Univerzális DVD filmmániákusoknak

2007.08.16. 9:42

Bár az új generációs DVD-kért nem ostromolják az üzleteket, már itthon is kapható az LG univerzális lejátszója, a Super Multi Blue BH100-as ami megeszi a HD DVD és Blu-ray-lemezeket egyaránt. Megnéztük, mit tud a szénfekete masina, s megtapasztaltuk, milyen az, amikor két szabványos eszköz kvázi beint egymásnak.

A dél-koreai gyártó januárban, a Las Vegas-i CES kiállításon mutatta be univerzális, az új generációs DVD-k mindegyikével kompatibilis lejátszóját, a hazai boltokba azonban csak nemrég került, így most nyílt lehetőségünk kipróbálni.

A Super Multi Blue BH100-as az általunk korábban tesztelt Panasonic Blu-ray-lejátszóhoz hasonlóan zömök darab, s ugyancsak egy húszéves VHS-videóra hasonlít. A retrós vonások ellenére az univerzális lejátszó tetszetős, s az is elég jól néz ki, ahogy a jobb felső sarokban lévő gombok kigyulladnak a bekapcsoláskor.

Nem éppen villámgyors

Sajnos maga a bekapcsolási folyamat már zavaróan lassú: stopperrel lemértük, az "On" gomb lenyomását követően a BH100-asnak 37,4 másodpercre volt szüksége arra, hogy betöltse rendszerszoftverét, azaz meglássuk az első menüt a tévéképernyőn.

Amikor eleve egy filmet hagytunk a meghajtóban, s úgy kapcsoltuk be a masinát, az első képkockákat 41 másodpercnyi várakozás után jelent meg. Emlékszünk még, hogy a  Panasonic DMP-BD10-es Blu-ray-lejátszó sem volt egy fürge darab, de az új LG még annál is lassabbnak tűnt. 

Összehasonlításképp a négy-öt éves noname DVD-lejátszónkkal is tettünk egy próbát: azon a bekapcsolást követően rögtön megjelenik a menü, a film első képkockái pedig már 18 másodperccel a bekapcsolást követően feltűntek. Csúcsminőség ide vagy oda, az új generációs lejátszók mindegyikén van még mit fejleszteni a sebességen, egy méregdrága eszköztől többet várnánk el.

Forrás: [origo]
Blu-ray-t és HD DVD-t is megeszik (még több fotó)

Lássuk a filmeket!

A Super Multi Blue legfontosabb extrája, hogy formátumától függetlenül bármely fajta új generációs optikai lemezzel elboldogul. Blu-ray-en (BD) kiadott filmet aránylag könnyen be tudtunk szerezni hozzá a Fórum Home Entertainmenttől. Míg korábbi tesztünk írásakor még csak tíz filmet lehetett megvenni, e sorok írásakor az egyik nagy forgalmazónál már ötvenféle magyar szinkronos vagy feliratos kiadás sorakozott, igaz, ezek egyharmada még csak előrendelhető kategóriájú.

HD DVD-s filmet jóval nehezebb volt szerezni, végül a Media Markttól kértünk kölcsön két külföldi, magyar feliratot és szinkront is nélkülöző kiadványt. A BD100-as valóban mindkét fajta lemezzel elboldogult, bár a HD DVD esetében nem volt képes lekezelni a lemezen tárolt extra tartalmakat, csupán a fő filmet játssza le, egyedül a hang- és feliratbeállítások elvégzésére ad lehetőséget. 

Itt is vegyes a minőség

A HD DVD-n és a Blu-ray-en kiadott filmek egyaránt jóval szebben mutattak a hagyományos DVD-nél a teszteléshez használt, 32 colos képátlójú, legfeljebb 1080i-s felbontásra képes LCD-tévén, bár erről már legutóbb is megbizonyosodtunk. Meglepő viszont, hogy a nagyfelbontású filmek képminősége széles skálán mozog: az egyik film képe tökéletes, a másikon jelentős képzaj tapasztalható, a harmadikon pedig például időnként függőleges csíkok jelentek meg.

Két jó példaként A nap könnyei és a Casino Royale BD-s kiadását említhetjük meg, a legrosszabb képminőségűnek viszont az Elemi ösztön HD DVD-s külföldi kópiája bizonyult az általunk tesztelt közel tucatnyi lemez közül. Mivel a HD DVD-s kiadványokból csupán kettőt volt alkalmunk megtekinteni, azt egyelőre nem tudjuk eldönteni, hogy ennek, vagy a Blu-ray-nek jobb-e a minősége, egyáltalán számít-e a a lemez fajtája.

Forrás: [origo]
Élőben is ilyen fekete (még több fotó)

Amikor a szabványok beintenek egymásnak

Véletlenül épp egy közeli irodában vendégeskedett egy méteres képátlójú, 1920x1080 pixeles, vagyis full-HD-s felbontású Sony LCD-tévé, ezzen is meg akartuk nézni, mit tud a Super Multi Blue. Mindkét eszközön ott figyelt a 1080p Full HD logó, ennek ellenére azonban 1080p felbontásban a filmek egyetlen másodpercét nem tudtuk megnézni, helyettük hibaüzenet ("Nem támogatott jel.") fogadott minket, a lejátszás kizárólag 1080i-ben volt lehetséges.

