adtak magabiztosságot a játékosoknak. Ugyanakkor a támadójátékunk lehetett volna még pontosabb, mert 6-5-ös magyar vezetésnél rengeteg helyzet maradt ki.
2:34-gyel a harmadik negyed vége előtt hosszas videózás vette kezdetét: a bírók Angyal ejtése után azt nézték, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon, de erről sajnos nem volt szó. Érezni lehetett, hogy a két sokat hibázó csapat közül az nyerheti meg a meccset, amelyik ezt a rossz szakaszt hamarabb maga mögött hagyja. Hosnyánszky már harmadik személyi hibáját kapta meg, és cserével végleg kipontozódott. A harmadik negyed tehát úgy ért véget, hogy összesen egy gól esett, és ezt a magyar csapat szerezte, ezzel pedig mi vezettünk 6-5-re.
A negyedik ráúszásnál is a spanyolok hozták el a labdát. Az emberelőnybe került hispán csapat rögtön időt is kért. Szerencsére a labdájuk a kapufán csattant. Aztán mi jöhettünk előnyben egy időkérés után, és végre megtört a jég: Vámos Márton iszonyatosan nagy gólt lőtt, és ezzel 7-5-re vezetett a magyar válogatott.
Ezt az előnyt kellett tehát megtartani a hátralévő 3 és fél percben. Nem megtartottuk, hanem növeltük, mégpedig két góllal 9-5-re. Előbb Angyal Dániel lőtt nagyon szép gólt, majd Varga Dénes tette be az üres spanyol kapuba a labdát.
Ezt a meccset innen már nem lehetett elveszíteni és nem is vesztette el a csapat, amely a görögök ellen az elődöntőben elszenvedett vereség után talpra állt, és megnyerte a spanyolok elleni csatát és a bronzmeccset is.
Ez az érem volt a magyar olimpiai csapat huszadik érme és az utolsó magyar érdekeltségű esemény a tokiói nyári olimpián.