Bamba arcú játékosok okozták a németek tragédiáját

27 June 2018, Russia, Kazan: Soccer, FIFA World Cup, group F preliminary, Germany vs South Korea at the Kazan-Arena. Germany's goalkeeper Manuel Neuer. Photo: Christian Charisius/dpa

A világbajnoki címvédő német labdarúgó-válogatott már csütörtökön hazaérkezett, a világ viszont még csak most ébredezik abból a sokkból, amit a Nationalelf kiesése okozott. Elkényelmesedett futballisták és szövetségi kapitány, recsegő-ropogó Bundesliga, nemzetközi szintéren bukdácsoló német kupacsapatok és 72 kapura lövés. Ennyivel amúgy világbajnokságot lehet nyerni.  

Neuer kapus megpróbált megcsinálni egy cselt az ellenfél tizenhatosának közelében, de belesült, elveszítette a labdát, az ellenfél, Dél-Korea játékosa előrevágta, csapattársa rásprintelt, és berúgta azt az üres kapuba.

Németország elbúcsúzott a világbajnokságtól. A csoportkörben.

Manuel Neuer, a német labdarúgó-válogatott kapusa. Korea ellen elkalandozott Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Thomas Eisenhuth

Az elmúlt napokban sokan, sok fórumon elmondták, hogy mekkora történelmi kudarc ez a négyszeres világbajnok számára. Minden vb-n, amin eddig részt vett (ez pontosan 18!) a legjobb 8 között volt, a négy aranyon kívül ugyanennyi ezüstöt és bronzot szerzett, vagyis az eddig befejeződött események közül csak nyolcról nem őriz érmet, és ezek közül csak haton indult/indulhatott. Ha Brazília nem rendelkezne 5 vb-címmel, akkor messze Németország (vagy nevezzük hivatalos nevén, hiszen ma is így hívják: Német Szövetségi Köztársaság) lenne a legeredményesebb futballnemzet a világon válogatott szinten.

Németország a csoportkör végén már messze jár a világbajnokság helyszínétől. Lehet történelmi párhuzamot vonva viccesnek szánt, bár nem túl ízléses megállapítást tenni ezzel kapcsolatban: Németország ismét megsemmisítő vereségeket szenvedett Oroszországban, meg ilyeneket, de a germán futball híveinek jelenleg semmi kedvük humorizálni. Meg ironizálni sem.

Ez már nézni sem lehetett Dél-Korea ellen Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Frank Hoermann/Sven Simon

Olyan kudarc ez, melyet még nem élt meg a német futball. Pontosabban világbajnokságon nem. Mert Európa-bajnokságon igen. A legfiatalabbakat leszámítva mindenki emlékezhet a 2000-es Eb-leégésre. Ráadásul az azt megelőző vb-n is kiesett a Nationalelf a legjobb nyolc között. Két ilyen fiaskó után félreverték a harangokat a DFB-nél, és azt mondták, hogy új alapokra kell helyezni az egész sportágat. Akkor hirdették meg az újrendszerű utánpótlás-nevelést, és az akkor elvetett magok 2014-re értek be. Vagyis a négy évvel ezelőtti világbajnoki cím egy tudatos, új alapokra helyezett nevelőmunka diadala volt. Ám valamit nem szabad elfelejteni: a német futballban „az átalakítás alatt a bolt zavartalanul üzemelt”, hisz még épphogy megtanulta a helyes lábtartást a későbbi aranyérmes focisták egy része, mikor Németország 2002-ben, alkalmi szövetségi kapitánnyal, Rudi Völlerrel világbajnoki döntőt játszott. Majd 2006-ban (a Klinsmann árnyékából a háttérből irányító Joachim Löwvel) világbajnoki bronzérmet. A ház felépült, a „gép forog”, és az alkotó sem pihen.

Elindulnak lassan hazafelé Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Ina Fassbender

Csak elkényelmesedett. És ez elsősorban arra a Löw kapitányra értendő, aki a 2006-os vb befejezése óta főnökként a rivaldafényből irányít. A nagy világversenyeken így teljesített: Eb-ezüst, vb-bronz, Eb-bronz, vb-arany, Eb-bronz. Ezért túlzás megkövezni őt az oroszországi tragédia miatt. De a mennyekbe sem kell emelni. Hisz a német válogatott „jegyzett” majd' 100 éve során Löw a tizedik szövetségi kapitány, és kilenc elődje közül csak az átmeneti megoldásnak szánt Ribbeck nem szerzett világeseményen érmet. Herberger, Schön és Beckenbauer vb-aranyat kovácsolt, Schön, Derwall és Vogts Eb-aranyat, Völler vb-ezüstöt, egykori világbajnok csapattársa, Klinsmann és az „őskorban”, 1934-ben tevékenykedő Nerz vb-bronzot. Vagyis arrafelé egy világbajnoki cím nem garantál „életfogytig tartó szerződést”. Az nem is kérdés, hogy a mostani kudarcért Löw az első számú felelős. Ezt el is ismerte rögtön a kiesést követően. Mert pontosan tudja, hogy ez akkor is így van, ha esetleg a közvélemény nem rajta veri el a port.

