A maghőmérő minek van?

Sokan megszokták a kiszáradt, túlsütött húsokat, jó az, mondják, én így szeretem, anyám is így csinálta, nem is tudják, milyen az, ha szaftos, puha és nedves. Ahhoz, hogy ezt az állapotot elérjük, egyetlen pillanatot kell elkapni: ebben segít egy olcsó, fiók sarkában is elférő eszköz, a maghőmérő.

Mikor van kész a hús? Amikor kívülről barna? Ha jó az illata? Amikor megnyomkodom, puha? Amikor színtelen lé folyik belőle? Az amatőr konyhákban csak a bénázás megy az egyben sült húsok körül, elkél a segítség, amire rábízhatjuk a felelősséget, ami segít belelátni a hús közepébe, sőt hosszú távon meg is tanítja, mikor készült el.

Mint ahogy a legmulatságosabb leírás is jelzi: nem, itt nem arról a hőmérőről van szó, amivel lázat mérünk. A maghőmérő egy fémtű, a végén digitális vagy analóg mutatóval. A tűt a hús közepébe szúrva megmondja, hány fokos annak belseje, a segítő táblázat pedig azt, hogy melyik hús milyen belső hőmérsékleten - ún. maghőmérsékleten - sült éppen annyira át, hogy a veszélyes bacilusok elpusztuljanak benne, de a nedvek még megmaradjanak.

Típusok

Három elterjedt típusa létezik ennek a szerkezetnek: a digitális, amit csak bekapcsolunk, és már mutatja is a hőmérsékletet, és az analóg, amihez valamivel több türelem és megértés kell, de a beszámolók alapján legalább annyira pontos, mint modernebb rokona. Utóbbiból olyan változat is létezik, amelyet a sütés elején beleszúrunk a húsba, és a sütőben is hagyhatjuk, így nem kell folyton ellenőrizgetni, elég bekukkantani a sütő ablakán, már ha van neki olyan.

A hőmérő hitelesítése

Mielőtt a kissé pontatlan vagy rosszul beállított hőmérőt a kudarctól dühöngve hajítanánk a kukába, teszteljük a képességeit. Ehhez vizet forralok, majd egy külön tálat telerakok jégkockával, és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Előbb a forrásban lévő vízbe süllyesztem a végét, és ha 100 celsius fok körüli eredményt ad, örülök. Ezután a jéggel teli tálba dugom, és ha 0 celsius fok körüli eredményt ad, akkor is örülök. Ha ettől 10-20 fokkal eltér, akkor sem esem kétségbe, csak megjegyzem, melyik irányba tér el, és a műszer használatakor beleszámítom a végeredménybe a lehetséges különbséget. Nem érvényes mindez a profi hőmérőkre, ezeknek az útmutatójában leírják, mi a teendő pontatlanság esetén.

A mérés

A legegyszerűbb típusú maghőmérőkhöz a húst ki kell venni a sütőből, ezután lehet csak körülbelül a közepéig szúrni a tűt, majd várni a végeredményt. A húsnak minden esetben olyan részébe kell beledöfni a hőmérőt, ahol a legvastagabb, hiszen ez készül el legutoljára, de annak is olyan területét kell választani, ami távol esik minden csonttól, porctól vagy zsírrétegtől. Ha a hús még nem érte el a kívánt hőmérsékletet, és később újra ellenőrizni kell, érdemes ugyanoda szúrni a tűt, ahová először tettük, hogy releváns eredményt kapjunk.

Hőmérsékletek

A legtöbb maghőmérő jelzi az egyes hústípusokra vonatkozó ideális hőmérsékleteket, irányadónak összefoglaljuk, milyen hús milyen maghőmérsékleten van kész, amikor egyben, sütőben sütjük. Az itthon legegyszerűbben elérhető marhahúsok nem igazán alkalmasak az egyben, sütőben sütésre, és ha steakkészítésre adják a fejüket, ezt az útmutatót kövessék. (A marhahús cserébe nyersen is fogyasztható)

Egyben sütésre a hazai kínálatban még mindig a sertés, a malachús és a szárnyasok felelnek meg leginkább. A megadott adatok azonban becsapósak, ugyanis minden hús maghőmérséklete nő a pihentetés alatt, nem akkor kell tehát kivenni a sütőből, amikor elérik a kívánt értéket, hanem valamivel korábban - növekedés akár 2-8 fok is lehet, ez függ a hús méretétől és jellegétől.

• Csirke, kacsa és egyéb baromfik: 74 fok a combnak a mellhez legközelebbi részénél, de a csonttól távol mérve
• Sertés- és malachúsok, sonka, lapocka, karaj, stb: 71 fok
• Halak: 60 fok

Az adatok iránymutatók: mindenki bátran kísérletezhet alacsonyabb hőmérsékletekkel a nedvesebb, rózsaszínebb húsokért, de csak akkor tegye, ha maximálisan megbízható helyről szerezte be a húst. Ha magasabb hőfokon készíti el a húst, az elkezd kiszáradni, ún. túlkészült lesz.

Nem csak húshoz

Aki már rákapott az otthoni kenyérsütésre, tudja, hogy annak egyetlen kritikus pillanata, mikor meg kell állapítanunk, hogy a kenyér megsült-e. A híres kopogtatós módszer néha hajlamos átverni minket, főleg az igazán tömör, kemény kenyerek hajlamosak rá, hogy kívülről késznek tűnjenek, belül viszont enyhén nyersek maradjanak, a kalácstészták pedig épp ellenkezőleg, kiszáradásra hajlamosak. A mérés ugyanúgy működik, mint a húsoknál, annyi különbséggel, hogy a hőmérséklet extrém gyorsasággal nő, főleg a sütés vége felé, ezért mikor már csak 10-15 fokra vagyunk a kívánt végeredménytől, érdemes kb. ötpercenként ellenőrizni. A levegős, kalácstészta jellegű kenyerek és pékáruk esetében a maghőmérséklet a 85-90 fokot kell hogy elérje, a tömörebb tésztáknál magasabb, 95-100 fokos belső hőmérséklet az ideális.

Sodók, krémek és tejoltás

A krémek, karamellek, csokoládék és házi tejtermékek elkészítésekor fontos szerepe van a hőmérséklet lekövetésének. Erre a célra általában cukorhőmérő használatát javasolják, tapasztalataink szerint azonban a maghőmérő tökéletesen alkalmas folyadékok hőmérsékletének megmérésére is.
A maghőmérő bevethető a következő receptek elkészítésekor is:

Ricotta
Házi joghurt
Madártej
Csokoládé temperálása