A gyors amerikai gól alapjában határozta meg a mérkőzést: az USA az első perctől kezdve visszazárt, és kontrákra rendezkedett be. Nem is védekeztek rosszul a pálya közepén, magabiztosan állították meg a nagy erőkkel támadó ghánaiakat, de az afrikaiak jól húzták szét a játékot, és igyekezett a széleken az amerikai védelem mögé kerülni.
Az OPTA statisztikáiból könnyen kiolvasható a ghánai támadások képe, az elsősorban a jobb szélen aktív afrikaiak 38 beadással próbálkoztak, ami még úgy is brutálisan magas szám, hogy csak minden harmadik volt közülük sikeres (ami egyébként nem rossz arány ebben a játékelemben).
A jobb oldalról Opare (11) és Atsu (5), a balról Muntari (11) és Asamoah (3) küldte középre a labdákat rendületlenül, egészen hihetetlen, hogy nem sikerült egy gólt sem szerezniük centerezésből.
Ennek elsősorban a kiválóan játszó Geoff Cameron-Matt Besler kettős volt az oka, a két amerikai középhátvéd megingás nélkül rombolt, és fejelgette kifele a beadásokat. Cameron 14 felszabadítása azzal lett igazán értékes, hogy mindegyik sikeresnek minősült, azaz nem követte helyzet egyiket sem.
Ghánának még így is rengeteg helyzete volt, az afrikaiak sokszor kerültek lövőhelyzetbe, és próbálkoztak is becsülettel, de botrányosan céloztak. A 21 lövés nagyon magas szám, de nem ér semmit, ha csak háromszor találják el belőle a kaput, és a blokkolt lövésekkel együtt is csak 19 százalékos pontossággal tüzeltek a ghánaiak.