Jelentés a Himalájából - 9.

A Himalájába indult magyar Daulagiri-expedíció eddigi legnagyobb ellensége a politika. Egyelőre a nepáli lázongások szabják meg hőseink napi teendőit, és egyre valószínűbb, hogy a költségesebb, repülős utazást kell választaniuk - Kollár Lajos beszámolóját olvashatják.

A csúcshódítás részletei

A legfontosabb dolgot már tudjuk, Erőss Zsolt csúcshódításával immár a Föld nyolcezer méternél magasabb hegyei közül hétnek a tetején már járt magyar hegymászó. A csúcstámadás pontos menetéről olvashatnak most egy rövid tárgyszerű beszámolót, amit közvetlenül a történelmi tett után Kollár Lajos, az expedíció vezetője juttatott el hozzánk.

24-én reggel az Erőss Zsolt, Mécs László, Babcsán Gábor, Ugyan Anita négyes felment az I-es táborba, majd 25-én tovább a II-es táborba. Az időjárás eléggé változatos volt, széles, csapadékos, viszont nem túl hideg. Abban reménykedtünk, hogy a monszun beállt a előtt csak lesz 1-2 nap, csendesebb a csúcstámadásra is alkalmas idő! Még aznap este, Erőss, Mécs és Anita felmentek a III-as táborba, 7200 méterre (Babcsán ide már nem tartott velük), amit másnap hajnalban értek el! Néhány óra pihenés után, Erőss Zsolton kívül, mindenki visszatért a II-es, majd az I-es táborba. Nem érezték csúcstámadó formába magukat, ami nagyon is érthető volt, mert az ismert események miatt, a kéthetes késést szenvedtünk a többiekkel szemben. Ez a tény, különösen az akklimatizációs felkészülésben jelentett nagy hátrányt! A Dhaulagiri időjárási rendszerét ismerve, esélyeink jelentősen csökkentek a hegy megmászására, ugyanis az engedélyünk is lejár és 30-án el kell, hogy hagyjuk az alaptábort! Egy megoldás kínálkozott, a III-as táborban, minden tekintetben jó állapotban pihenő Erőss Zsolt, "bevállaljon" egy szóló csúcstámadást! (Ne felejtsük, ő egy héttel ezelőtt már járt 7700 méteren!) Itt, mindannyian egyetértettünk abban, hogy a magyar magashegymászók közül Zsolt a legalkalmasabb erre a feladatra. Természetesen, rendkívüli elővigyázatossággal, állandó rádiókapcsolattal! Ennek értelmében, 26-án este 9 órakor elindult a III-as táborból a csúcs felé! Az időjárás ezúttal kedvezett és másnap délelőtt, május 27-én, 11 óra 21 perckor, Erőss Zsolt elérte a Dhaulagiri 8167 méteres csúcsát, majd délután 5 órára - 20 órás folyamatos mászás után - érte el a II-es tábort, (6600 m.) holtfáradtan! Közben, Ugyan Anita és Mécs László, tábori felszerelésekkel, lement az alaptáborba. Másnap, 28-án reggel, 6 óra körül, Szendrő Szabi, Babcsán Gaba és Kollár Lajos lebontotta az I-es tábort és a beérkező Erőss Zsolttal együtt leereszkedtek az alaptáborba!

A mai napon elvileg a csapathoz csatlakozik 20 teherhordó és a Francia-hágón keresztül 5 nap alatt érnek Benibe. Pokharán keresztül június 5-ére kell elérniük Katmanduba, onnan Delhi következik, és Bécsen keresztül érkeznek haza.

2006-os Dhaulagiri statisztika: A hegyen, 9 nemzet, 7 expedíció és 35 mászó vett részt! (kazah, olasz, spanyol I., spanyol II., holland, iráni, magyar) Ebből a csúcsot öten érték el: 2 kazah, 2 olasz és 1 magyar mászó, Erőss Zsolt!

És az érdekesség: a csúcsmászók és expedíciójuk egy, közös csúcsengedélyen vannak...
Tehát még egyszer a történelmi időpont: 2006. május 27., 11:21!
Az Dhaulagiri 2006 Expedíció tagjai június 8-án délelőtt 11 óra körül érkeznek Ferihegyre!