A népi ülnökök és a szocialista törvényesség

 

Szabad Nép:

Idestova öt esztendeje, hogy bíróságaink a népi ülnökök részvételével ítélkeznek. A népi ülnökök részvétele az igazságszolgáltatásban: élő példája annak, hogyan veszi ki részét a dolgozó nép országunkban az államhatalom gyakorlásából.

A nép képviselői megállták helyüket az igazságszolgáltatás nehéz munkájában. Tevékenységük nyomán sokat változott bíróságainkon a szellem. Jelentős érdemeik mellett azonban munkájuk számos fogyatékosságára is fel kell figyelnünk.

Pártunk Központi Vezetősége feltárta azokat a - nemegyszer súlyos - hibákat, amelyeket igazságügyi szerveink elkövettek. Napjainkban tehát különösen előtérbe kerül a szocialista törvényesség megszilárdítása. S ebben rendkívül fontos szerepük van a népi ülnököknek is. A nép által reájuk rótt felelősségteljes megbízatásuknak csak akkor tudnak eleget tenni a jövőben, ha e hibákat őszintén, bátran feltárjuk. Ezért kell most elsősorban a hibákról beszélnünk - bár mindenki tudja, hogy ezekért elsősorban nem ők a felelősek.

Molnár Antal elvtárs, a MÁVAG dolgozója - a Szabad Nép szerkesztőségében a népi ülnökök munkájának megvitatására összehívott ankéton - a többi között ezeket mondta el tapasztalataiból: "Emberek sorsa felett döntünk. S nemcsak ítélkezünk, hanem neveljük is azokat, akik mint vádlottak állnak előttünk. Ehhez nagy élettapasztalat, a dolgozó nép ügye iránti hűség kell. A népi ülnökök egyik legfontosabb feladata a szocialista törvényesség biztosításában, hogy részt vegyenek az igazság teljes kiderítésében. Gyakran tapasztaltam, hogy a népi ülnökök nem elég aktívak a tárgyalásokon. Sokszor én magam is visszahúzódtam attól, hogy tevékenyen részt vegyek a bírósági tárgyalásban, úgy gondoltam elegendő, ha ott ülök és hallgatok. A népi ülnökök ilyen passzívvitásának volt azután nemegyszer a következménye, hogy sok esetben nem derült ki a való igazság, a vádlott nagyobb büntetést kapott, mint amennyi járt volna neki vagy éppenséggel ártatlanul kerültek emberek a börtönbe. Pedig a népi ülnöknek nem szabad addig nyugodnia, amíg nem látja tisztán az ügyet. Én azt hittem elegendő, ha a szakbíró dönt, hiszen ő ismeri a jogot. Pártunk rádöbbentett az én felelősségemre is."

Molnár elvtárs rátapintott a dolog elevenére: sok népi ülnök nem érzi megbízatásának rendkívüli fontosságát. Nem érzik, milyen fontos szerepük van az igazságszolgáltatásban. A szakbírák egy része pedig ezt a nézetet vallja: "Én ismerem a törvényeket, én tudom, mit kell tenni" - s e nézet nemegyszer a magatartásban is kifejezésre jut. A népi ülnökök emiatt még inkább visszahúzódnak, elcsendesednek. Igaz, ők nem jogi tudásukra, hanem természetes igazságérzetükre, nagy élettapasztalatukra, lelkiismeretükre támaszkodnak, amikor megvizsgálnak egy ügyet, s ítéletet hoznak. De ez a természetes igazságérzet párosulva a dolgozó nép iránti hűséggel, elegendő ahhoz, hogy a népi ülnök - a szakbíró jogi és törvényismeretének segítségével - igazságos ítéletet alkosson. Csakhogy mindennek érvényt kell szerezni. A népi ülnök ugyanolyan jogú és rangú bírája az igazságszolgáltatásnak, mint a szakbíró.