A koreai kapitánynak, Tae-Yong Shinnek gratulál Joachim Lőw. Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Christian Charisius

Érdekes kapitány ő. Leginkább a „kísérletező” vagy a „mindig váratlant produkáló” jelzőt, jelzős szerkezetet lehetne ráaggatni. Hisz emlékezzünk csak a négy évvel ezelőtti diadalútra. Akkor is folyamatosan meglepte a focirajongókat. Volt, hogy négy középhátvédból rakta össze a védekezést, volt, hogy csatár nélkül indult harcba, és nem egyszer egészen máshol játszatott egy-egy játékost, mint ahol az a klubjában teljesített. Néha olyanoknak adott kulcsszerepet a válogatottban, akik klubjukban is csak epizódszereplők voltak. Brazíliában minden húzása bejött. Ekkor talán elhitte, hogy a vízen is tud járni. A médiát tudatosan és nagy ívben kerülő feleségét is lecserélte egy korabeli (tehát nem huszonéves bombázó) televíziós hölgyre. Élvezte a népszerűséget. Ha olyan magasságokba nem is jutott, mint honfitársa, a görög válogatottal 2004-ben Eb-t nyerő Otto Rehhagel - aki anno azt mondta, hogy ezentúl valószínűleg ő lesz az egyetlen Görögországban, aki a buszsávban is vezethet autót - de a válogatottal bármit megtehetett. Brazília után sok oda nem való focistát próbált ki, különböző taktikai variációkkal és összetételekkel „szórakoztatta” a focirajongókat, de az eredmények június 17-ig őt igazolták. 100%-os teljesítménnyel abszolválta a selejtezőket, tavaly nyáron B-csapattal is magabiztosan nyerte a Konföderációs Kupát.

Joachim Löw a frankfurti mikrofonerdőben. Nem erre számított Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Andreas Arnold

Utána történt valami. Innen messziről nézve úgy tűnik, hogy Löw kísérletező kedve nem lankadt, a tavaszi felkészülési meccseket is „komolytalankodásra” használta fel, ahelyett, hogy akkor már a kész taktikát gyakoroltatta volna a kész csapattal. Mert ha ezt teszi, akkor nem a vb-n derül ki, hanem már a felkészülés során, hogy hol van Timo Werner igazi helye, milyen formában van a Franciaországban játszó (vagy nem játszó) Draxler, mit kell kérni Kimmichtől kontrára építő ellenfél ellen, vagy kinek a fejére lehet ívelni egy labdát szögletnél. Teljes kapkodás jellemezte Löw „meccseléseit” Oroszországban, de nyilván ezért nem csak ő hibás.

Arról nem tehet, hogy jelenleg három olyan német útlevéllel rendelkező futballista van a világon, aki csatárposzton szerepel.Timo Werner, Sandro Wagner és Mario Gomez. Egyikük sem német válogatott szint. Ha az ember kellően öreg ahhoz, hogy emlékezzen arra, miket mondtak az elmúlt évtizedekben a Nationalelf csatárairól kritikusaik, akkor ennek a három fickónak a mozgását, ténykedését maga elé idézve jókat derül. Hiszen a vb-k történetében a legtöbb gólt szerző Klosét folyamatosan „senkinek” titulálta a nemzetközi közvélemény, Janckert egy darabos, erőszakos „német tank”-nak, Bierhoffot „egy nyáron át táncoló ismeretlennek”, Hrubescht csak fejelni képes gépnek, de még a „nemzet bombázóját”, Gerd Müllert is csak egy szerencsevadász lesipuskásnak.

