Állóháború az új DVD-k frontján

A nagy felbontású DVD-szabványok neveit már jól ismerjük: Blu-ray és HD DVD. Az viszont még a jövő zenéje, hogy kettejük közül végül melyik lehet a befutó formátum, a hagyományos DVD utóda. Gyenge kezdés után tovább húzódik a DVD-háború: latolgatjuk az esélyeket.

Lassan azt vesszük észre, hogy habár időtlen idők óta halljuk azokat a rövidítéseket, hogy Blu-Ray és HD DVD, de amikor elmegyünk vásárolni, akkor sehol nem találunk következő generációs filmeket, sorozatokat, koncerteket a polcokon. Hol is akadtak el pontosan a HD, vagyis nagy felbontású filmek? Nehezteljen velünk együtt az impotens kiadókra!

1. Senki sem szereti a gyenge kezdést

Miért, volt már kezdés? - tehetjük fel joggal a kérdést. Európában egyelőre aligha találkozunk következő generációs termékekkel, ugyanakkor Japánban és Amerikában már kétféle Toshiba lejátszót is beszerezhetnek a megszállottak - ezek ugyan nem képesek valós, ún. 1080p felbontásra. A technológia bevezetésének éllovasa (vagy a csapat eminense - ahogy tetszik) előrukkolt az első olyan noteszgéppel is, amelybe már HD DVD meghajtót építettek. A szegényes szoftverkínálat és az új digitális audió/videó csatolószabvány, a HDMI 1.3 késése miatt nagyon gyenge kezdésként könyvelhetjük el a HD DVD bevezetését. A rivális Blu-Ray formátum pedig még ehhez képest is várat magára.

2. A szabványok háborúját nem lehet eladni

Ezen a ponton a legegyszerűbb, ha segítségül hívjuk a konzolokat. A Sony PlayStation, a Microsoft Xbox és a Nintendo GameCube azért tudtak egymás mellett is jó eladásokat produkálni, mert külön-külön is nagyszerű játékok vannak hozzájuk. Az emberek csak azért vásárolnak hardvert, esetünkben játékkonzolt, mert a játékokhoz ragaszkodnak, azokkal szeretnének játszani. Ez nem szabványháború, ez a döntésről szól: hozzád melyik áll közelebb? Az új DVD formátumok ugyanazt a tartalmat hozzák két különböző csomagolásban: egyszerűen mindkét tábor túl kapzsi ahhoz, hogy egyesítsék erőiket, ahhoz azonban egyik sem elég erős, hogy valami forradalmian újjal álljon elő. A szabványháború tehát nem egy egészséges verseny, hanem egy csapás, ami gátolja a lemezek új generációjának sikerességét, elterjedését.

3. A HD DVD és Blu-Ray nem olyan óriási előrelépés

Egy másik alapvető kérdés. Amikor 1982-ben megjelentek az első CD-k, egyből lehetett tudni, hogy milyen előnyökkel szolgál. Ami a legfontosabb: külön-külön hozzá lehetett férni a számokhoz az albumokon belül. Nem kellett többet a kazetta végére tekerni az utolsó számért, rögtön el lehetett indítani. A DVD előnyei még szembeötlőbbek voltak: jobb minőség, extra tartalom a lemezeken, többnyelvű audiofunkciók, feliratozás, ráadásul az új média a VHS-kazettáknál sokkal kisebb lett. Ezek nagyszerű, elsőre is szembeötlő tulajdonságok voltak, nem csoda, hogy sokan egyből ráharaptak.

A Toshiba HD DVD lejátszójának premierje: robosztus darab

Mit tud kínálni az új HD-formátum a vásárlóknak, amit a jelenlegi média, a DVD nem? Technológiát és nagyobb kapacitást. Kérdés, hogy ez elég-e. Egyelőre nem úgy tűnik, a való életben semmiképp. Amíg egy HD lemez nem képes olyan extrákat kínálni, mint például az alternatív befejezések, addig nincs olyan kényszerítő erő, ami vásárlásra bírhatna nagy tömegeket. Az újfajta lemezek által biztosított nagy felbontást csak arra alkalmas, újfajta tévékkel lehet kihasználni, ráadásul a hagyományos DVD lemezek még jó ideig forgalomban lesznek.