Persze jó lelkiismerettel, teljes felelőséggel csak akkor ítélkezhet a népi ülnök, ha eléggé megismerkedik azzal az emberrel, aki előtte áll, ha ismeri a tárgyalás anyagát, a nyomozati jegyzőkönyveket. Egyelőre - sajnos - nem biztosítanak elegendő időt, hogy kellően felkészülhessen a tárgyalásokra. "Egy-egy ügy aktái sokszor kilókat nyomnak - mondta az ankéton Futó Pál elvtárs, a Beloiannisz-gyár dolgozója, aki több éve népi ülnök. - De láttam már egy-egy nagyobb ügyben fél méter magasan iratokkal megrakott bírói asztalt is. Ha az ülnök részére nem adnak időt, hogy tanulmányozhassa az anyagot - akkor a tárgyaláson sem tud érdemlegesen állást foglalni."

De a népi ülnököknek nemcsak a tárgyalás anyagát kell ismerniük, hanem szüntelenül tanulmányozniok kell pártunk határozatait, állandóan képezniök kell magukat, nemcsak politikailag, hanem "szakmailag" is. Nem töltheti be fontos feladatát a népi ülnök, ha nem ismeri legfontosabb törvényeinket, rendeleteinket, ha nincs tisztában az állampolgárok törvénybiztosította, alapvető jogaival és kötelességeivel. Szükség van erre, már csak azért is, mert a népi ülnököknek - az év tizenegy hónapjában - munkahelyén is a törvények védelmezőjének és propagandistájának kell lennie. A párt, az állam nagyon is számít reá, hogy munkatársait törvényeink védelmére, a szocialista együttélés szabályainak megtartására nevelje.

Fogyatékossága volt Igazságügyi szerveink munkájának a szélsőséges ítélkezés. Gyakran előfordult, hogy megtévedt dolgozókat egészen kis bűncselekményekért több évre elítélték. Más bíróság pedig ugyanolyan bűncselekményért esetleg felmentette a vádlottat. Ez mind annak a következménye, hogy szakbíráink nem alkottak önálló véleményt az egyes ügyekben, hanem főleg a helyi szervek véleményére támaszkodtak, hagyták magukat befolyásolni egyes nyomozóktól vagy állami szervektől.

Persze előfordult, hogy bíráink a sorozatos törvénysértésekkel szemben nem is érvényesíthették véleményüket. De bizonyára kevesebb lett volna a törvénysértés, s különösen érvényesülhetett volna a szocialista törvényesség a gazdasági ügyekben, ha kiállnak meggyőződésük mellett. Előfordult olyan eset is, hogy a hódmezővásárhelyi bíróság egy kulákot hét kiló zsír "rejtegetése" miatt három és fél évi börtönnel sújtott, csak azért, mert kulák. Az ilyen ítélkezések sértik a dolgozók igazságérzetét. Az ilyen "produkált" bűncselekmények és ítéletek károsak, ártalmasak, megengedhetetlenek. Károsak, mert megrendítik a bizalmat az igazságszolgáltatás iránt. Világos, hogy az osztályhelyzet önmagában még nem bűncselekmény. Természetesen másként kell megítélni az osztályidegen elemek tudatosan kárt okozó tevékenységét, mint annak a dolgozónak a ballépését, aki először követett el bűncselekményt. S ennek eldöntésében rendkívül nagy szerepük van a népi ülnököknek. Az ő tapasztalataiknak, osztályhűségüknek is diktálnia kell - a törvényszabta keretek között - az ítélkezés mértékét. Ha tántoríthatatlanul ragaszkodnak a törvényekhez és hallgatnak saját lelkiismeretükre, akkor helyesen, igazságosan tudnak ítélkezni.

Nagy a felelősségük a népi ülnököknek abban is, hogy a bírósági tárgyalások során ellenőrizzék: a nyomozószervek törvényes keretek között, a törvényes eszközökkel állították-e össze a nyomozás anyagát; élhetett-e a vádlott a törvény előírta jogaival; szabályszerűen történt-e letartoztatása; nem alkalmaztak-e vele szemben törvényellenes eszközöket a nyomozás alatt. Egyszóval: a népi ülnököknek a szakbíróval együtt tüzetesen meg kell vizsgálnia a tárgyaláson, hogy a nyomozószervek betartották-e a törvényes rendelkezéseket. Ha a népi ülnökök azt tapasztalják, hogy a nyomozás során törvénysértés történt, az iratokat vissza kell adniok és meg kell tenniök a szükséges intézkedéseket.

