Hogyan óvjuk meg séfkésünk?

Ha már profi késünk van, bánjunk is vele úgy, mint a profik, vagy legalábbis lelkes műkedvelők, és lehetőleg ne dúrjuk szét az élét az első kanyarban. Vettünk egy jó séfkést, amit talán nem kéne az első héten szétbarmolni, hogy aztán a következő pár évben minden egyes alkalommal szentségelve nyúljunk a konyhafiókba valami használható darabért, mert az a drága pénzen vett divatos lom nem jó semmire. 

Előző részek tartalmából:

• 1. Kések a konyhában.
• 2. Hogyan válasszunk séfkést?

Felejtsük el a fiókot

Bármilyen meglepő, a kés helye nem a fiókban van. Aki sietve próbált már valamit kitúrni a késes fiókból, miközben éppen ezer másik dologra figyelt, az tudja, milyen szép sebeket lehet beszerezni még egy viszonylag tompa szerszámtól is, de az igazi ok nem ez. A szúrt, és vágott sebek könnyen kezelhetőek, a sok kacat között hányódó kés éle viszont gyorsabban megy tönkre, mint ahogy Benke Laci bácsi telenyom piros arannyal egy bogrács borjúpaprikást. Ráadásul a fiókban ide-oda hányódó kés nemcsak elveszti az élét, de csúnyán ki is csorbulhat, aminek a helyrehozására aztán kereshetjük a megfelelő köszörűst. A kés helye vagy a konyhapulton van blokkfa tárolóban, vagy, ha nagyon vagány megoldást akarunk, akkor a falon, mágnesszalagon (bár utóbbit sokan nem szeretik, mert nem olyan biztonságos a késre nézve, mint a blokkfa). De ha ilyenekkel nem rendelkezünk, akkor a kés nagyon jól ellesz a konyhapulton, a vágódeszka mellett is.

Felejtsük el a mosogatógépet

Egyrészt az első pontban említett okok miatt, másrészt a majd a harmadik pontban említendő okok miatt, harmadrészt pedig azért, mert a nagyon jó minőségű kések acélja nem minden mosogatószerrel van barátságban, pontosabban nem is a mosogatószer a baj, hanem az ételekről a késen maradó só, a forró, párás levegő, és a mosogatószer együttes hatása az, ami könnyen megrongálja a pengét.

Felejtsük el a forró vizet

Ezt mindenki hallotta már, mégis sokan szeretik elbagatellizálni, pedig a forró víz legalább olyan rossz az élnek, mint a fiókban tárolás.

Mindig azonnal tisztítsuk meg és töröljük szárazra

Nemcsak azért, mert a rászáradt kajamaradékot sokszor csak komoly sikálások árán lehet megnyugtatóan eltávolítani, de azért is, mert a sós-nedves szennyeződések kikezdhetik a magasabb széntartalmú acélból készült késeket, és csúnya foltot hagyhatnak rajtuk. A tányérok állhatnak a mosogatóban napokig, vagy amíg nem jön valaki, akinek alacsonyabb az ingerküszöbe a mienknél, és ő maga mosogat el, de a kést azonnal tessék megmosni, szárazra törölni. Ott a legkisebb trehányság sem megengedhető.

A vágódeszka anyaga

A legjobb - nem, nem a fa, hanem a műanyag. A polietilén vagy polipropilén deszkák lágyabbak a fánál, és egészen biztosan nem rongálják meg a kést, ráadásul könnyebben és alaposabban tisztíthatók, mint a fából készültek. A fa deszka egyébként egyáltalán nem rossz megoldás a kés szempontjából, bár az kétségtelen, hogy néha érdemes kitenni a napra, hogy az ultribolya sugarak egy kicsit lefertőtlenítsék a felületét. Az természetesen fel se merül, hogy a gyönyörű séfkéssel tányéron vágunk, vagy drótot nyiszálunk

Ha végül valami szuper kerámia kést vettünk, akkor, az istenért, le ne ejtsük!

Remélem, ennek okát nem szükséges részletezni.