Társoldalunk:

A testük lett a keresztjük

2017.11.27. 10:27

A Cleveland Cavaliers irányítója, Derrick Rose a hírek szerint sajnálatos módon egyre közelebb kerül a visszavonuláshoz. A játékos pályafutását egyértelműen a sérülései tették rönkre, akárcsak több korábbi sztárnak, akik még sokkal többre vihették volna, ha bizonyos testrészeik, szerveik nem akadályozzák meg őket ebben. Rosszkedvűen, mégis a legszebb emlékeket nem feledve felidézünk az elmúlt 20 évből hét olyan történetet, ami sokkal szebben is alakulhatott volna, ha...

Nem akármilyen nevek vannak a listán, de hogy Derrick Rose-t igazán helyén kezeljük, hozzá kell tennünk, hogy közülük senki más nem volt MVP, pedig nem akárkiről írunk. Hatan All-Starok és All-NBA-k voltak, hárman végeztek dobogón MVP-szavazáson és van egy 1/1-ünk, akit többre tartottak Kevin Durantnál.

97-ben már a Hírességek Csarnokában láttuk
Aki az 1994-95-ös, az 1995-96-os és az 1996-97-es szezonban követte a ligát, a mai napig úgy gondol Penny Hardawayre, hogy legalább egy kedves mosoly látszik a szája szélén. Öröm volt nézni ugyanis, amit csinál, és úgy játszotta a kosárlabdát, mint előtte még soha senki. Shaquille O'Neallel olyan párost alkottak Orlandóban, hogy 1991 és 1998 között egyedül ők tudták rájátszásban legyőzni Jordant, és NBA-döntőig is jutottak. Az 1995-96-os NBA-szezonban, amikor a Bulls 72-10-es mérleggel zárta az alapszakaszt, Penny 24 évesen harmadik lett az MVP-szavazáson és ott volt a helye a Dream Team II-ben. Azonban 1997-ben megsérült a térde, a pályafutás végéig összesen 5 térdműtétje volt. Elvesztette azt az atletikusságot, aminek köszönhetően méltó ellenfele tudott lenni akár Michael Jordannek is. Ha 26 évesen nem történik ez vele, garantáltan róla szólt volna a 2000-es évek első fele.

Jobb volt Pippennél is
Aki 2000 után kezdett el NBA-t nézni, talán nem is tudja, miért van ezen a listán Grant Hill, aki 2012-ben még negyvenévesen is játszott, 30 felett is meghatározó alakja volt az Orlandónak majd a Phoenixnek. Azért, mert ők nem látták, mit művelt Hill a kilencvenes években hat éven (1994-2000) át a Detroit Pistonsban. Már újoncként olyan népszerű volt, hogy megnyerte a '95-ös All-Star gála szurkolói szavazását, egy ideig csak az volt a kérdés, hogy Scottie Pippen vagy ő a liga legjobb kiscsatára, de egy idő elteltével egyértelműen ő lett az. 1996-ban ott volt Atlantában a Dream Team II tagjaként. 2000-ben csúcsformában volt 27 évesen, amikor megsérült a bokája, majd nyáron az Orlando Magichez került, és a sérülés szövődményei miatt a következő négy szezonban a lehetséges 328-ból összesen 47 meccset játszott. Ugye nem kell mondanunk, hogy a kora alapján vélhetően ez a négy szezon lett volna a legjobb pályafutásában? Ötször operálták meg a bokáját, aztán egy 2003-as műtét után olyan fertőzést kapott, amibe majdnem belehalt. Ezért is csoda, hogy a 2004-05-ös szezonban újra All-Star-formában játszott, és hogy 40 éves koráig volt NBA-játékos.

Akinél a betegség sem lehet keményebb
Alonzo Mourningot kétszer választották meg az Év védőjének, olimpiai bajnoki címet szerzett és egy vesetranszplantáció után NBA-bajnoki cím is került a gyűjteményébe. 1992-ben Shaquille O'Neallel együtt kerültek a ligába, és azonnal a liga legjobb centerei között tartották őket számon. Mourning kőkemény volt a Hornetsben és később a Heatben is, úgy tűnt, semmi sem gyűrheti le, azonban nagyon súlyos vesebetegséget diagnosztizáltak nála 30 évesen, ami miatt egyszer vissza is vonult, de egy vesetranszplantáció után vissza tudott még térni. Már nem volt 20 pontos, 10 pattanós, 3 blokkos játékos, de bebizonyította, őt a pályán kívül sem győzheti le semmi. 2006-ban pont O'Neallel karöltve nyert bajnoki címet a Miamival.

