Tíz éve küld és fogad a [freemail]

Egy évtizede, hogy Magyarország első ingyenes e-mail-szolgáltatása csatasorba állt: 1997-es indulásakor egy 9 gigabájtos winchester is elég volt az üzenetek raktározására, jelenlegi több mint hárommillió felhasználójának adatai már 68 ezer gigabájtos tárhelyen foglalnak le. [freemail]-történelem dióhéjban.

A Freemail régi reklámmatricája

A jelenlegi [freemail] a hagyományos levelezésen kívül többek közt azonnali üzenetküldést, internettelefonálást és digitális fotók tárolását egyaránt biztosítja, s szolgáltatásait egy 72 számítógépből álló szerverpark szolgáltatja. Bizony kevesen gondolnák, hogy az ingyenes levelezőszolgáltatást 1997. október 2-án egy mai PDA-hoz hasonló teljesítményű, 166 megahertzes Pentium processzorral, 128 megabájt memóriával és 9 gigabájtos merevlemezzel felszerelt PC-n indították útjára. 

A szolgáltatás az akkor még a Soros alapítvány berkein belül működő C3, az Internet Galaxis kiállításokat szervező aDaM stúdió, és a Matáv együttműködéseként jött létre, és a freemail.c3.hu címen lehetett elérni. Mivel az első "vas" már akkoriban sem számított csúcsteljesítményűnek, egy hónappal a bevezetést követően komolyabb masina, egy kétprocesszoros, 266 megahertzes Pentium II-es szerver került a levelezőrendszer alá - ez a gép látható lenti archív fotónkon is.

Ekkoriban még maga az [origo] is csak a fejlesztők képernyőin kezdett összeállni, hogy egy évre rá elstartoljon, és a 100 forintos modemes internetdíj-kedvezmény sem élt még (melyet ugyancsak egy évre rá jelentettek be). 

Ez volt a második [freemail]-szerver (jobbról a második PC)

A modemesek imádták

A kilencvenes évek végén az internet itthon közel sem volt elterjedtnek mondható, a felhasználók többsége lassú modemen kapcsolódott az internetre, a szerencsésebb egyetemisták, kutatók pedig tipikusan csupán 64-128 kbit/s sebességű akadémiai bérelt vonalon keresztül érték el a hálózatot. Bár a kilencvenes évek végén már néhány helyen elérhető volt kábeltévés internet, az igazi áttörést az ADSL hozta, ennek megjelenésére azonban 2000 szeptemberéig kellett várni.

Ebben az időszakban az internetes adatforgalom zömét az e-mailek küldése és fogadása tette ki - manapság az elektronikus üzenetek a hálózat forgalmának csupán elhanyagolható százalékát alkotják a sávszélesség-zabáló videomegosztók és fájlcserélőkhöz képest.

Tíz évvel ezelőtt a sajtóhírekben és utcán kiragasztott matricákban népszerűsített szolgáltatásra az indulását követő két napban mintegy kétszázan regisztráltak, egy héten belül pedig már kétezren rendelkeztek freemailes címmel. A népszerűség részben annak volt köszönhető, hogy a levelezéshez nem volt szükség külön internet-előfizetésre. A C3-szervereire ugyanis közvetlenül fel lehetett tárcsázni a modemmel egy helyi beszélgetés áráért.

Ez a nyitólap fogadta az első felhasználókat

Ma is lehet hívni modemen

Indulásakor a [freemail] volt az egyetlen ingyenes magyar levelezőszolgáltatás, mindössze két jelentős külföldi konkurense volt, a hasonló paraméterekkel szolgáltató USA.net, illetve a Hotmail, amelyet éppen abban az évben vásárolt fel a Microsoft. Ezeket a szolgáltatásokat itthonról elég lassan lehetett használni, mivel az internetszolgáltatók meglehetősen limitált nemzetközi sávszélességgel rendelkeztek.

Mivel az első időkben hét modem fogadta a hívásokat, tízperces napi kapcsolódási limitet vezettek be: amelyik postafiók tulajdonosa elérte ezt, annak a rendszer bontotta a vonalát. Fernezelyi Mártontól, a [freemail] egyik fejlesztőjétől megtudtuk, a központban lévő modemek számát a felhasználói tábor bővülése nyomán 16-ra, majd 32-re növelték.
A betárcsázós levélletöltés napjainkban is működik, modemmel bárki elérheti a 06 51 301 301-es hívószámon. És bár a napjainkra jócskán elavult szolgáltatást már évek óta nem reklámozzák, még mindig sokan használják.

Noha a napjainkra jócskán elavult szolgáltatást már évek óta nem reklámozzák, még mindig használják a felhasználók, A tízperces limitet 1999-ben eltörölték, amikor a [freemail] a C3-tól a MatávNethez, a későbbi Axeleróhoz, illetve az [origo]-hoz került át - s váltotta címét freemail.hu-ra -, ekkortól fogva a teljes egykori Matáv betárcsázókapacitását használja a rendszer.

Két megától az ezerig

Bevezetését követően a postafiókok mérete csupán két megabájt volt, igaz, a rendszer lehetővé tette azt is, hogy a felhasználók ideiglenesen - egy héten át - további három megabájttal túllépjék ezt a limitet. Az igények növekedésének hatására a fiókok mérete végül fixen öt megabájtosra lett, 2005 óta pedig 25 megabájtosak a mailboxok, 2007-ben pedig 1 gigabájtosra bővültek.

Ennek tükrében jócskán bővítésre szorult a felhasználók leveleit raktározó háttértár: a kezdeti 9 gigabájtról egy éven belül tízszeresére nőtt, 2002-ben pedig átlépte az ezer gigabájtot. 2005 áprilisára a rendszert már 10 terabájtos - azaz több mint tízezer gigabájtos - tárhelyre volt szükség, jelen pillanatban pedig 68 terabájt a kapacitás - bár ez már a Fotótárat is tartalmazza.

Néhány gép a jelenlegi Freemail gépparkjából (még több kép)

13,4 millió postafiók tíz év alatt

Talán olvasóink is tudják, hogy a [freemail] felhasználási feltételei értelmében minden olyan postafiókot törölnek, melybe 3 hónapon át nem lép be gazdája. Ezt is figyelembe véve a rendszeren 1997 óta 13,4 millió postafiókot hoztak létre, melyből napjainkban 3,1 millió darab cím maradt élő. Mint az üzemeltetőktől megtudtuk, az első napokban létrehozott postafiókok közül 63-at a mindmáig aktívan használ tulajdonosuk. 

A statisztikák szerint a levelezőrendszer naponta átlagosan 11 millió darab üzenetet közvetít, egyidejűleg pedig általában 50-60 ezer internetező használja, akik egy átlagos napont kétmillió alkalommal lépnek be a weben keresztül ingyenes postafiókjukba. Története során a [freemail] gépeit kétszer költöztették át: elsőként  a C3 Országház utcai egykori központjából a Petőfi Sándor utcai Adatpark szervertermébe, 2006-ban pedig - valószínűleg - végleges otthonra talált az Asztalos Sándor utcai Dataplex nagybiztonságú adatközpontban.