Sipos Gyula elvtárs, a Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozója a következőket mondta erről: "A népi ülnökök is sok esetben tudomásul veszik azokat a vádakat, amelyek a nyomozati jegyzőkönyvben szerepelnek. Ezek a jegyzőkönyvek nemegyszer túlozzák a vádlott felelősségét, elhallgatják az enyhítő körülményeket, s csak a vádlott vallomásait tartalmazzák, a tárgyi bizonyítékokat nem. Előfordult az is, hogy a nyomozási jegyzőkönyv nem fedte a valóságot. Őszintén bevallom, nem tettünk meg mindent - akár úgy is, hogy végső soron a párt legfelsőbb szerveihez fordultunk volna -, hogy vonják felelősségre azokat a nyomozókat, akik megsértve a szocialista törvényességet, nem tárták fel, vagy éppenséggel tudatosan elferdítették a teljes valóságot. S ha az ülnököt könnyen lehetett befolyásolni, vagy a szakbíró jobban hallgatott az egyes nyomozószervekre, mint a tárgyalóteremben elhangzott vallomásokra - akkor bizony ártatlanul börtönbe is került a vádlott, vagy ha bűnös is volt, sokkal nagyobb büntetést kapott, mint amennyit megérdemelt volna."

Kócs Sándor elvtárs, a Rákosi Művek dolgozója ugyancsak hangsúlyozta "A mi igazságügyi szerveinknek nem az a feladatuk, hogy mindenáron büntessenek, hanem az, hogy kiderítsék az igazságot és csak az bűnhődjék, aki megérdemli."

Sok tanulsággal szolgálnak tehát a múlt évek hibái. De ha a népi ülnökök - munkások és parasztok ezreit, akik részt vesznek az igazságszolgáltatás munkájában - a továbbiakban sokkal szigorúbban veszik a szocialista törvényességet - akkor az itt elmondottak nem fognak többé megismétlődni. Mert ki más küzdjön, harcoljon a dolgozó nép alapvető érdekeit sértő fogyatékosságok ellen, ha nem maga a dolgozó nép küldötte?

De rá kell mutatnunk arra is, milyen hibák vannak a népi ülnökök kiválogatása körül. Ugyanis az elmúlt években sok üzem, vállalat vezetője - szűk, üzemi érdektől vezettetve - nem szívesen javasolták ülnököknek a legrátermettebb emberüket - sajnálták, hogy "kiesnek" az üzemi, vállalati munkából. Ha pedig hosszas huzavona után a tanácsok mégis megválasztották őket - behíváskor az üzem vezetői egyszerűen megtagadták a dolgozó elengedését. A Fővárosi Bíróság elnökénél százszámra találni olyan levelet, amelyekben különböző vállalatok vezetői tiltakoztak a népi ülnökök behívása ellen. S ehhez egyes üzemi pártszervezetek is segítséget adtak. Világos, hogy a népi ülnök sem érezheti megbízatásának jelentőségét, ha azt látja vezetőitől, hogy azok semmibe veszik a népi ülnöki munkát, a dolgozóknak az igazságszolgáltatásban való részvételét.

De az üzemek, vállalatok vezetőinek, a pártszervezeteknek az eddiginél jóval több segítséget kellene nyújtaniok a népi ülnököknek felvilágosító munkájához is. Ha valamivel - akkor a népi ülnökök tapasztalataival lehet nevelni a lakosságot, a dolgozó tömegeket a bűnözés elleni harcra. De hogyan végezzenek felvilágosító munkát a népi ülnökök, ha még törvényszabta beszámolóik megszervezésében sem adnak segítséget a munkahelyük vezetői? Népi államunknak e rendkívül fontos és felelősségteljes posztján csak úgy lehet eredményesen dolgozni, ha a népi ülnökök érzik, hogy számítanak munkájukra, ha érzik, hogy ők az igazságszolgáltatásnak nagyon fontos emberei, s ehhez a munkához meg is kapják a kellő támogatást.

Most, hogy oly erőteljesen napirendre került a szocialista törvényesség megszilárdítása, rendkívül fontos feladatok hárulnak a népi ülnökökre is. Tanulniok kell az elmúlt évek hibáiból, át kell érezniök megbízatásuk nagy jelentőségét, s törekedniök kell arra, hogy munkájuk ne formális, hanem szerves része legyen igazságszolgáltatásunknak.

Szabó László