A franciák nem szórakoztatni érkeztek a vb-re, hanem megnyerni azt

fbl TOPSHOTS Horizontal
Küldetés teljesítve
Vágólapra másolva!
Deschamps csapata a döntőben egy félidőt futballozva, némi szerencsével, de a világbajnokság egészét tekintve domináns és kíméletlen teljesítménnyel nyerte meg a 2018-as világbajnokságot. A horvát szív (és utánpótlás) diadala vb-ezüstöt hozott, és ez máris több, mint amit a torna előtt várni lehetett tőlük. Elemzés a világbajnoki fináléról.
Vágólapra másolva!

Az esetek többségében van egy pillanat a mentálisan erősnek vélt tornacsapatoknál, ami végérvényesen elveszi az adott együttes hitét. Láttunk már sorozatos feltámadásokat klub- és válogatott szinten egyaránt – és ez jellemző volt Horvátország egész kieséses szakaszbeli küzdelmeire –, de ezek a csapatok ritkábban érnek fel a csúcsra.

Folyamatosan hátrányból futballozni ugyan ideig-óráig lendületet adhat a sikeres fordításokat követően, de ez elképesztő energiákat igényel, és végül akár motivációt is elégethet.

Nem lehet ugyanis minden sártengerből tisztán kievickélni. A végső pofon Horvátország számára akkor jött el, amikor Pitana büntetőt adott Franciaországnak a világbajnokság döntőjében, mert hiába játszottak addig sokkal jobban és veszélyesebben, mint az erősebb keretűnek tartott francia válogatott, másodjára már ők sem tudtak visszajönni a meccsbe.

Ivan Perisic kezezése lehetett a fordulópont Forrás: AFP/Jewel Samad

Pedig a világbajnoki finálé úgy indult – és tartott ki szinte az egész első félidőben –, hogy Horvátország meglepi az esélyesebbnek gondolt franciákat. A kezdőcsapatok tekintetében nemigen volt meglepetés egyik oldalon sem. Deschamps felpakolta a jól bejáratott hadrendjét a megismert emberekkel, míg a túloldalon Dalic is hasonlóképpen sakkozott; még akkor is, ha a gálakezdőjének tagjai játékperceket tekintve egy egész meccsel többet játszottak, mint az ellenfél tizenegye.

Forrás: Origo

Franciaország mindössze kilenc percet futballozott hátrányban ezen a világbajnokságon, és bár az Argentína elleni nyolcaddöntőben Pavard bombája viszonylag hamar kozmetikázott az eredményen, Deschamps fiai vélhetően kevésbé magabiztosan játszottak volna, ha a horvát fölény góllá érik a mérkőzés elején. A meccs kezdeti szakaszában ugyanis az történt, amit a horvátok akartak, akik egy nagyon magas letámadási vonallal próbálták sanyargatni a soron következő francia labdást, és ha ez eredménnyel (értsd: góllal) nem is párosult, haszontalannak biztos nem lehetett mondani a fellépést.

Az első pár percben a védőharmadban Umtiti és Kanté is veszített labdát, ráadásul tisztán látható volt, hogy a horvátok már a támadásépítés legelső szakaszában meg szerették volna akadályozni, hogy a labda az ő térfelükre, pláne a kapujuk elé kerüljön. Horvátország az első nyolc percben négyszer is szabálytalankodott, mindannyiszor az ellenfél térfelén, ez – a sportszerűség határát még át nem lépő – agresszió pedig tökéletesen szolgálta azt, hogy a franciák képtelenek legyenek felépíteni egy támadást.

Az csak az egész tornát kitűnően végigjátszó Varane-Umtiti párosnak volt köszönhető, hogy eget rengető horvát ziccerek így sem alakultak ki, de a klubjában középső védőt, itt jobbhátvédet játszó Pavard sokszor elnagyolva őrizte a területét, amelyet Perisic az elfutásaival több alkalommal is veszélyessé tudott tenni. Ebbe a területbe zárt vissza védekezni Pogba – pont ugyanúgy, ahogyan ezt az elődöntőben Belgium ellen tette meg. Hogy ebből a csatából végül miért szereztek kétszer is vezetést a franciák az első félidőben, azt legfeljebb azzal tudjuk magyarázni, hogy a futball még mindig nem tartozik az igazságos játékok közé.

Hiába dicsérték sokan a VAR használatát, azért még erősen lüktet a gépház zaja; főleg, ha azt vizsgáljuk, hogy Mandzukic öngólja előtt Griezmann a menetszélre dobta fel magát (nem lehetett videózni), illetve, ha megfigyeljük, milyen sok idő ment el a tizenegyes megítélésével. Perisic kezezése és a büntető elvégzése között több mint négy perc telt el, ehhez képest a félidő végén csak három percet hosszabbított a játékvezető.

