Dominions II: hősök és istenek

Igencsak embert próbáló feladatnak tűnik egy eltűnt istenség helyébe lépni. Ha mégis alkalmasnak érezzük magunkat a feladatra, nincs más dolgunk, mint megvásárolni az Illwinter játékát, a Dominions folytatását.

A feladat tehát nem egyszerű. Adva van egy tipikus fantasy világ, melynek istene úgy gondolta, hogy elég a sok robotolásból, és megérdemel egy kis szabadságot. A népek persze nem maradhatnak isten nélkül, így valakinek feltétlen bele kell csücsülnie a megüresedett bőrfotelbe. Jelentkező bőven akad, így a közéjük tartozó játékosnak tényleg nem lesz egyszerű feladata, ha minden vetélytársát maga mögé szeretné utasítani.

Az első feladatunk kiválasztani a népet, kinek istenét helyettesíteni szándékozzuk. Hogy a játék mennyire összetett, abból már ekkor ízelítőt kaphatunk, hisz minden néphez külön faj, a fajhoz tartozó egységek, hősök, egyedi előnyök és hátrányok tartoznak. Azt azért mi választhatjuk meg, hogy a jó, vagy a gonosz oldal felé tendálunk, illetve hogy a mágia művészetének mely ágára szeretnénk specializálódni, ez pedig rengeteg variációs lehetőséget, vagyis nagyon magas újrajátszhatóságot jelent.

Kezdetben csak egyetlen provinciát birtoklunk a tartományokra osztott világból. Ezt a provinciát a mi fajunk képviselői lakják, és a többi területhez hasonlóan biztosít egy bizonyos bevételt, ellát adott mennyiségű katonai egységet, van védekezési értéke, és még a lakossága is fellázadhat. Utóbbitól azért az anyaországban nem kell tartani, akárcsak azon tartományokban, melyek már hosszú ideje a mi zsebünkbe adóznak.

Körökre osztott stratégiával állunk szemben, de maguk a körök is két részre bontva zajlanak. Az első rész az előkészítés fázisa, melyben egységek gyártását indítjuk meg, csapatokat irányítunk egy provinciába, varázslatokat kasztolunk el, vagy éppen fogunk hozzá egy mágia kifejlesztéséhez, varázstárgyakat kovácsolunk, és így tovább. Ha ezzel végeztünk, jöhet a végrehajtási fázis, melyben a gép szépen lesorjázza mindazt, amit kiagyaltunk az előkészítés során.

Ami a harcot illeti, a lebonyolítás hasonlít az egész játék menetéhez. A harc során nem váltunk valósidőbe, és csak szemlélői lehetünk az eredménynek. Mindösszesen annyi beleszólásunk van, hogy egyfelől a mi feladatunk kijelölni egy jól képzett parancsnokot a seregek élére - parancsnok nélkül a sereg nem mozoghat, így sok csapat esetében igen unalmassá válhat az állandó kinevezgetés -, illetőleg maghatározhatjuk a csatatéren alkalmazandó formációt is.

A fenti probléma, vagyis hogy minden egyes csapathoz "kézzel" kell kinevezni a tábornokot, idővel ráhúzódik az egész programra. A játék nagyon részletes stratégia, ami magával vonzza, hogy minél több provincia minél több szöszmötölést, aprólékos állítgatást von maga után. Bizonyos folyamatokat automatizálhatunk, de ennek ellenére egyre több és több teendő szakad a nyakunkba.

A grafika területén erősen meglátszik, hogy a fejlesztőcsapat stúdiójában mindösszesen két személy ücsörög a gép előtt. Az ő tehetségük megkérdőjelezhetetlen, de nyílván nem képesek egy olyan fejlesztőgárda színvonalát produkálni, ahol tucatnyi ember dolgozik csak a grafikán. Ennek megfelelően a Dominions II-ben a szépen megrajzolt térképeken meglehetősen elavult unit-spriteok mászkálnak, mikor viszont a harc veszi kezdetét, a háromdimenziós csatatér még egy izmosabb gépet is két vállra fektet.

Szerencsére a játékból nem maradt ki a többjátékos mód, ami azért szerencse, mert a gépi ellenfelek időnként bizony igencsak megizzasztják még a nehézsúlyú stratégákat is.

Ha a Dominions II: The Ascension Warsra egyetlen jelzőt kellene találnunk, e jelző mindenképpen az összetett lenne. Kétségtelen, hogy a kivitelezés sikerülhetett volna színvonalasabbra is, de a komplex stratégiák megszállottjait ez nem fogja zavarni.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P2 300
RAM	64 Mbyte RAM
HDD	250 MB
VGA	32 MB VRAM