Imádják a kínaiak a jó magyar pörköltet

2016.01.31. 07:01

Gondolták volna, hogy tőlünk 8600 kilométerre keletre, egy sziget bevásárlóközpontjában magyar étterem várja az éhes kínaiakat? 

Budapest képét meghatározzák a kínai büfék, de náluk már jóval ritkább a magyar vendéglátás. Kíváncsiak voltunk, hogyan működik egy ázsiai nagyvárosban a pörkölt, a pacal meg a sajttorta - a hsziameni magyar étteremben hazai séfet találtunk. 

„Ez magyar étterem elsősorban, de európai konyhát viszünk. A gulyás, a halászlé, a pörköltek és a cigánypecsenye mellett van kemencés pizza, lasagne és tiramisu, mert a tulajdonosok Olaszország iránti szerelmüket is szerették volna megmutatni az étlapon" – mondta Bihari György, hozzátéve, hogy nincs ezzel gond, az ottaniak kedvelik a tésztát.  

A helyiek között népszerűForrás: Halmos Mónika

Részt vesznek a munkában

„Fő attrakciónk a lávakövön sült hús, amit a vendégek előtt, a szemük láttára sütünk meg, ha szeretnék, ők maguk is megsüthetik” – meséli Jojo séf, aki három éve él Kínában, azóta főz az ittenieknek.

„Váratlanul jött az ajánlat, egy hét alatt kellett döntenem. Kicsit féltem, mert sosem terveztem keletre menni. Nem ismertem sem a nyelvet, sem a szokásokat, de maga a felkérés, hogy egy magyar étterem születésénél bábáskodhatok, hatalmas lehetőségnek tűnt.  Becsomagoltam, kiutaztam. A városban már vártak, és volt közöttük néhány kínai, aki „kicsi beszél magyar”. A Jojo nevet is a ott kapta: azt, hogy Bihari György, nem hogy elolvasni, kimondani sem tudták.

A séf és a személyzetForrás: Halmos Mónika

Amerika helyett

Már iskolás korától megszállottan főzött. Először a kíváncsiság hajtotta, de hamar szenvedéllyé vált. A kistarcsai Nosztalgia Étterem séfjeként azonban többre vágyott: Amerika felé kacsingatott, de egy nap az egyik kínai vendég – mert a hazai kínaiak egymásnak adták a kilincset – odalépett hozzá: volna-e kedve Ázsiában főzni ugyanezt? Nem habozott sokáig, így hamarosan Vencsouban találta magát.

Már a második helyen

A kínai tulajdonos fejlesztett, hamar megnyitotta újabb éttermét: 2015 nyarán nyitott az elegáns LFV, azaz a hsziameni Love For Vulcano. A város Sanghaj és Hongkong közt félúton, a Tajvani-öbölben található. Kínai viszonylatban kicsike a maga 4 milliós lakosságával, igaz nekünk elképesztő metropolisz. A helyiek viszont az ország egyik legélhetőbb és legzöldebb városának tartják, sőt gyakran nevezik Kína Monte-Carlójának.

Elegáns hely, nem büféForrás: Halmos Mónika

„Meg kellett ismernem a helyi szokásokat, az itteni ízlést, hogy mit fogadnának szívesen. Több étel nem volt az ínyükre, például a lecsó. Pedig van hasonló ételük, ami elképzelhetetlenül csípős  – én nem szeretem, mert mar. Ők rizzsel eszik, imádják. De a gulyás, a halászlé bezzeg nagy kedvenc. Nem volt egyszerű beszerezni a nyersanyagokat sem. Más a fűszerkínálat, így van, ami minden hónapban Magyarországról érkezik. A hentesek másként bontják a sertést, időbe telt, míg a beszállítóval megértettük, mit hogyan szeretnék. Ahogy ők sem, a személyzet sem beszél más nyelvet – én meg a kínai alapfokommal néha semmire sem megyek.”

A helyi újság címlapjánForrás: Halmos Mónika

Más csatornákon

A séf elárulta, a kapcsolattartás nem úgy megy, mint otthon. Aki Kínába készül, több idehaza ismert netes kommunikációs csatornát és közösségi oldalt elfelejthet - a helyiek a WeChatet használják, ami több Kínában blokkolt oldalt is kivált. Néhány, eleinte furcsának tűnő szolgáltatást is tartalmaz. Ilyen például a hangüzenet küldése.

„Ha megfigyeljük a kínaiakat, amint az okostelefont a szájukra illesztve hadarnak, azok éppen ilyen üzenetet mondanak bele. Logikus megoldás, mert bepötyögni az írásjeleket hosszabb és fárasztóbb. Van benne fordító, térkép és sok hasznos dolog, nekem ezek is segítenek a kommunikációban.”

Nagyon európai a belsőForrás: Halmos Mónika

Keveredik kelet a nyugattal

Bihari György elmondta, hogy sokat kellet tanulnia, a nyitottság elengedhetetlen. „Meg kellett értenem számos itteni tradíciót, hiszen ezektől nekünk sem ildomos eltérni. Annak ellenére, hogy ez egy európai és magyar étterem, ahol késsel és villával terítünk, vannak hagyományok, amikhez ragaszkodnak.  Ha a vendég leül, máris hoznak neki vizet, langyosat, citromosat.

