Új királyt avat a középkategóriában a Honor

2018.06.11. 12:35

Aki valamennyire követi a Huawei és a Honor munkásságát, annak jelen tesztünk alanya, a Honor 10 nem fog hatalmas meglepetést okozni. A kínai vállalat kínai leányvállalata a Honor 8 óta egy konzisztens utat jár be: a csúcstelefonjai az éppen aktuális Huawei csúcstelefonjainak kicsit lebutítottabb, olcsóbb változatai, fiatalosabb, merészebb kinézettel. Ez a gyakorlatban már a harmadik éve azt jelenti, hogy kapunk egy nagyon látványos, színes üveg hátlapot, egy szintén teljesen üveg előlapot, az oldalakra pedig fémet, hogy abszolút meglegyen a prémiumérzés.

Nincs ez másként a Honor 10 esetében sem. A hosszúkás, nagyon jól kézreálló telefon hátulja 15 rétegnyi, állítólag nanotechnológiával létrehozott üvegből áll, ami bizonyos színvarációknál (az új Phantom Blue és a Phantom Green) esetében minden szögből máshogy veri vissza a fényt, de a nálunk járt, visszafogottabb szürkés-zöldes kiadásban is jól mutatott. Nekem a tavalyi Honor 9 jobban tetszett, ott pont eltaláltak valamit, ami még az ízlésesség és a menőség határán mozgott, itt viszont nagyon kilengett az inga a két új kivitellel, míg a hagyományos verziók nem annyira különlegesek.

Persze ez majdnem mindegy, úgyis mindenki tokba fogja tenni (amit dicséretes módon a telefon mellé csomagolnak, sőt, még védőfólia is van a kijelzőn), hiszen az üveg miatt nagyon csúszik, és valószínűleg hamar össze is karcolódna. Jobb oldalt találjuk a hangerőállító, valamint a ki-bekapcsoló gombot, mindkettő nyomásérzete minőségi. Bal oldalon tehetjük be a SIM-kártyát, ezúttal is kettőt, azonban a Honor 9-cel ellentétben itt már nem tehetünk a második foglalatba microSD-kártyát, így be kell érnünk a beépített tárhellyel. MIvel ez 64GB vagy 128GB, modelltől függően (nálunk az utóbbi járt), annyira nem fogunk szűkölködni.

Kattintson a képre egy galériáért a Honor 10-ről! A fotók az új, dupla Carl Zeiss lencsés Nokia 8 Scirocco telefonnal készültek, ami a következő tesztünk alanya lesz!Forrás: Origo

A telefon aljára pillantva örömmel tapasztalhatjuk meg, hogy a Honor még mindig megtartotta a 3,5-ös jack csatlakozót, ami mellett USB-C portot találunk. A készülék előlapját szinte teljesen a kijelző dominálja: a felső bevágás miatt a képernyő teljesen kimegy a sarkokba, azonban alul maradt egy kicsi káva, amit a tervezők arra használtak fel, hogy oda tegyék az ujjlenyomat-olvasót. Azonban itt is újítottak: a leolvasó az üveg alatt található, így tehát teljesen belesimul a felületbe, nagyon szép, egységes dizájnt eredményezve ezzel. Továbbá van egy másik előnye is: jelenlegi tudomásunk szerint jelenleg ez az egyetlen telefonos ujjlenyomat-leolvasó, ami működik nedves kézzel is.

Maga a kijelző persze nagyon szép. A Huawei csúcsmodelljeivel szemben itt nem OLED, csak sima IPS LCD képernyőt kapunk, de a színei szuperek, a betekintési szögei hibátlanok, a felbontása pedig FullHD+, vagyis az elnyújtott, 19:9-es képarány miatt felfelé kapunk néhány extra pixelt a sima FullHD-hez képest. Ha a bevágásos dizájn nem is feltétlenül nyeri el sokak tetszését, a hosszúkásra vett képernyő az egyik legjobb dolog a tavaly begyűrűzött trendek közül. Hiába viszonylag nagy, 5,84 hüvelykes a kijelző, a telefon mégis normális méretű és könnyen kezelhető marad, egyáltalán nem tűnik nagy bumszlinak, amiben persze a kávák minimalizálása is közrejátszik.

A hátlap bemutatásakor egy dolog maradt ki, mégpedig a telefon síkjából (sajnos) kilógó kamerasziget. A Honor szokásához híven ezúttal is két lencsét találunk itt, melyek közül az egyik egy 16 megapixeles színes, a másik pedig egy 24 megapixeles monokróm egység. Alapesetben a kettő együtt dolgozik, aminek a végeredménye az lesz, hogy a színes kép sokkal gazdagabbá válik a fekete-fehér lencsétől származó információk alapján, meg persze elérhető a látványos, kimosott hátterű bokeh-effekt is. A nagy durranás persze, hogy ide is megérkezett a Huawei nagytestvérénél, a tavalyi Mate 10 Próban megjelent mesterséges intelligencia.