4. A stúdiók konzervatívak és nincs motivációjuk

HD DVD lemezek

A stúdiók nagyon konzervatívak az üzletmenetet illetően, és hajlamosak elszalasztani az új piaci lehetőségeket - ez még akkor is igaz, ha pénzt csinálhatnának belőle. Gondoljunk csak bele: miért egy számítástechnikai vállalat - az Apple - üzemelteti a világ legsikeresebb online zeneboltját? A stúdiók egyelőre nem ugrottak fel a vonatra, nem álltak ki teljes mellszélességgel az egyik formátum mögé. Ha a mozistúdiók megegyeznének abban, hogy a Blu-Ray vagy a HD DVD (esetleg mindkettő) legyen a következő domináns formátum, akkor el kellene árasztaniuk a piacot új lemezekkel, illetve visszamenőleg is meg kellene jelentetniük rengeteg DVD filmet az új médián.

A stúdiók bevételei egyelőre a DVD-kből származnak, és úgy tűnik, nem kezdeményezik határozottan az új, még nem bizonyított technológia elterjesztését. Pedig vonzó lehetne számukra, hogy a HD DVD és a Blu-Ray készítői a jelenleginél sokkal erősebb másolásvédelemmel látták el őket, így használatukkal drasztikusan vissza lehetne szorítani a kalózkodást.

5. A PlayStation 3 nem tudja megmenteni a világot

Gyakran hangoztatott vélemény, hogy a PS3 - a Sony 2006 végén érkező következő generációs konzolja - megjelenése rögtön többmilliós felhasználói tábort generál majd a Blu-Ray-nek. Az persze valószínűsíthető, hogy néhány millió gyorsan elfogy majd a 600 dollárért megvásárolható konzolból, de ettől az még nem feltétlen válik az otthoni mozirendszerek alapegységévé. Érdekes lenne ismerni a pontos adatot arról, hogy a közel 90 millió példányban elkelt PS2-est hányan használják DVD-lejátszónak is.

Playstation 3. Drága játékszer lesz

A fenti logika ellen szól, hogy az új generációs konzolok elsődlegesen játékgépek, ami viszont az új idők szele: ezeket a játékgépeket a gyártóik egyre inkább igyekeznek többfunkciós médiaközponttá fejleszteni. Az Xbox 360-ason már nemcsak DVD-t lehet nézni, hanem - az Xbox Live internetes játékszolgáltatáson keresztül - csatlakozhatunk vele az internethez, képes lejátszani zenéket a PC-nkről, vagy akár a képeinket is nézegethetjük rajta. Ehhez hasonló multimédiás képességekkel büszkélkedhet majd a PS3 is. Végül érdemes megemlíteni, hogy bár a komputergyártók által preferált HD DVD konzolos hátszele egyelőre hiányzik, azért az Xbox 360-ashoz máris beharangoztak egy külső, USB-s HD DVD-lejátszót. Ennek aztán végképp semmi értelmét nem látjuk. Egy konzol éppen azért szeretnivaló, mert egységes termék, erre még külső meghajtókat csatlakoztatni kész rémálomnak tűnik.

6. Azok, akik figyelmen kívül hagyják a történelmet...

Blu-ray lemez

Évek óta hallhatunk az illegális letöltésekről, a "gonosz" MP3-formátumról és társairól. Néhányan előálltak a megoldással: ez lett a Super Audio CD és a DVD Audio. Ezek a formátumok jobb minőséget és sokkal hatékonyabb másolásvédelmet garantáltak, mint a CD-k. Kijelenthetjük, hogy mindkét formátum szánalmas kudarcot vallott, egyik sem volt képes jelentős piaci részesedést elérni. Hogy miért? Mert ismét bebizonyosodott, hogy pusztán a technológia sosem elegendő ahhoz, hogy a vásárlók kezébe adjanak egy-egy új formátumot. A DVD Audio és az SACD semmi extrával nem kecsegtette a vásárlókat, sőt! Kicsit még nehezítették is az életet azzal, hogy esetükben számos lejátszó nem tudta megfelelően dekodólni a basszus menedzsmentet.

Érdekes belegondolni, miként lehettek volna sikeresek ezek a formátumok. Ha a lemeziparágnak konkrét terve lett volna a CD nyugdíjazására, akkor a "formátumháború" elkerülhető lett volna és ma talán mindannyian DVD Audio-lejátszókat használnánk. Az is előfordulhatott volna, hogy ez sikeresen visszaszorítja a kalózkodást. (Láthattunk erre példát a játékoknál, ahol a starforce védelem drasztikusan visszavetette az illegális másolást.)

Súlytalan nagyágyúk?

