Egy óra a telefonközpontban

 

Délmagyarország:

Mi, kedves olvasóm, csak felvesszük a telefonkagylót és szidjuk a központot, ha nem kapunk azonnal vonalat, majd tárcsázzuk a számot és megint a központot szidjuk, ha az nem jelentkezik mindjárt, és könnyen kaphatók vagyunk arra is, hogy türelmetlenül felhívjuk a 03-at és méregtől remegő hangon számon kérjük, hogy miért nem jó a telefon.

"Halló, itt 03!"

- Halló, itt 03! - hangzik fel egy kapcsolótábla mögül. Igen, itt a titokzatos "ők" egyike, jelen pillanatban Dippong Péter néven mutatkozik be, mint a hibaosztály dolgozója. Itt vagyunk a szegedi telefonközpontban, a főposta legfelső emeletén, megkaptuk az engedélyt és kinyíltak a szigorúan zárt ajtók. Körülöttünk állandóan váltakozó búgások és zümmögések, számtalan kerék, tárcsa, csavar, tengely, huzal, biztosíték és varázsszem dolgozik szüntelenül.

- Halló, itt 03! - halljuk és a hibát máris rávezetik az előfizető hirtelenében kikeresett kartonjára. (Itt őrzik ezeket a láthatatlan kartonokat a kapcsolótábla mellett, saját szememmel láttam őket.) És rögtön megkezdődik a vizsgálat.

Hangcsúcsforgalom

Pék József a telefonközpont működését ellenőrzi

Kísérőnk, Pék József, a főközpont vezetője azonban tovább kalauzol, közben alig győzöm jegyezni bőséges magyarázatát.

"...Ez egy 7. DU típusú teljesen automata központ. Háromezer kapacitású, jelenleg kétezer-hatszáz állomást kapcsol, tehát még van szabad hely. A jelentkezőket, akik írásban küldik be kérelmüket az 1. Postahivatal távbeszélő osztályára, időbeli és fontossági sorrendben kapcsolják be, miután egy bizottság elbírálta kérelmüket. Egyébként nemrég fejlesztettük központunkat: június 24. volt a "változás napja", amikor háromszáz számot átkapcsoltunk, hogy egyenletesebb legyen a központ terhelése és ezáltal javuljon a telefonszolgálat. Az első negyedév végén új szaggató berendezést is szereltünk fel, hogy élesebb, tisztább hangokat hallasson a telefon. Természetesen a várakozási időt teljesen nem tudjuk kiküszöbölni, hiszen reggel 8 órától délután 4 óráig tart a "csúcsforgalom", ezen belül is vannak fokozottabban kihasznált órák - ilyenkor nagyon sokan telefonálnak, ezért kell gyakran várakozni a vonalra is..."

Zavaridő és egyebek

A központ dolgozói kitesznek magukért, helyesebben a telefonálókért. A szegedi központ egyébként most is féléves munkaversenyben van a győri és a debreceni központtal. A versenyben a munkafegyelmet, a hibapontokat - már hogy kinek van kevesebb! - értékelik itt a főközpontban és a város 80 üzemi és hivatali alközpontjában, valamint a bejelentett hibák "zavaridő"- átlagát.
- Zavaridő-átlag? - kérdem, hátha nem jól értettem.
- Igen. Tudniillik azt, hogy kinél kevesebb a bejelentett zavarok időtartama, vagyis ki javítja ki előbb a hibákat.

Vannak ilyen különös szakmai kifejezések. De még e kifejezéséknél is különösebb műszereket láthat az ember. A hatalmas gépezet egyik részén különböző fogazású kerekek forognak. Mintha csak játék volna. Pedig nagyon is komoly szerepük van. A postai dolgozók a búgó hangokból, amelyeket különböző esetekben, különféle kerekek keltenek, kiolvashatják, hogy helyi, vagy távolsági beszélgetés miatt foglalt a vonal, és még sok mást megállapíthatnak. Ez egy apróság, de fel lehetne-e sorolni valamennyit? Hiszen olyan ez a központ, mint egy óriási idegrendszer.

Türelem, kedves telefonálók, egy ilyen idegrendszer a saját fizikai törvényei szerint működik. S ha nem kapunk hamar vonalat, ne ócsároljuk azért a fizikát, mégis nagyszerű vívmány ez a telefon. Ezt vallja velem együtt, akinek hirtelen a mentőkre, vagy a tűzoltókra van szüksége, akinek a sorsa függ attól, hogy megtudja a pontos időt (ezt közvetlenül Budapestről kapcsolja az automata), vagy akinek mindennél fontosabb, hogy tudja a vonat indulásának idejét. Azokról az ifjú házasokról nem is szólva, akik telefonon beszélték meg az első randevút!

Németh