Van különbség?

Az eltérés annyi, hogy az utóbbi mindig teljes képernyőnyi információt frissít, az előbbi pedig egyszerre mindig vagy csak a páros, vagy csak a páratlan képpont-sorokat aktiválja - a gyorsan váltakozó félképeket az emberi szem egynek látja. Több szakértőt is megkérdeztünk, a vélemények megoszlottak: egyesek szerint nem is látni különbséget a 1080i és a sokak által legjobbnak tartott 1080p-s felbontás között, hiszen a képpontok száma azonos.

Mások úgy vélték, az előbbit alkalmazva a filmre vett mozgások kissé folyamatosabbak lesznek, míg a 1080p kicsit darabosabb mozgást, ám élesebb megjelenítést eredményez,  de leginkább csak 100 centinél nagyobb méretű tévé esetében érdemes jól látható minőségbeli fölényt várni tőle.

Csak a dobozon van full-HD

Az LG-től megtudtuk, esetünkben a galibát az okozta, hogy a BD100-as a filmesek kamerái által rögzítettel azonos, 24 képkocka/mp-es sebességgel játssza le a filmeket - az újfajta DVD-k döntő többségét már ilyen rátával rögzítik, ez adja vissza ugyanis leginkább a mozis látványvilágot.

Az eszköz is csak az ilyen formátumú megjelenítést támogatja, ami ugyan a lehető legjobb képminőséget biztosítja, de ezt csak egy olyan ideális rendszeren lehet előcsalogatni, melyben a lemezen lévő film, a lejátszó és a tévé egyaránt képes kezelni a 24 képkocka/mp-es videoanyagot. Ez a jelenleg kapható full-HD-s tévék többségéről nem mondható el. Ha a tévé nem támogatja ezt a módot, a Super Multi Blue a kisebb, 1080i-s képfelbontást aktiválja, erre ugyanis aránylag egyszerűen át lehet alakítani a filmes kamerákéval megegyező formátumú mozgóképet. Az LG mérnökei szerint ha az 1080p-s felbontásnál végeznék az átalakítást, az minőségromlással járna.

A 1080p feliratot viselő tévék többsége ettől eltekintve tényleg képes full-HD-s megjelenítésre is, ám csak például videojátékok esetében, melyek tipikusan másodpercenkénti 50-60 képkockás rátával dolgoznak.

Forrás: [origo]
Nekünk a HD-ready is elég szép(még több fotó)

Miért kell ezzel foglalkozni?

Igazából nem tudnánk megítélni, hogy jelen esetben a tévék, vagy a lejátszók gyártóinak felmenőit kellene-e emlegetnie annak, aki a 320 ezer forint körüli árú vadonatúj Super Multi Blue-ját a félmilliós lapostévéhez kapcsolva hibaüzenetet kap válaszul. Mezei felhasználóként úgy gondolnánk, hogy a 1080p Full-HD-felirat és az eszközökön lévő szabványos HDMI-csatlakozó garancia arra, hogy minden zökkenőmentesen működjön, és azt a felbontást biztosítsa, ami rá van írva a dobozára.

Szegény vásárlónak eleve meg kell tanulnia, milyen új DVD-formátumok vannak, hányféle HD-felbontás létezik, és milyenek az új fajta csatlakozók. Azt azonban - szerintünk - végképp nem lehet elvárni, hogy valaki vásárlás előtt olyan paramétereket vizsgáljon, amiről még a használati utasításban is alig találni konkrét utalást - egyáltalán miért kellene egy átlagos vevőnek belemélyednie a filmrögzítési formátumok rejtelmeibe?

Filmmániásoknak éri meg

Mindent összevetve az LG Super Multi Blue BH100-ast olyan anyagi javakban nem szűkölködő filmmániásoknak mernénk ajánlani, akik gyakran rendelnek filmet külföldről, és nem szeretnék egyik kiadó új kiadványát sem kihagyni nagy felbontású változatban - bár a HD DVD-k extra tartalmairól le kell mondaniuk. 

Egy közepes árú HD-ready tévéhez itthon jobb vásárnak tűnik a feleennyibe kerülő PlayStation 3: bár ez csak Blu-ray-filmekkel kompatibilis, HD DVD-s filmeket úgyis alig lehet itthon beszerezni, így a hazai piacon a lejátszó legfőbb előnyét igazán ki sem lehet használni. A most szerzett tapasztalatok nyomán egy ennél komolyabb nagyfelbontású házimozi-rendszert viszont már csak úgy mernénk venni, hogy még a boltban összepróbálnánk a lejátszót a tévével.

KAPCSOLÓDÓ CIKK