Újraélesztették a vérfagyasztó legendát

2019.02.08. 21:59

Az 1996-ban debütáló Resident Evil szériának sikerült az, amiről játékok milliói csak álmodozhatnak: Zsánert teremtett, hivatkozási ponttá vált, kitört a játékvilág korlátai közül, eljutott Hollywoodba és az elmúlt évek, évtizedek alatt mitológiát növesztett maga köré. A sikerben óriási szerepe volt az 1998-ban bemutatott második résznek, amelyet a maga idejében a kritikusok és a játékosok is kitörő örömmel fogadtak, és halálba dicsértek.

Most, 2019-ben pedig eljött az idő a feldolgozásnak, hogy mai köntösbe öltöztessék, és egy remake keretein belül újra nagyközönség elé állítsák a legendás szoftvert. A várakozás pont a múltbeli sikerek miatt óriási volt, nézzük tehát, hogy sikerült-e megfelelni az elvárásoknak.

A sztori

A Resident Evilt talán nem kell bemutatni senkinek, de azért a formalitás kedvéért fussunk át a lényegen: Adva van egy vállalat, az Umbrella Corp. amely különleges vírusokkal kísérletezik egy Racoon City nevű településen. A dolgok kicsúsznak a kezeik közül, a vírus elszabadul, és zombivá, illetve egyéb rémséggé mutálja az embereket és állatokat, akik ezek után a még egészségesekre támadnak, hogy csillapítsák szűnni nem akaró éhségüket. Az első rész egy házban játszódott, amely alatt a a katasztrófáért felelős labor található, a második epizódban pedig Racoon Cityben folytatódnak a kalandok, hiszen a vírus már ott is megkezdte a pusztítást.

Resident Evil 2Forrás: Origo

A szokásoknak és tradícióknak megfelelően két külön szereplővel is végignyomhatjuk a játékot, akik többé-kevésbé más utat járnak be. Szóval azt mondhatjuk nyugodtan, hogy itt másfél játékot kapunk egy áráért. A cél, hogy több kisebb rejtvény felderítése után kinyomozzuk, hogy ki, illetve mi áll a rémségek háttérben, és megküzdjünk egy ronda főellenséggel.

A túlélés nem lövés

A játékidő jó részében egyébként egy Tyrant nevű monstrum elől fogunk menekülni, bujkálni, aki sokáig a nyomunkban van, úgy, hogy közben a többi szörnypofa sem tétlenkedik. A legszebb zombis hagyományokhoz hasonlóan, aki ember volt, és megölik, az bizony feltámad és a másik oldalra áll.

Szóval amikor elbaktatunk egy halott mellett, már készülhetünk is arra, hogy hamarosan mocorogni kezd...

Lőszerünk kevés van, és mivel a város 99 százaléka az ellenségünk, így értelme nincs leállni háborúzni. A feladat az, hogy a fő rejtély végére járjunk, szerezzünk egy vonatot és a fél várost felrobbantva elintézzük ezt a vitát kulturáltan, hidegen érvelve. Így marad a rejtőzködés, szaladgálás, tervezés, hogy az egyes helyszínekről hogyan tudunk a leggyorsabban lelépni úgy, hogy ne kerüljünk közel egyetlen Zombi Zolihoz sem.

Ő az egyik főhős, nem kell félni, ha minden jól megy, nem falják felForrás: Origo

Ebből fakadóan, aki villámgyors pörgős akciókra vágyik, jobban teszi, ha más helyen keresgél. A Resident Evil 2-ben összesen nem fogy annyi töltény 8-10 óra alatt, mint egy átlagos lövöldözős stuff első negyedórájában. De hát ebben igazából nincs semmi meglepő, ez a sorozat mindig is a csendes rettegésről szólt.

Hangulat

A hangulat ennek megfelelően iszonyú baljóslatú az első pillanattól kezdve. Minden árnyék magában rejti a sötét jövő lehetőségét, a sokszor szűk terek, beláthatatlan sarkok pedig csak fokozzák a feszültséget. Az atmoszféra megteremtésében kulcsszerepet játszanak a hangok, amiket kegyetlen jól eltaláltak.

