Tényleg a zöld tea a szent grál?

A feketéket már átvettük, most jöjjenek a zöldek. Véd a szívbetegségektől, segíti a zsírégetést, és többféle rák kialakulását is gátolja - amióta ezek a dolgok kiderültek a zöld teáról, a hagyományosan fekete teán pörgő Nyugat is ráharapott a Távol-Keleten több mint négyezer éve fogyasztott zöld teára. 

A zöld tea a feketéhez hasonlóan a Camellia sinensis cserje leveleiből és bimbóiból áll, ám a leveleket itt nem fermentálják. A zöld tealeveleket Japánban gőzöléssel tartósítják, Kínában pirítják. A legnagyobb zöldtea-termelő országok Japán és Kína, itt a legmagasabb az egy főre eső zöldtea-fogyasztás is.

Legismertebb fajták

Kína

Gunpowder: Kína egyik legkeletibb tartományából, Csöcsiangból származik, nevét jellegzetes bogyóformájáról kapta. A frissen leszedett leveleket gőzölik, fonnyasztják, összesodorják, és kiszárítják. A legjobb minőségű teákat ma is kézzel sodorják. Minél nagyobbak és lazábban sodortak a bogyók, annál gyengébb minőségű teához van szerencsénk.

Lung csing (Sárkánykút): Csöcsiang tartományban termesztett, nagyrészt még mindig kézzel feldolgozott zöld tea. Hét minőségi osztálya van, a Superior és a Special után 1-5 számokkal jelölik az alacsonyabb kategóriákat. Minél világosabb, annál jobb minőségű. A leghíresebb a kínai zöld tea.

Lü an kua pian (Dinnyemag): A nevét a levelek formájáról kapta, amik dinnyemaghoz hasonlítanak. Különlegessége, hogy a csúcsminőségű teáktól eltérően nem a legfrissebb hajtásokat szüretelik le hozzá, hanem a második levelet az ágon. Ennek a főerét szüret után eltávolítják, a leveleket megpirítják, majd szárítják.

Pi lo csun (Tavaszi csiga): Erős aromájú tea, amit a szakértők közül sokan még a lung csingnél is magasabbra értékelnek. Hét minőségi kategóriába osztják.

Huangsan maofeng (Sárga hegység szőrös csúcsa): Nevét a leveleket borító apró fehér szőrök után kapta, illetve a termesztési helyről. A leghíresebb, legismertebb kínai tea, levelei hosszúak, vékonyak, csak a legfrissebb és a sorban utána következő levelet szüretelik.

Japán

Gjokuro (Jáde harmat): A japán zöld teák csúcsa. Aranyárban vagy annál egy picit drágábban mérik, lapos hegyes levelek alkotják. A szüretet megelőző hetekben árnyékolják, hogy direkt napfényt ne kapjon, ezzel megnövelik a tea koffeintartalmát, és csökkentik a keserűségért felelős katekintartalmat. A tea ára japánban kb. 10 000 forint/100 g (a legjobb kínai és japán teák sem kerülnek többe 4-5000 forintnál), egy kétdecis csészéhez 10 gramm a javasolt mennyiség.

Sencha: A legkedveltebb tea, az ország termésének közel nyolcvan százalékát adja. Legkeresettebb az év első szüretéből származó sencha, amit áprilisban és májusban lehet csak kapni.

Bancha: Ugyanazokról a cserjékről szüretelik, amikről a senchát is, a második szüretből származó teákat nevezik így. Nincs túl nagy presztízse, jellemzően a mindennapok teája. Huszonkét minőségi kategóriát különböztetnek meg belőle.

Matcha: Porrá zúzott zöld tea, amely az Udzsi régióból származik, ez a teaszertartás teája, amit hasonló módon nevelnek, mint a gjokurót. Kézzel szüretelik, és kizárólag a hibátlan bimbókat szedik le hozzá.

Houjicha: Faszénen füstölt tea, a füstöléstől rozsdabarna színnel.

Kukicha vagy bocha: A Sencha és Bancha készítéskor visszamaradó tövek, szárak alkotják.

Genmaicha: Pörkölt barna rizzsel kevert zöld tea, eredetileg a szegények fogyasztották, egyfajta levesként, a rizs miatt ugyanis ad némi teltségérzetet.

Elkészítés

A zöld tea sokkal kényesebb a fekete teánál, de még a darjeelingnél is. Míg előbbieknél forró, lobogó vízzel kell leforrázni, addig a zöld teánál a túl forró víz rossz ízű, keserű főzetet eredményez.

A zöld teákat a legtöbb esetben 80 fok körüli vízzel kell leönteni, és maximum 2-3 percig áztatni. A túl forró víz és a túl sok ideig tartó áztatás is kerülendő. A zöld teát, szemben a feketével, többször lehet, és kell is forrázni, mert minden forrázást követően más ízeket ad ki - már ha rendes, jó minőségű teát használunk. A forrázások számában nincs egyetértés (mint ahogy abban sem, hogy egyre forróbb vizet kell-e használni, vagy sem), a négyszer három perces alkalom azért olyan alap, amitől lefelé nem, csak fölfelé szokás eltérni, vannak, akik bizonyos teafajtáknál 6-8 felöntést is elfogadhatónak tartanak.