Forrás: Origo

Ennek aktiválásához rá kell böknünk a kamera szoftverében az AI ikonra, és innentől kezdve a telefon 22 különböző témában több mint 500 különböző, előre betáplált jelenet alapján fel tudja ismerni, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk fotózni, és ennek megfelelően kalibrálja a kamera különböző értékeit. A profi fotósok nyilván utálni fogják, hiszen ők jellemzően nem szeretik, ha a szoftver belekontárkodik a képbe (nekik elérhető a nagyon részletes profi mód), aki azonban egyszerűen csak szép és látványos képeket szeretne lőni úgy, hogy nem ért hozzá vagy nem akar vele foglalkozni, annak ez az egész maga a mennyország. Ezzel együtt persze a Honor 10 kamerájának minősége a telefon árszintjéhez igazodik: kiemelkedő minőségre nem számíthatunk, és itt nincsenek Leica-lencsék, sem pedig optikai képstabilizálás, mint az anyavállalat csúcskészülékeinél, de normális körülmények között, normális felhasználás mellett bőven rendben van az egész. 

Az előlapon egy meglepően nagy felbontású, 24 megapixeles kamerát találunk a képernyőbe belógó szigeten, ami bőven teljesíti a szelfikészítéssel kapcsolatos elvárásainkat, sőt, valamilyen sötét varázslatnak köszönhetően még egy lencsével is tud bokeh-effektet varázsolni. Ezenkívül a készülék erre támaszkodik az arcfelismeréshez is, ami a tapasztalataink szerint többségében gyorsan és jól működik, de mivel nem tartoznak hozzá extra szenzorok, mint például az iPhone X esetében, így egyrészt nem olyan biztonságos, másrészt pedig könnyen zavarba lehet hozni olyan alapvető dolgokkal is, mint egy napszemüveg.

A nyers hardver tekintetében azonban nem spórolt a cég, a Honor 10 megkapta ugyanazt a csúcskategóriás központi chipet, a Kirin 970-est, mint nagytestvérei. Ez bőven elég kraftot nyújt ahhoz, hogy soha ne érezzük még csak kicsit sem lassúnak a telefont, ami mellé kiválóan asszisztál a 4GB memória. Meg persze a mesterséges intelligencia, hiszen a készülék ezúttal is igyekszik megtanulni, hogyan használjuk, és annak megfelelően kezeli a háttérben a rendszert, ami nemcsak a teljesítménynek, hanem az üzemidőnek is jót tesz. Szerencsére, mert egyébként hiába van egy viszonylag nagy, 3400mAh-s akkumulátorunk, azért az üzemidő nem kiemelkedő. Nem is rossz persze, egy napot még komolyabb igénybevétel mellett is simán kibír, ráadásul az alapból mellékelt gyorstöltő 15-20 perc alatt vissza tudja pumpálni az akksi felét, és kevesebb mint két óra alatt maximumra is tölti. A vezeték nélküli töltés azonban az üveg hátlap ellenére is kimaradt.

Forrás: Origo

A kezelhetőséget tekintve senkit nem fog meglepetés érni, aki az utóbbi pár évben használt már bármilyen Huawei vagy Honor telefont. Az Android 8.1-re ráhúzott EMUI 8.1-es felület konzisztensen viszi tovább, amit a gyártótól megszoktunk, ami egyrészt azt jelenti, hogy sok ponton némileg ízléstelenül, gyerekesen dizájnolták át az alap Androidot, másfelől viszont ha megszoktuk, akkor nagyon jól és egyszerűen használható. Amire nincs igazán mentség, az a sok előre telepített bloatware és a feleslegesen duplikált alkalmazások (például naptár) megléte, de efölött mondjuk azért még el lehet siklani, legfeljebb elpakoljuk őket egy külön mappába.

Ahogy az EMUI-tól megszoktuk, alapból nincs alkalmazásindító, hanem minden ikon rögtön a főképernyőre kerül, mint az iPhone-nál. Viszont a beállítások között aktiválhatjuk az alkalmazásindítót, mint ahogy egyébként eltüntethetjük a felső bevágást is. Ilyenkor sok minden nem változik, az állapotsor ugyanúgy ott marad a bevágás két oldalán, ezzel tulajdonképpen helyet spórolva nekünk a tényleg hasznos képernyőterületből, viszont ránézésre sokkal hagyományosabban fest a kijelző, amit biztosan sokan értékelni fognak.

Szerencsére az iparban bevett szokásoktól eltérően a Honor csúcskészüléke nem lett drágább egy év alatt, ugyanúgy 150 ezer forint környékén tudjuk megvásárolni, mint a 9-est. Ezért cserébe kapunk egy megbízható, erős, mindenféle felhasználás mellett nagyon jól, néha pedig kiemelkedően teljesítő telefont.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!