T-Mobile MDA Vario III - méltó ellenfele az "etalon" E90-nek

A T-Mobile jóvoltából tesztelésre kapott Vario III-at két héten keresztül nyüstöltük szinte minden egyes területen, és előre kell bocsátanom, hogy a HTC terméke méltó ellenfele a kategóriában általunk etalonnak vélt Nokia E90-nek.

Előzetes

Aki még esetleg bírja követni, hogy az egyes HTC-készülékek mely különféle operátori telefonoknak felelnek meg, annak elmondjuk, hogy valójában a HTC TyTN II-őt tartjuk a kezünkben, amely a T-Mobile MDA sorozatán belül a Vario termékcsalád harmadik darabja. A Vario III-ba gyakorlatilag az összes ma elérhető multimédás megoldást, adatkommunikációs technológiát és autósnavigicóhoz (GPS) szükséges eszközt belepakoltak a mérnökök.

A HTC terméke méltó ellenfele a kategóriában általunk etalonnak vélt Nokia E90-nek

Külső tulajdonságok

A telefon első kézbevételkor a súlyával (190 gramm) riasztja meg a gyanútlan felhasználót. Annak tekintetében, hogy mennyi különféle technológiát sikerült egy viszonylag kis testbe belezsúfolni, már nem is tűnik fél téglának. A lekerekített élek és kellemes tapintású műanyagok mindenképpen a minőségi készülékek táborába emeli az MDA III-at. A matt ezüst és fekete színek kombinációja nem újdonság a HTC-eszközök között, de lássuk be, hogy egy elegáns üzleti készülék tényleg nem lehet citromsárga. Az előlapon a kijelző felett láthatjuk a videotelefonáláshoz szükséges kamerát, alatta a méretes TFT LCD-megjelenítő helyezkedik el, majd a legfontosabb funkciógombok. Utóbbiak segítségével elérhetjük a levelezésünket, a webet, a menüt és a híváskezelőt is.

A funkciógombok segítségével elérhetjük a levelezésünket, a webet, a menüt és a híváskezelőt is

A középen látható fényes OK gomb körül helyezkedik el a remekül használható navigációs gyűrű, amellyel villámgyorsan tudunk lépkedni a Windows operációs rendszerben. A telefon jobb oldalán kapott helyet egy, a fotózáshoz elengedhetetlen exponálógomb, illetve a ki- és bekapcsoló eszköz. Meglepő módon a készülék alján, és annak is a kijelző felé eső oldalán található a microSD-kártya foglalata, alatta a szokásos miniUSB-alapú töltő és adatkommunikációs port helyezkedik el.

A telefon egyértelműen jobbkezeseknek készült: a telefon aljának jobb oldaláról elérhető stylus (érintőceruza) könnyen kiesik a tokjából, így nem árt rá ügyelni. Amennyiben ügyes a bal hüvelykujjunk, úgy a Vario III bal oldalán található görgővel és OK-gombbal is tudjuk irányítani a készüléket. Érdekes művelet a SIM-kártya cseréje is: ezúttal nem a készülék hátlapját kell leszednünk az eseményhez, hanem a Vario kijelzőjét kell balra eltolnunk, majd az LCD alatt lévő foglalatba kell behelyezni a szolgáltatónktól kapott kártyát. Természetesen - bár az áramellátás nem szakad meg - a telefon azonnal kikapcsol, amint a SIM-et be kívánjuk helyezni. Érdekesség, hogy a telefon egyébként kézzel is vezérelhető érintésérzékeny kijelzője csak 65 ezer színt tud megjeleníteni, így a mai LCD-k mellett kissé homályosnak, háttérvilágítás tekintetében fakónak tűnik.

Kijelzője a mai LCD-k mellett kissé homályosnak, háttérvilágítás tekintetében fakónak tűnik