Carsten Jancker a német csatártank a 2002-es világbajnokságon. Visszasírják őt Forrás: AFP/Pedro Ugarte

Na, nekik itt van ez a Werner-Wagner-Gomez-trió. Tessék választani! Wernernek eddig pályafutása során az volt a legemlékezetesebb ténykedése, hogy a Leipzig idegenbeli Bajnokok Ligája-meccsén előbb füldugót kért, mert zavarta a török közönség keltette zaj, majd lecseréltette magát ugyanezért. Ő volt Löw első számú csatára. Gomez meg a másik. Wagnert otthon hagyta, mindegy lett volna, ha őt is kiviszi, előrébb nem jutott volna vele sem. Az viszont nagy kérdés, hogy Götzével többre ment volna, vagy sem? Ami biztos, Götzének a braziliai döntőben elért gólja óta szinte nem volt értékelhető megmozdulása a focipályán, de ő egyszer már bizonyította, hogy kiélezett szituációban lehet rá számítani. Ahogy a szintén a kereten kívül maradó Schürrle-re is, aki a gólpasszt adta annál az örökké emlékezetes gólnál Götzének.

Mario Gomez. Semmit sem csinált Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Frank Hoermann/Sven Simon

Gomez még nem nagyon bizonyított komoly meccsen, és kora miatt már nem is fog. Sajnos Gerd Müller már nincs olyan egészségi állapotban, hogy felfogja a világban zajló eseményeket, de a következő hetekben a német média nyilván majd megkérdezi Klose, Jancker, Bierhoff, Hrubesch, továbbá Völler, Klinsmann vagy az öreg legenda, Uwe Seeler véleményét az Oroszországban alkotó utódokról. Meg talán a németországi csatárképzésről.

Meg a német mentalitásról.

Mert aki látta az 1976-os Eb-elődöntőben Jugoszlávia ellen 0-2-nél a német arcokat, meg 1982-ben a vb-elődöntőben a franciák elleni hosszabbításban 1-3-nál, meg 1986-ban a döntőben 0-2-nél Argentína ellen, az értetlenül nézi Özil értetlen, kifejezéstelen (hogy ne mondjam, bamba) arcát az idei vb-n. Mert Müller legalább Korea ellen 0-1-nél a 93-ik percben még megkérdezte a játékvezetőt, hogy mennyi van hátra, és tüzelni próbálta az arra alkalmas társait. Özilt nem lehetett.

Mesut Özil kifejezéstelen arccal bámul a semmibe Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Christian Charisius

Özil botrányosan teljesített az első meccsen Mexikó ellen (emlékszik még valaki, mikor vette utoljára a hátára a német válogatottat, és vezette győzelemre?), Löw ki is tette a második meccsre, ám a harmadikra visszacsempészte. Négy éve a másik nagy - szintén megmagyarázhatatlan okokból - kedvencét, Podolskit kivette az alapcsapatból, és őt többé nem is használta komoly feladatokra azon az eseményen. Most Özillel nem tette ugyanezt, de vajon mit várt a mentálisan abszolút gyenge, vezérszerepre teljesen alkalmatlan és még csak játékban sem meghatározó liblingjétől?

Mindenesetre a német válogatott a Löw előtti érában soha nem az egységéről volt híres, akár a Beckenbauer-korszakra emlékszünk, akár a Schumacher által egy botránykönyvben „megénekelt” '80-as évekre, akár az Effenberg-show-műsorokra, de az elmúlt tíz év sikereihez nagyban hozzájárult a korábban nem tapasztalt egység a Nationalelfen belül. A németes küzdőszellemet felváltotta a sokszínű válogatott egysége. Néhány hete ez az egység is megbomlott Özil miatt, a hagyományos küzdőszellem pedig nem tért vissza. Lehet, hogy már soha nem is fog.

Toni Kroos elhagyja a pályát. Felette a győzelmet ünneplő Dél-Korea Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Thomas Eisenhuth

De nem csak Özilen kell elverni a port a német fociért rajongóknak. Mert a legmagasabban jegyzett német focista, a,négyszeres (!!) BL-győztes Kroos sem tudott annyit hozzátenni az összteljesítményhez, hogy ezt a gyengécske csoportot túlélje a társulat. Thomas Müller négy éve saját tudása alatt teljesít, bár egyesek szerint ez az ő igazi énje, amit 2014-ig csinált, az volt a „felülteljesítés”. Ezen lehet vitatkozgatni, azon viszont nem, hogy ha a szövetségi kapitány keres egy Beckenbauer-, Mattheus-, Effenberg-, Kahn-szintű vezért, meghosszabbított kezet a pályára, akkor azt nem egy kapus személyében kell megtalálnia, hanem a mókamester, ám ha kell, igen kritikus Müllerben. Igaz, Löw puha csapatkapitányhoz szokott, hisz a csendes Lahmé volt ez a szerep, amíg játszott.