Mivel Perisic kezezése döntő faktor volt ebben a fináléban, nem árt megvizsgálni a szabálykönyv ide vonatkozó részét,

mely szerint a szándékos kezezést bünteti a futball törvénykönyve, ahol a bíró mérlegelési jogkörében a következőket vizsgálja: mozgott-e a kéz a labda felé, illetve váratlan volt-e a labda, amelyhez segítő jobbot nyújt a játékos és a labda közötti távolság. A kéz pozíciója önmagában még semmit nem dönt el. Szabálykönyv szerint tehát itt abban lehet vita, hogy Matuidi megcsúsztatta-e a labdát egy méterrel Perisic előtt, illetve a horvát kezének leengedése tekinthető-e vétlennek. Századik megnézésre sem egyértelmű, de Pitana itt valószínűleg a szabálykönyv szerint járt el, és megfeleltethető az ítélet a fenti rendelkezéseknek.

Mindazonáltal Franciaország úgy vezetett a félidőben 2-1-re, hogy mindössze egy kaput eltaláló lövése volt (a tizenegyes), és kidolgozott akció nélkül szereztek két gólt. A várható gólok (xG) számadatok alapján a világbajnok egy félidő alatt 0,0-ról sem tudott elmozdulni, kerettagjai mégis nyugodtan sétálhattak az öltözőbe. Deschamps-nak csak nem akarja senki elengedni a kezét.

Franciaország nem góllal kecsegtető helyzetek, hanem bármilyen helyzet nélkül vezetett a félidőben Horvátország ellen 11tegen11 twitter

A horvátok hiába jöttek vissza a szerencsétlen öngól után egy szép találattal (amelyet egyébként ritkaságszámba menően három, az ellenfél tizenhatosán belül zsinórban megnyert fejpárbaj előzött meg), a második félidőre teljességgel elfogytak. Azt ugyanis nehéz nem a fáradtság számlájára írni, ami a találkozót lezáró, harmadik francia gól előtt történt. A horvátok nem tudták tartani a letámadás intenzitását, és bár létszámban megpróbálkoztak a minél gyorsabb labdaszerzésekkel, ennek elmaradását a franciák kíméletlenül megbüntették.

A francia védőharmadban 6-7 horvát játékos próbálkozik azzal, hogy labdát szerezzen, de a
magassági fölénynek köszönhetően Giroud-ék meg tudják játszani az üresebben maradó Pogbát Forrás: Origo
Pogba gyorsan kiosztott labdájával Mbappé körbeautózza Strinicet, és a fennragadó Lovrenék alig
bírnak visszaérni Forrás: Origo
Griezmann még dekázni is tud a büntetőterületen belül, Pogbának pedig arra is van ideje, hogy kétszer is próbálkozhasson tiszta lövőhelyzetből; Brozovic másodjára csak a tekintetével bírta kísérni a franciát Forrás: Origo

Franciaország egyszerűen felőrölte a mentálisan és fizikálisan is széteső Horvátországot, és ezzel megnyerték a 2018-as világbajnoki döntőt. A fáradtság kiütközött Subasic kapuson is, aki sem Pogba, sem Mbappé góljánál nem vetődött el, azokat csak szemmel próbálta kiszuggerálni, és bár Lloris bohóckodását Mandzukic még ki tudta használni, a második félidőben már egy percig nem volt kérdéses a mérkőzés kimenetele.

Franciaország – ahogyan azt elődöntős elemzésünkben is jeleztük – nem szórakoztatni érkezett a világbajnokságra, hanem megnyerni azt, és ezt egy igen kiegyensúlyozott, konzisztens teljesítménnyel hozták is. Csak érdekességképpen: tizennégy lőtt góljukkal holtversenyben a második legtöbb gólt lövő csapat lett a végső győztes, pedig az egyetlen centerük, Olivier Giroud nemhogy gólt nem szerzett a tornán, de egyetlen lövése sem találta el a kaput a lejátszott 546 perce alatt. Sőt, a fináléban a négygólos francia csapatból ő is azok közé tartozott, akik egyáltalán nem próbálkoztak kapuralövéssel.

Küldetés teljesítve Forrás: AFP/Jewel Samad

Deschamps csapatának kockázatkerülése és a centerposzt kívánalmainak (úgymint védekezési képesség) bővülése egy az egyben lemérhető Giroud vb-teljesítményén.

Deschamps tényleg nem azért érkezett Oroszországba, hogy bárkinek is szimpatikus legyen a csapatával. Az aranyért jött, és a sorra elbukó nagy riválisokkal ellentétben elvette, amit akart. Az első félidőre pedig már holnap sem fognak emlékezni.