Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az olasz lapok érthetően ki vannak akadva a Costa Rica elleni vereség után. A Gazzetta dello Sport „Ezúttal tragikusan gyengék voltunk” szalagcímmel indít, és gyorsan emlékeztet rá, hogy mostanában egyetlen világbajnokság sem múlik el hasonlóan arcpirító bukás nélkül, hiszen 2010-ben Új-Zélanddal ikszeltek le az olaszok. A milánói sportújság a címlapon még belerúg egyet a városból valószínűleg távozó Balotellibe, amikor a Costa Rica-i kapitányt idézi:
„Nos, mostanra talán megismert minket Balotelli – utalt Jorge Luis Pinto a meccs előtti sajtótájékoztatóra, ahol a Milan csatára közölte, egyet sem ismer a Costa Rica-i játékosok közül. „Mi már a mérkőzés előtt is ismertük őt, ezért tudtunk ellene ilyen jól védekezni. Úgy gondolom, a csapatom mostanra rászolgált, hogy ne outsiderként kezeljék.”
A Gazzetta azt írja Balotelliről, különösen azért kellemetlen, hogy ilyen gyengén játszott, mert egy nappal korábban még csókot akart kérni a királynőtől, ha gólt lő Costa Rica ellen, és ezzel életben tartja az angol reményeket.
A Tuttosport hagyományosan keményebb hangot üt meg, mint a többi lap, a torinói sportújság most is nézhetetlenül gyenge produkcióról, elképzelés nélküli játékról, és megbocsáthatatlan flegmaságról ír. A Tuttosport legnagyobb baja, hogy az angolok ellen nagyszerűen teljesítő csapat „harc nélkül hagyta, hogy Costa Ricas teljesen megérdemelten legyőzze”.
Az újság úgy fogalmaz, a csapat annyira rossz volt, hogy szinte a múlt ködébe veszett az angolok elleni remek játék. Cesare Prandellit nemiképp felmenti, mondván, papíron jók voltak a cseréi, és a formációváltásai is, de a játékosok annyira motiválatlanok voltak, hogy az edző felelőssége is felmerül, hiszen Uruguay ellen már látni lehetett, hogy Costa Ricát nem lehet egy legyintéssel elintézni.
A Corriere della Sera a címlapján tárgyilagosan közli a tényeket („Costa Rica továbbjutott, Olaszország az életéért játszik Suárezékkel”), de a szokásoknak megfelelően a szerkesztőségi blogokban leszedi a keresztvizet a csapatról. Massimo de Luca koreázott egy kiadósat (ez az olasz zsargonban a szégyenletes kiesést jelenti, 1966-ban Észak-, 2002-ben Dél-Korea bánt el a Squadra Azzurával), majd közölte, ő szégyenkezett a tévé előtt, hogy Olaszország képtelen volt egy tiszta gólhelyzetet kialakítani Costa Rica ellen.
Paolo Baldini azzal kezdi, hogy „ha nincs olyan nagy ellenfél, mint Anglia, akkor…” és egyenként végigpofozza a játékosokat, mondván, Pirlo többet passzol az ellenfélnek, mint a társainak, Balotelli képtelen párharcot nyerni, Thiago Motta elfelejt helyezkedni, Darmian pedig kiégett, mint egy villanykörte. Susy Campagnale a football-italia.net szakértője Thiago Mottát döngöli a földbe, mondván, „a brazil születésű játékos az egyetlen olasz, aki nem bírja a brazíliai hőséget.”
A La Repubblica „Felismerhetetlen Olaszországról” ír, a vereséggel az olaszok az emlékét is eltörölték a nagyszerű Anglia elleni győzelemnek. Az újság felhívja a figyelmet rá, hogy az olaszok a 27. percben lőttek először kapura, és hogy Uruguay ellen hiába jó háromból két eredmény, egyrészt veszélyes ellenfél következik, másrészt már biztos, hogy csak a második helyen mehet tovább Olaszország.