A CNN Business 2.0 szerkesztősége összeállított egy listát azokról az emberekről, akik ugyan óriási vagyont halmoztak fel, ennek ellenére túl vannak már a legjobb napjaikon, vagy ahogy az egyik internetes oldal fogalmazott, már nem "rúgnak labdába". A B2.0 szerkesztői szerint ők azok a milliárdosok, akik annak idején sikerre vitték az üzletüket, manapság azonban - még ha ez meglepő is - már nem számítanak, nem tényezők.

A lista előkelő helyén szerepel Ken Kutaragi, a Sony fővezére: a lap szerint ezt azzal érdemelte ki, hogy semmit nem tanult a Betamax-VHS-háborúból, és most a Blu-Ray kapcsán újra egy értelmetlen szabványháborúba vezette a Sonyt. Az első helyezett Steve Ballmer, akit a B2.0 szerkesztői balfácánnak tartanak annak ellenére, hogy ő vezeti a Microsoftot, a világ legnagyobb szoftvercégét (igaz egy meggyengült pozícióban, a Bill Gates utódjául megválasztott Ray Ozzie keze alatt).

7. A megszállottak egyre okosabbak

Létezik egy réteg, amely mindig gyorsan ráveti magát az újdonságokra; ők azok, akik egyből beszerzik a legújabb termékeket, még annak tudatában is, hogy azok esetleg gyerekbetegségekkel küzdenek. Az is igaz azonban, hogy ezek az audiofillek eleget csalódtak már a LaserDisc-ben, a Super Audio CD-ben és a DVD Audióban, és könnyen elképzelhető, hogy most kivárásra "játsznak". Pedig pont ők azok, akiket véleményformálókként szokás aposztrofálni, és akik a bevezetés alatt hatnak a környezetükre, vagyis azokra az emberekre, akik később a tömegeket jelentik majd. Egy részük már biztos belefáradt a szabványháborúba, és tanulva a korábbi csatákból, most inkább kivár.

8. A média szkeptikus?

Egyfajta hype-ot természetesen a média is gerjeszthetne, ha határozott irányvonalak lennének. De a háború, a jelentések a frontról egy kicsit már unalmasak, a HD DVD amatőr bevezetése pedig hát finoman szóval is sem szolgáltatott alapot a nagy hírveréshez.

9. Széles sáv és IP-tévé

Sikeresnek nevezhető az Apple videoletöltő szolgáltatása, amiből arra következtethetünk, hogy a vásárlókat legalább annyira, ha nem jobban érdekli a mennyiség és a hordozhatóság, mint a magas minőség. Ennek ellenére az olyan nagy amerikai cégek, mint az AOL, a Verzion, a Time Warner és még jó néhányan már dolgoznak a saját on-demand, vagyis igény szerinti filmnézést biztosító szolgáltatásaikon.

10. Még a tomorrow sem döntött...

A tomorrow optikailemez-szakértője, Polcz Péter egy-két héttel korábban megesküdött arra, hogy a HD DVD lesz a befutó. Mivel ő az utóbbi tíz évét gyakorlatilag az optikai adattárolásnak szentelte, és ezzel kapcsolatban órákig képes csillogó szemekkel beszélni a többieket a legkevésbé sem érdeklő témákról, plusz a szobája is nagyjából úgy néz ki, mintha az ember egy CD-gyárba csöppent volna, úgy gondoljuk, érdemes adni a véleményére. Amelyet többek között azzal támasztott alá, hogy a jelenlegi gyártósorok pillanatok alatt átállíthatók HD DVD-k gyártására. Felsorolt még további négy kritikus tényezőt, amelyek szükségesek egy szabvány elterjedéséhez, és ezek mindegyikében a HD DVD-t találta győztesnek (ezeket a következő számunkban részletezzük), azonkívül némi bennfentes információkra is hivatkozott, amiket a nagy európai CD/DVD-gyárakban tett látogatása során gyűjtött be.

A szaktekintéllyel szemben kissé erőtlenül ugyan, de a tomorrow mindenese (fotósa, sofőrje, tolmácsa), Kováts Tamás "Tatcom" emelt szót. Ő Blu-Ray-párti, egyszerűen csak megérzésből, illetve mert a nagy mozistúdiók jelentős része ezt a formátumot preferálja, még ha erőtlenül is. Tatcom azóta is lelkesen elküldi nekünk az összes sajtóanyagot, ami arról tanúskodik, hogy egy-egy gyártó a Blu-Ray érdekcsoporthoz csatlakozik. Jelen sorok írója még gyötrődik.

(tomorrow magazin)