Akkor itt álljunk is meg egy pillanatra, és idézzük fel a négy évvel ezelőtti elődöntőben szereplő válogatottat és a Korea ellenit.

A vélhetően majd utólag a németek által „az évszázad meccsének” nevezendő Brazília elleni 7-1 alkalmával ők játszottak: Neuer - Lahm, Boateng, Hummels (Mertesacker), Höwedes -Khedira (Draxler), Schweinsteiger - Müller, Kroos, Özil - Klose (Schürrle)
A Korea elleni idei történelmi kudarc alkalmával pedig ők: Neuer - Kimmich, Hummels, Süle, Hector (Brandt) - Khedira (Gomez), Kroos - Goretzka (Müller), Özil, Reus - Werner

Vagyis hatan játszottak akkor is, és most is.

Boateng eltiltás miatt a nézőtéren ült az azóta visszavonult Klose mellett, Lahm szintén abbahagyta a focit, Schweinsteiger levezet Amerikában. Ők nagyon hiányoztak. De ekkora különbséget ez nem indokol. A helyükre lépők közül Kimmich szerepét nem találta el a kapitány. Mert a fiatal Lahm-utód a Bayernben megteheti, hogy feljár a támadásokhoz (ezen portyázásai megkoronázásaként pl. két gólt szerzett a BL-elődöntőben a Real ellen), de itt a más jellegű középpályásszűrés miatt nem. Hector kiesett a Kölnnel a Bundesligából, finoman szólva sem egy sikerszezonból érkezett egy hiányposztra. Kroos, Müller és Özil erőtlen játékáról már volt szó.

Szomorú brazil szurkoló mutatja az újságot a 2014-es világbajnokságon, amikor a németek 7-1-re vertrék a brazilokat. Hol van már a szép világ? Forrás: AFP/Pedro Pardo

Goretzkára még nem lehet nagy terhet rakni, az örökké peches Reus első komoly eseményén nem tudta azt a szintet hozni, amit talán 2014-ben vagy 2016-ban tudott volna, ha nem sérül meg, Brandt több játéklehetőséget érdemelt volna, hiszen ő volt az egyetlen a keretben aki tudott lőni távolról. Mert a betömörülő ellenfelekkel szemben (ki nem ilyen a mai futballban? - tisztelet neki!) vagy ívelget egy csapat, vagy átlő. Ívelgetni nem volt kinek, a szögletek többsége is tili-toli kisszöglet volt, jellemző, hogy fejjel a három meccsen a legveszélyesebb a középhátvéd, Hummels volt. Átlövésből „ipari mennyiség” jött össze, többsége erőtlenre, rosszul helyezettre sikeredett. Brandt volt a legjobb ebben a műfajban, ki tudja, miért, csak háromszor néhány percet kapott, amikor már tényleg kezdett rájuk dőlni a majdnem porig égett ház.

A német válogatott ötlettelen volt, lassú volt, hiányoztak belőle az egyéniségek, nem küzdött, könnyűnek találtatott. Ha mellétesszük a német klubcsapatok évek óta tartó vergődését a nemzetközi kupákban, azt, hogy csak a (többek között) holland, francia, chilei, lengyel, spanyol játékossal megerősített Bayern München tud elérni kisebb sikereket, akkor nagy a baj arrafelé.

Végül egy váratlan fordulattal beszélni kell még valamiről. A 72 kapura tartó labdáról. Ennyivel ugyanis nemhogy csoportot lehet nyerni, de világbajnokságot is. Jól elosztva kettőt is. Nem kizárt, hogy a leendő világbajnok 72 kidolgozott helyzetnél kevesebbel a háta mögött emeli majd fel a Világkupát. Vagyis a sok eddig említett dolog mellett a szerencse is hiányzott ennek a csapatnak az útipoggyászából. Viccesen hangzik („őrült beszéd, de van benne rendszer”), akár ezzel a harmatgyenge teljesítménnyel is világbajnoki címet lehetett volna nyerni.

Mindennek vége. A világbajnokság még folytatódik Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Christian Charisius

Az argentinok jobbak voltak eddig? Vagy a spanyolok? Portugálok? Egy nívótlan eseményt rossz teljesítménnyel is meg lehet nyerni. Valaki lehet, hogy ilyennel fogja, de az biztos, hogy ez nem Németország lesz. És az is biztos, hogy sokkal szegényebb lesz a folytatás Németország nélkül, de időnként még ott is belefér egy-egy komoly kudarc. Nem kell tanulniuk belőle, mert sok téren továbbra is ők tanítják majd a világot a jövőben is.