Hátborzongató titok a kolumbiai város körül: nem bomlanak el a holttestek

Magasan a kolumbiai Andokban, egy kisvárosban térdel egy Clovisnerys Bejarano nevű férfi egy üvegdoboz előtt, amelyben édesanyja megkövült holtteste van, aki mindössze harminc évvel ezelőtt halt meg, de ma is úgy néz ki, mintha csak aludna. Vajon milyen hátborzongató rejtélyt takar a holtteste, amely miatt nem bomlott el?

Nem bomlott el a holtteste

Saturnina Torres de Bejarano ugyanabban a rózsamintás ruhában és zöld gyapjúpulóverben van, amelyben temették. A kísértetiesen jó állapotban megőrződött kezében egy hamis vörös szegfűt szorongat.

Még mindig megvan a kis barna arca, a copfja és a fonatai, a haja. Ha Isten meg akarta őt őrizni... annak biztos oka volt 

– mondta a 63 éves Bejarano az édesanyja végső nyughelyénél egy múzeumban, ahol az ő és tizenhárom másik, San Bernardo városából származó, a halála után spontán és rejtélyes módon mumifikálódott személy holttestét mutatják be.

Jorge Cruz holtteste, aki 2005-ben halt meg
Fotó: Raul Arboleda/AFP

Saturnina Torres de Bejarano-t 1993-ban temették el a San Bernardo városi temetőben, de 2001-ben exhumálták, hogy a szokások szerint helyet adjanak az új holttesteknek, de

 a rokonai sértetlen hajjal, körmökkel és a szöveteinek nagy részével találták meg. 

Ez viszont nem okozott különösebb meglepetést: az 1963-ban történt, első eset óta több tucat mumifikálódott holttest került elő a kriptákból.

Amikor a kihantolási folyamat elkezdődött, az emberek még kissé hitetlenkedve fogadták a történteket; azt hitték, hogy elszigetelt események tanúi. Ahogy azonban telt az idő, egyre gyakrabban találtak ilyen állapotban lévő holttesteket

– magyarázta Rocio Vergara múzeumvezető a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Némelyik mumifikálódott testnek még a szeme is megmaradt, ami azért is különös, mert a test ezen része általában gyorsan bomlik. Az 1980-as évek végén évente mintegy ötven ilyen „múmiát” találtak a mauzóleumban, de ez az arány mára évi néhányra csökkent.

Jutalom vagy büntetés a halál után?

A jelenséget Mexikóban és Olaszországban is megfigyelték, de továbbra is rejtély övezi. Annak ellenére, hogy a szakértők számos kísérletet tettek a magyarázatára, a San Bernardóban történt spontán mumifikálódás okát eddig még nem sikerült megfejteni.

Néhány helybéli úgy véli, hogy „a folyamat (a mumifikálódás) annak köszönhető, hogy az illető túl jó ember volt, és ez a jutalma a halála után”. 

Mások viszont büntetésként gondolnak rá. A legtöbben azonban meg vannak győződve arról, hogy a különös jelenség a mérsékelt égövi San Bernardo lakóinak egészséges táplálkozásának és az aktív, mezőgazdasági életmódjuknak köszönhető. 

Clovisnerys Bejarano meglátogatja édesanyját, Saturnina Torres-t, aki 1993-ban halt meg és 2001-ben exhumálták; jelenleg a kolumbiai Cundinamarca megye San Bernardo önkormányzatának temetőjében, a Jose Arquimedes Castro mauzóleum múmiamúzeumában nyugszik
Fotó: Raul Arboleda/AFP

A bizonyítékok azonban nem minden esetben támasztják alá ezt az elméletet: Jorge Armando Cruzé (az egyik múmia) élete nagy részét a nagyvárosban, Bogotában töltötte; itt is halt meg, mielőtt visszahozták volna a szülőhelyére, hogy itt temessék el.

A mumifikálásoknak ráadásul nincs azonosítható, egyértelmű mintázata: az érintettek különböző életkorúak voltak haláluk idején, és nem dominál egy bizonyos nem vagy testtípus sem. Vergara szerint a temetőnek sincs olyan meghatározott része, ahol több múmia lenne, mint máshol.

 

Kemencéhez hasonló hatás?

Sokan úgy vélik, hogy a válasz a temető fekvésében rejlik. Az első múmiákat csak azután találták meg San Bernardóban, hogy megnyitották a terület azon részét, ahol nincsenek köztemetkezésre utaló sírok.

Az 1960-as évek előtt a városnak két temetkezési helye volt, ahol egyetlen ismert mumifikálódott eset sem volt. A terület éghajlata ráadásul párás, ami általában elősegíti a bomlást, nem pedig akadályozza

 – mutatott rá Vergara a rejtélyre.

Egy azonosítatlan múmiát mutatnak be a Jose Arquimedes Castro mauzóleum múzeumában
Fotó: Raul Arboleda/AFP

Daniela Betancourt, a Kolumbiai Nemzeti Egyetem antropológusa szerint a jelenséget a temető meredek hegyoldalon való elhelyezkedése okozhatja. Ahogy fogalmazott, „mivel meleg van, a szél folyamatosan fúj, így feltételezhető, hogy a sírboltok pont úgy működnek, mint egy kemence: kiszárítják a testet”. Ezt a hipotézist azonban még tesztelni kell; 

hiányoznak ugyanis a kapcsolódó tanulmányok arról, hogy mi is történik, és milyen konkrét körülmények okozhatják az emberek ilyen fajta mumifikálódását.

A testek hozzátartozóinak engedélyezniük kell a múzeumban való kiállításukat. A legtöbben inkább elhamvasztják a maradványokat, de a Bejarano család nem kívánta ezt a sorsot Torresnek.

Isten ránk akarta hagyni őt, és ő ma is itt van velünk... Így látva őt, hogyan is hagyhatnánk, hogy elhamvasszák? 

– kérdezte Bejarano, aki rendszeresen elviszi Torres dédunokáit, hogy meglátogassák a sírját.

Címlapi képünk illusztráció.