Meddig mennél el egy jó olasz ebédért?

2013.07.10. 08:58

Mi pár hete Triesztig mentünk egy jó kávéért, de akkor olaszokat, borsózöld körömlakkot és tengert is akartunk. Mit tehet a magyar, ha csak egy jó Margherita pizzát, firenzei pacalt, és egy eszelős tiramisut akar? Kivételesen nem Budapesten van a megoldás.

Népszerű, mégsincs

Az olasz konyhát az egész világ imádja, és ennek a világnak egy nagyon szerencsés töredéke tudja is, milyen az olasz konyha. (Kétrészes sorozatunkból mindenki megtudhat egy kicsit többet, cikk itt és itt) Ők leginkább akkor szerencsések, ha otthon előállítják maguknak ezeket a jellemzően alapanyag és technológia-központú, faék-egyszerűségű ételeket, mert jó olaszt enni az anyaországon kívül azért nem olyan egyszerű, mint gondolnánk.

Sőt, itthon szinte lehetetlen, még akkor is, ha már van az országban egy, friss tésztát készítő és árusító üzlet, és több olasz fine dining étterem is. De vendéglő kiváló sonkákkal, sajtokkal, tokaszalonnával, pár egyszerű fogással, erős desszertekkel és eszelős kávéval, az nem sok van. Mivel az olasz konyha nagy kedvencünk, most nem délnek, hanem keletnek indultunk, hogy megnézzük az Anyukám Mondtát Encsen.

De hol van Encs?

Az étterem már évek óta borzolja az olasz konyha, vagy simán csak a jó éttermek kedvelőinek idegeit, mert az Anyukám Mondta Encsen van, mi pedig máshol vagyunk. Nagyon máshol. Encs amúgy Miskolc mellett van, pontosabban Budapest felől nézve után, ráadásul vasárnap zárva vannak, tehát egy tokaji hétvégi kirándulás után se lehet hozzájuk beesni, így már többször maradtunk le róluk nagy duzzogva.

Sonka, burrata, tokaszalonna, articsókaszív, szárított paradicsom és házi savanyúságok.Forrás: Táfelspicc

Előételnek rögtön megpróbáltunk mindent kérni, aztán ezt korlátoztuk sonkára, tokaszalonnára, articsókára és burratára, amikhez pizzatésztábol csavart rudat kaptunk és finom olívaolajat. A finom itt most ferdítés, mert itt nem a szokásos kommersz minőséget kapjuk szabadon locsolási lehetőséggel, hanem a világ egyik legjobb olívaolajaként számon tartott Masia de Altet jár, amivel legközelebb Michelin-csillagos helyeken találkozhatnak. A különbség csak annyi, mint a mű és a hernyóselyem között, nem több.

Mediterrán diéta.Forrás: Táfelspicc

 

A tokaszalonnától elájultunk, el is kértük egy fotóra. Ez itt egy tokaszalonna, azaz olaszul guanciale, ami egy édes, zsíros, illatos, fűszeres sóban pácolt, majd érlelt szalonna, majdnem kértünk még húsz dekát, de annyi minden mást akartunk, és pár hétig valószínűleg nem jövünk, így letettünk a szalonnázásról.

Az annyi minden akarásnak az lett a vége, hogy a kisebb adagokban tálalt fogásokból kértünk többfélét és teljesen elejtettük a húsos főétel témát.

Firenzei pacal.Forrás: Origo

Firenzei pacalt épp eleget ettem Firenzében, sose tudtam megszokni, nem volt csípős és nem volt elég pacalízű. (A receptet itt találja) Ez itt minden, csak nem fakó, volt is belőle egy kis vita, hogy az elosztás mennyire volt igazságos, vagy csak inkább testvéries, majdnem kikértünk még egyet, de ugye Encs messze van, ezért ennek is ellenálltunk, ahogy a fél kiló szalonna bezabálásának is.

Roppanós malacfül.Forrás: Táfelspicc

A roppanós malacfülüket már ismertük az idei Budai Gourmet-ról, ahol az étterem ezzel a fogással is szerepelt. Ott kontrasztosabban volt belül krémes, kívül roppanós, de aki szereti a fület, farkat, egyén szélsőségeket, feltétlenül próbálja ki ezt a karamellizáltra sütött fület.

BárányburgerForrás: Táfelspicc

A bárányburgert és a sóban sült céklát is szerettük, bár a bárányt mi akár véresen is betoljuk, nem csak átsütve, ahogy ez a pogácsa volt, de az édességek keményen lerabolták az előadást. Sajnos pizzát már nem tudtunk enni, és ezt nagyon bántuk, ma is és holnap is bánjuk, hogy kimaradt a kemencében sütött bivalymozarellás Margharita, vagy bármi más. 

Éppen egy Rossa pizzát tolnak a kemencébe.Forrás: Táfelspicc
Sóban sült cékla.Forrás: Táfelspicc

A panna cottát nem sikerült lefényképezni, mert mire odajutottam, eltűnt a fele. A panna cottában az a kín, hogy a zselatin állítja meg az alapanyagként használt, folyékony tejszínt, de sok zselatintól gumis lesz, kevéstől szétfolyik. Az Anyukám Mondtában pontosan egyetlen molekula kötőanyag választja el az édességet a szétomlástól, még sose láttunk ilyen remegős, érintésre szétomló és ízében is tökéletes panna cottát, ami a villa közeledtére nagy darabokra hullott szét a málnaszósz alatt.

Csokoládépite sós karamellel.Forrás: Táfelspicc

Amikor kicsit megnyugodtunk, megkóstoltuk a csokoládépitét sós karamellel és tejszínnel, ami egy sokkal súlyosabb változata az előző eseménynek. Ropogós morzsán sűrű és kesernyés tonkababos csokoládékrém, a sós karamell már csak ráadás, a vaníliás tejszínhab pláne. Itt már percek óta hangoskodtunk, hogy milyen jó, hú de jó, adjál, nem adok, és ugyanebben a szellemben ettük meg a tiramisut is, ami simán csak olyan volt, amilyen egy tiramisu, de valamiért ez nem szokott túl sok étteremnek sikerülni, pedig ész nem sok kellene hozzá, csak ami belevaló, azt nem kéne kispórolni.

Ittunk egy kávét, ami szintén csak egy olyan kávé volt, amilyen egy kávé, de valamiért ez sem szokott túl sok kávézónak sikerülni. Ez részben az előbb említett spórolás miatt van, részben pedig azért, mert itt nem egy általános gép dolgozik, hanem egy negyvenéves, felújított Faema, amelybe ráadásul Frasi-féle kávét használnak, így ismét Michelin-csillagos éttermek területére tévedtünk, mert a Frasi manufaktúra elég kényes a vevőire, nem ad el bárkinek. 

Miután kikanyarodtunk a párezerfős Encs főutcájára, már nem voltunk annyira meglepődve a helyválasztáson, hiszen Olaszországban minden párezerfős Encsnek több ilyen étterme van, de egy biztosan. Nekünk is lehet már néhány.

Az alapító testvérpárról és egy igazi mesés magyar sikertörténetről pedig a linken olvashat.