Még 5 évet kaphattunk volna belőle
Tracy McGrady kakukktojás egy kicsit a történetben, mert bár szervezete őt is csúcséveiben (29 éves korában) kezdte el cserbenhagyni (2008-ban), hosszabb ideig láthattuk remekelni, mint a többieket, viszont ha nincsenek krónikus hát-, térd- és vállproblémái, még legalább 3-5 éven át meghatározó tagja lehetett volna az NBA-nek, ahogy mondjuk a nála egy évvel idősebb Kobe Bryant. Így viszont csak kiegészítő ember lehetett, és utolsó alapszakaszmeccsén 32 éves volt, majd egyéves kínai kitérő után 34 évesen egy rájátszás erejéig még visszatért a Spursbe.

Aki soha nem bizonyíthatta, hogy jobb Durantnél
Emlékszik még rá mindenki, amikor 2007-ben az egész NBA azon tanakodott, hogy a drafton az elsőként választó Portland Greg Odent vagy Kevin Durantet húzza majd? Végül a Portland a center mellett tette le a voksát, egy olyan játékos mellett, aki végül egyetlen percet sem játszott egészségesen a ligában, hiszen a draft után térdműtét miatt egy évet ki kellett hagynia, de a 2008-09-es szezonban szinte végig a csapat rendelkezésére állt, aztán a 2009-10-es szezonban is pályára lépett. Voltak biztató jelek, 2009 decemberében azonban megsérült a térdkalácsa is, innentől kezdve a pályafutása jóformán csak a műtétekről és a rehabilitációról szólt. Előbbiből, ha jól számoltunk, hat volt neki. Egy szezonban még lehetőséget kapott a Miami Heattől, kis híján bajnok is lett, de 114 meccsel a lábában volt kénytelen visszavonulni. Pedig sokkal jobb volt ő ennél, az első térdműtétje előtt így edzett a Blazersnél:

Pedig még ő vigasztalta Odent
Egy évvel Greg Oden előtt került a ligába és a Trail Blazershez Brandon Roy, akinek kiváló újoncéve (Év Újonca) után három „sztárszezon" jutott 2007 és 2010 között. Viszont 2008-tól el elkezdték kiszedni a porcokat a térdéből, ami először eredményes volt és jót tett a játékosnak, azonban 2010-ben meniszkuszsérülést szenvedett, a levált darab műtéti úton történő eltávolítása után 8 nappal (!!!) már újra pályán volt. Ebben az évben nevezte őt Kobe Bryant a nyugati konferencia legnehezebben fogható játékosának, mert úgy gondolta, nem volt gyenge pontja. Ősszel kezdődtek a súlyosabb problémák, úgy tűnt, végleg elfogytak a porcok térdében, ami hatalmas fájdalmat okozott neki és gátolta a jó játékban. Végül megműtötték mindkét térdét, amiből még visszatért. Később azonban kénytelen volt bejelenteni visszavonulását, mert a térde alkalmatlan volt a játékra. Egy kihagyott szezon után mégis tett egy utolsó kísérletet, már Minnesotában, de 5 meccs után megsérült és újra meg kellett műteni.

Egy vérrög miatt nem lett vezér Miamiban
Könnyen lehet, hogy 31 évesen, 2016-ban láttuk utoljára játszani Chris Bosht, aki a Miami Heatnél 2010-ben összeállt nagy hármas tagja volt, de előtte a Toronto Raptorsnál már letette a névjegyét. Egymás után két szezonban is az All-Star-hétvége után találtak vérrögöt a szervezetében, és ezért idő előtt be kellett fejeznie a 2014-15-ös és a 2015-16-os szezont is. 2016-ban ezután nem ment át a csapat fizikai felmérőjén, így nem kezdte el a felkészülést a Heattel, később az NBA is a karrierje végét jelentő sérülésnek könyvelte el Bosh vérrögeit. Miután kitették a keretből, Pat Riley azt nyilatkozta róla, hogy a csapatnál soha senki nem fogja viselni az 1-est mezt, és hamarosan vissza is vonultatják azt az American Airlines Arenában.
Eddigi utolsó szezonjában ilyeneket csinált:

Sajnos Derrick Rose kapcsán is szinte 100 százalékos bizonyossággal elmondható, hogy 22 évesen érte el karrierje csúcsát, amikor MVP-nek választották meg, azonban 23 évesen elszakította a keresztszalagját, ami elindított egy olyan sérüléslavinát, amiből nem sikerült eddig kievickélnie. Szurkoljunk neki, hogy ne kelljen feladnia 29 évesen a karrierjét.