Nekünk meglepő, de itt nem isznak hideg vizet, és nem is arra mennek rá, hogy minél nagyobb legyen az italfogyasztás. A víz az jár. Nincs szabott rendje sem az ételsornak. Ahogy elkészülnek az ételek, úgy visszük ki, és úgy fogyasztják, mint a hagyományos kínai étkezésnél: ebből is egy kicsit, abból is egy keveset. Mindenki eszik mindenből, ami az asztalon van. A terítékek mellé jár egy nedves kéztörlő és nagy, puha textilszalvéta is. 

A legújabb ajánlatukForrás: Halmos Mónika

Nem akrobata, mégis bámulják

A séf hozzátette, hogy a tányérokat mindig tálcán viszik ki. „Olykor én is felszolgálok a fontos vendégeknek, akik tátott szájjal nézik még most is, amikor 4-5 tányérral a kezemben megjelenek. Ez itt csodaszámba megy.”

A másik nagy különbség az étlap külseje. Ázsiában jellemző, hogy gyönyörű, színes, fotókkal illusztrált étlapok kerülnek az asztalra, olyan, mint egy könyv vagy egy album. „Amiről nincs kép, azt szinte sohasem rendeli a vendég! Éppen ezért rendszeresek a fotózások, amihez igazi stábot hívnak: így nem a konyhában, az asztal szélén kell lekattintani az ételt egy telefonnal, ahogy az Magyarországon eléggé megszokott.”

Sajttorta a logózott tányéronForrás: Halmos Mónika

Jojo szerint az is szokatlan volt, hogy minden étteremben 5 órakor felsorakoznak a dolgozók, és elmondják nekik, mi a feladat, kinek mire kell ügyelnie, van-e, volt-e probléma. Gyakran csatakiáltással erősítik a szellemet. Először kissé komikusnak tűnt, de be kellett látnom, hogy hasznos csapatépítés ez.”

Szieszta ott is van

Kínában 2 és 5 óra közt nem esznek az emberek. A személyzet is pihenhet olyankor, van, aki alszik, mások kártyáznak. „Ilyenkor gondolkodom az új étlapon, vagy dolgozom a kis videókon, amiket az ételfotókból és magyarországi képekből állítok össze. Itt, Kínában a technikai fejlődés félelmetes tempóval halad, minden étteremnek több kivetője is van, ahol folyamatosan mennek a filmek arról, mit lehet enni.

Érdekli a helyieket az európai gasztronómiaForrás: Halmos Mónika

A közösségi oldalakon is reklámoznak, néha óriásplakátokon látjuk magunkat viszont a bevásárlóközpontban. Kéthavonta van igény új menüre – most a legújabb kedvenc a borjúpörkölt nokedlivel meg a pacalpörkölt.  Ez utóbbit jól fogadják, hisz közkedvelt alapanyag, többféle formában, utcai büfékben is fogyasztják, akárcsak a csirkelábat, a kacsanyelvet vagy a sertéskörmöt.

Európai stílusban

Az étterem belseje aprólékosan kidolgozott. Elegáns csillárok, nemes burkolatok, a bejáratnál magyar és kínai zászló fogad, mellettük pedig a Lánchíd képe. Ott szinte mindenki szelfizik, akár eszik, akár nem. Magyar asztal mutatja be az otthoni borokat, fűszereket, ezeket szívesen haza is viszik.

Késsel és villával KínábanForrás: Halmos Mónika

Karácsonykor mézeskalácsház, szaloncukor várta a vendégeket, a menüben pedig töltött káposzta is szerepelt – savanyú káposztából természetesen. „Csak néztek a kínai kollegák, amikor mutattam, hogyan töltjük a káposztát. Minek teszek a húsba rizst, kérdezték, mert ez itt merőben szokatlannak hatott.”

Mézeskalács kínai felirattalForrás: Halmos Mónika

Van, akit érteni

A szakácsok kabátját magyar címer díszíti, mert a tulajdonosoknak nemcsak fontos kereskedelmi partnere Magyarország, de György szerint már második otthonuk is. Már ő is így érez Kínával kapcsolatban: „8600 km távolságból nézve egészen más a világ. Magyarország olyan picike, kisebb, mint itt Fucsien tartomány.

Számos vendégünk gazdasági és családi kapcsolatai miatt tud Magyarországról, ők szívesen és sokszor jönnek vacsorázni. Van, aki úgy érkezik, hogy Magyarországon járt, és Budapesten ajánlották neki, hogy ha Hsziamenbe ér, ki ne hagyjon minket. Hetente előfordul, hogy a nagy asztalnál tucatnyian ülnek, gulyást és cigánypecsenyét esznek, kínai feliratú villányi bort isznak,  és mindannyian pötyögnek kicsit magyarul – különleges hely ez, én nagyon megszerettem.”

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK