Webkettő és közösségi média: a legújabb időrabló

Hiába van ingyen a blogmotor, az üzenőfal vagy akár tárhely, ez csak a látszat: a webes jelenlét árát munkaórákkal fizetjük meg. Aki komolyan veszi, az nem is kevéssel.

Frissülnek a blogok, MySpace-oldalak: akár napi több óra árán

Social media, vagyis közösségi média: így nevezi a szaknyelv webkettes szolgáltatásokon keresztül készülő tartalmak összességét, és magukat a szájtokat, ahol mindehhez hozzájuthatunk. A blogba írt bejegyzés, a videomegosztóra feltöltött klip, a webes albumba feltett képek, a megszerkesztett wiki-oldal, amelyeket bármely internetező számára elérhetővé teszünk, mind-mind ide tartoznak.

Feltöltünk, kitöltünk

Bár az interneten kisebbségben vannak - és mindig is kisebbségben lesznek - a saját, eredeti tartalmat előállító felhasználók, egyre nagyobb tömegek számára válnak egyértelművé a webes jelenlét előnyei és a bennük rejlő lehetőségek. Hogyan száll be az átlagember a közösségi médiába?

A legtöbbünknek minden bizonnyal van profilja egy vagy több közösségi oldalon, ahol a rég nem látott ismerősök, vagy a nagyon is gyakran látott kollégák, szomszédok adatlapjai között keresgélünk, esetleg üzengetünk is nekik. Ha fotózunk, lehet, hogy a képeinket nem csak a családnak mutogatjuk, hanem feltöltjük valamilyen webes albumba, esetleg olyan versenyeken is elindulunk, ahol a közönség szavazza meg a legjobb alkotásokat.

Twitter: az üzengetés még gyors

A social media egyik legújabb, és már több mint egy éve töretlen népszerűségnek örvendő szolgáltatása a Twitter. Az ide regisztráló felhasználók a szájton bejelölt ismerőseiknek küldözgethetnek rövid üzeneteket: a maximum 140 karakter hosszúságú írást minden partnerünk megkapja, vagy a weboldalon, vagy a Messengeren vagy más üzenőprogramon, keresztül, vagy akár SMS-ben. (Bővebben itt olvashat róla.)

Az internetes naplóknak is értékes funkciója az, hogy a kapcsolattartást, kapcsolatépítést segítik elő. Szerzőik, a bloggerek amellett, hogy mindennapi nyűgeiket-bajaikat megoszthatják rajtuk keresztül, a hasonló érdeklődésű, vagy hasonló élethelyzetben lévő emberekre is rátalálhatnak segítségükkel - mint ahogy az egyszeri olvasó is sokat okulhat mások élményeiből. Az adott témákra szakosodott - úgynevezett tematikus - blogok a friss szakmai- vagy hobbi-ismeretekhez biztosítanak hozzáférést - és rendszerint a szakavatott szerzőhöz is elérést biztosítanak.

Cégeknek is javallott

Az ilyen webes eszközök használata ma már az üzleti életben is elterjedt. Míg egy magánember tudását, ismereteit és kapcsolatrendszerét bővítheti rajtuk keresztül, addig a cégek, vállalatok számára anyagi haszonban is mérhető előnyöket jelent a webkettőben való jelenlét. Ahogy a fentebb említett webkettes szogláltatások azzal, hogy hasznosak, és/vagy szórakoztatóak, egyre több embert vonnak be felhasználóik körébe, a cégek számára is egyre fontosabb, hogy rajtuk keresztül is megmutatkozzanak.

Second Life: egy új univerzum

Ha manapság egy vállalat ismertté akar válni, akkor valószínűleg létrehoz egy profilt egy közösségi oldalon, elindít egy írott- vagy videoblogot, amit a reménybeli vásárlói rendszeresen  látogathatnak, és maguk a cégvezetők is odafigyelnek arra, amit róluk az internetezők gondolnak és kifejezésre juttatnak: ha pedig kell, aktívan be is kapcsolódik a közöttük zajló diskurzusba.

Ez lett az új élettér

Azok a megszállottak, akik tucatjával küldik a twitteres üzeneteket, naponta többször frissítik a blogjukat, a Wikipédiát szerkesztgetik, vagy ész nélkül hívják meg egymást az újabb meg újabb közösségi oldalakra, maguk is beusmerik: ez olyan sok időt vesz el, hogy nem "normális" embernek való. Nekik elég nagy fizetség az élmény. Ami az aktívan "webkettőző" cégeket illeti, gyakran még ők sem mindig tudják közvetlenül vagy biztosan pénzre fordítani az online jelenlétükbe fektetett energiát, gyakran egyszerűen csak azért vannak ott a legújabb szájton - vagy például a Second Life virtuális világában -, mert annak presztízsértéke van.

Belekezdeni pedig még könnyű: pár kattintással be lehet regisztrálni egy blogot, egy Twitter-accountot vagy egy fotóalbumot, de ha komolyan akarjuk venni, és igényes oldalt szeretnénk, vagy sok ismerőst, vagy olvasót a blogunknak, akkor azért keményen meg kell dolgozni. Erre világított rá Nina Simon, a Museum 2.0 blog szerzője, aki a közösségi médiára való időráfordítástól függően három csoportba sorolta az internetezőket. (Simon egyébként múzeumoknak ad tanácsokat a korszerű webes jelenléthez, de ezek bárkinek hasznosak lehetnek.)

Heti 1-5 óra: a "résztvevők"

A résztvevők kapcsolódnak be a legalacsonyabb szinten a webes diskurzusba, de már ezen a szinten is sok mindent csinálnak. Akkor számítunk ide, ha Twitterezünk, hozzászólásokat írunk, fotókat/videókat töltünk fel a webre, vagy közösségi oldalakon hozunk létre csoportokat, vagy MySpace-oldalunk van.

Simon szerint ebben a fajta tevékenységben nem is maga a tartalom előállítása veszi el a legtöbb időt, hanem az, amit az ismerősök keresgélésével töltünk: ő itt csak a Twittert említi, ahol a rövid üzenetek megírása nem tart sokáig, viszont a kontaktokat hosszan böngészgethetjük. Talán nem csavarjuk ki azonban nagyon a hölgy gondolatmenetét, ha itt latba vetjük azt az időt is, amit a közösségi oldalakon mások után való kutakodással töltünk el.

Heti 5-10 óra: a "tartalomgyártók"

Simon ebbe a csoportba sorolja azokat, akik nem csak megosztanak valamit másokkal, hanem szerkesztett tartalmat állítanak elő: blogbejegyzéseket írnak, vagy podcastot (rendszeres időközönként frissített internetes rádióadást) rögzítenek, de ide vehetjük a saját készítésű, nagyközönségnek szánt videókat is. Az, hogy az ember ilyesmit csináljon, már nem csak komolyabb időráfordítást, hanem az átlagosnál magasabb technológiai ismereteket is megkövetel.

Heti 10-20 óra: a "közösségi vezetők"

A közösségi vezetők a fentieknél sokkal elmélyültebben foglakoznak a közösségi médiával. Ők azok, akik már másokat is igazgatnak, és közösségek online életére vannak hatással, például egész webszájtot működtetnek, fórumot, üzenőfalat moderálnak, vagy részt vesznek a wikipédia, vagy más közösségi tudástár szerkesztésében, adminisztrációjában. Ha ezt valaki a szabadidejében végzi, akkor már komoly elkötelezettséget vállal valamilyen ügy érdekében - legyen az akár egy civil kezdeményezés, akár egy hobbista szájt -, ha pedig a munkája részeként, akkor annak is jelentős részét teszi ki.

Természetesen felvetődik a kérdés: miért vállakozik valaki ilyesmire? Mi veszi rá, hogy akár a napja nagy részét a webkettes közösségi szájtokon való matatással, vagy a blogja frissítgetésével töltse? Ha egyszerűen szeretnénk megfogalmazni, azt kell mondjuk, azért, mert ezek az oldalak közösségi élményt biztosítanak - és az ember közösségi lény.

Amikor hozzászólást írunk, blogot olvasunk, cikket értékelünk, linket osztunk meg, vagy bármi mást csinálunk, akkor nem egyszerűen az internetre tesszük fel, hanem más emberekkel osztjuk meg - akikkel az éppen használt webes szolgáltatás összeköt minket, és amelyen belül az ő tevékenységük eredményeit élvezzük. Még ha nem is vagyunk valódi közösség, a weben formálódó kapcsolatok, a kölcsönös visszajelzések és az ennek nyomán kialakuló párbeszédek, virtuális, majd valós ismeretségek mégis egy közösség tagjává tesznek minket. Minél több munkát fektetünk ebbe, annál inkább - és ez már elég jó élmény ahhoz, hogy heti pár órát rászánjunk az életünkből.