Konkrétan állandóan hallunk valamilyen csoszogást, sóhajtozást, csámcsogást, amitől az emberben még a s..... szóval a sóhaj is vigyázzba áll.

Erre még az is rátesz egy lapáttal, hogy az ellenfelek a legszebb horroros hagyományokhoz méltóan sokszor a semmiből támadnak ránk sokszor komoly audiovizuális támogatással kísérve, azaz ordítanak, vagy hörögnek és közben a fogukat csattogtatják, vagy véres karmaikkal kapálóznak felénk.

Kedves izék jönnek látogatóbaForrás: Origo

Ráadásul ahogy haladunk, időről időre előre elkészített, filmszerűen ábrázolt bejátszásokat kapunk, amitől kicsit olyan érzésünk van, mintha egy horrorfilmet látnánk, amiben mi vagyunk a főszereplők. Ezek értelemszerűen nagyon látványosak, és tényleg képesek feldobni a hangulatot, nem utolsó sorban pedig kicsit megtörik a monotóniát. Mert az tény, hogy különösen nagy szabadságunk nincs a játékban. Tehát, aki azt hiszi, hogy majd Racoon Cityben szabadon császkálhat mindenfelé, az nagyot fog csalódni. Kapunk néhány lezárt, égő autókkal dúsan teleszórt utcát egy csomó zomboládéval, meg egy óriási épületkomplexumot egy marha nagy pincerendszerrel, de ennyi. Ez pedig azért alapvetően behatárolja a lehetőségeket.

Grafika és irányítás

A látványvilág egyébként szuper, abszolút megfelel a korszellemnek. A textúrák szépek, részletesek, hitelesek, a fények nagyon hangulatosak és az animációk is többé-kevésbé rendben vannak. Bár azért akad egy-két robotmozgású, tehetségtelen break táncosnak tűnő zombi, de ezt még azért bőven túl lehet élni. A környezetünk egy része a mostani trendeknek megfelelően lerombolható/átrendezhető, ami nagyon hatásos. De azért arról szó sincs, hogy mondjuk a Minecrafthez hasonlóan lebonthatnánk az egész világot, pedig az lett volna az igazi.

Persze akad egy kislány is, akit meg kell menteniForrás: Origo

Az irányítás alapjaiban változott meg az eredeti játékhoz képest, ahol is rögzített nézőpontból láttunk minden helyszínt. E megoldás felett ma már viszont eljárt az idő, így a fejlesztők ez esetben is a jól bevált 3rd Person nézőpontot választották, azaz a karakter háta mögül, a fejbúbja környékéről követhetjük az eseményeket. Az irányítás alapvetően rendben van, de néha túlbonyolítottnak tűnik, és az pedig elég rossz, hogy a főszereplők sokszor kifejezetten lomhának tűnnek. Előfordult, hogy legszívesebben a világból kisprinteltünk volna a közelítő szörnyek elől, a kis balfék pedig úgy csoszogott, mint valami tata, aki a járókeretét keresi. De hát ebből is látszik, hogy itt alapvetően nem egy olyan akciójátékról van szó, ahol a villámgyors reflexeken, és a célkereszt agyatlan rángatásán van a hangsúly.

Értékelés

Teljesen őszintén: Kicsit féltünk a Resident Evil 2 remake-től, mert már annyi példát láttunk arra, hogy csak egy újabb bőrt akarnak az ilyen újragondolásokkal lehúzni az egykor sikeres játékokról, meggyalázva azok emlékét. Azonban ez esetben erről szó sincs!

A fejlesztők és a menedzserek tisztelettel nyúltak az alapokhoz, de figyeltek arra is, hogy ma már 2019-et írunk.

Így a végeredmény egyszerre lett hiteles, múltba visszakacsintó és modern. A remek hang és grafika megágyaz a kiváló hangulatnak, ami egy ilyen típusú játék esetén a legfontosabb. Sokszor tényleg majd kiugrott a szívünk a helyéről, ennél többet egy ilyen játéktól pedig nem is nagyon várhatunk. Aki szereti a rejtvényeket, a horrort, főleg a vérbő zombis anyagokat, azoknak meleg szívvel tudjuk ajánlani, hisz biztosan imádni fogják.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!