Kvarcjátéktól a tévéfociig: retrótárlat a "Csoki"-ban

2009.03.22. 11:00

Nem kapta meg Bécsből a hőn áhított kvarcjátékot, a külföldi nagybácsi pedig tévéjáték vagy hobbikomputer helyett farmert hozott ajándékba? Most újra megnézheti, sőt, ki is próbálhatja a 70-es, 80-as és 90-es évek legmenőbb retró videojátékait a legendás Csokonai művház péntektől vasárnapig tartó kiállításán. Mi már pakolás közben kipróbáltuk a Videoton tévéfocit, plusz a multiplayeres és színes kvarcjátékot. Kedvcsinálónkban ön is beleshet a kulisszák mögé már a nyitás előtt!

Ottjártunkkor még épp lázas pakolás folyt, de a dobozok mélyéről már előkerültek, így kipróbálhattunk jó pár retró videojátékos kincset, amelyet  bárki más is megszemlélhet majd a veterán kockafejek számára ismerős helyszínen, a harminc év feletti informatikusok számára leginkább zárt körű számítógépes klubjáról ismert rákospalotai Csokonai Művelődési Házban péntektől vasárnapig.

A kiállítást az 1992-ben indított Guru játékmagazin egykori szerzője, Szakács Gábor (Sakman) szervezte meg, aki maga is nagy gyűjtője a régi videojátékoknak és az akkori szóhasználattal élve hobbiszámítógépnek nevezett masináknak. Már a pénteken nyíló kiállítás helyszínén, de még dobozolás közben kerestük fel őt, hogy mutogassa meg nekünk a publikum által is megszemlélhető, koros, de többnyire kitűnő állapotban lévő - pedig nemritkán a szemétből megmentett - veterán gépeket. Lenti videónkon a legérdekesebb retró videojátékokat nézheti meg, de képgalériánkat is érdemes átlapozni.

Pong vagy tévéfoci: a videojátékok nagyapja

Személyes kedvenceink a teljes kínálatból a Pong-gépek voltak: ezekből a kiállításon mintegy huszonötfélét lehet majd megszemlélni, néhányat pedig ki is lehet majd próbálni. A tévéfoci vagy tenisz néven is ismert játékot valószínűleg mindenki ismeri,  két pálcikával benne egymásnak passzolgatni egy pixelgolyót. Aki nem volt annyira szerencsés, hogy eredeti Atari 2600-on játszhasson vele, az a nyolcvanas évek derekán bizonyosan Videoton elektronikus tv-játékra vágyott. A videojátékok történelmével foglalkozók elismerően bólinthatnak a Magnavox - vagy Európában Philips - Odyssey nevének hallatán, az inkább keletre nézelődők pedig remélhették, hogy a szovjetunióbeli kiküldetésről talán Videoszport játékkal tér vissza a rokon.

A telefonok alkatrészeire gyanúsan hasonlító elemekből összerakott, a Csokonaiban is kiállításra kerülő telefonzöld műanyag borítású, elején a gyártó tévéiről ismert gombokat felvonultató Videoton tévéjátékhoz még kapcsolási rajzot is adtak, hogy az esetlegesen elromló szerkentyűn eligazodjon a műszerész - akinek ekkoriban még nem állt rendelkezésére a világháló. A helyszínen a gyalázatos kivitelű Orion gyártmányú "tv-focit" is megszemlélheti majd a nagyérdemű, amellyel szemben erőteljes kontrasztot mutat az ugyancsak kiállításra kerülő, korrekt módon összerakott amerikai Mattel Intellivision a nyolcvanas évek elejéről.


Nézze meg a legjobb retró videojátékokat rövidfilmünkön is!

Kollégáival együtt az amerikai Ralph Baer rakta össze az első tévére köthető teniszjáték prototípusát, a fenti videón is látható Barna Dobozt. A Sanders Associates katonai fejlesztőcégnél - újabb dolog, amit részben a hadseregnek köszönhetünk - dolgozó kutató 1968-ra készült el az első verzióval, 1971-ben pedig már Magnavox Odyssey néven kapni is lehetett a felvétel tanulsága szerint komoly fizikai szimulációval dolgozó játékgépet. A pattogó négyzet alakú labda és a két ütő korszakos sikernek bizonyult, a retró kiállításon huszonöt különféle verzióját lehet megtekinteni a játéknak, köztük több ipari - kazettásmagnó és CB-rádió - dizájnú orosz készüléket is. Akinek ennyi nem elég a mai napig szórakoztató teniszre emlékeztető játékból, az a Pong Museum lapján olvashat utána a műfaj történetének.

A kvarcjátékok elitcsapata

A "Csokiban" becsomagolt kvarcjátékok tucatjait vizsgálva kiderült, hajdanán nekünk a gombelemről működő, zsebméretű ritmusjátékokból csak a gagyi példányok juthattak el, mivel stábunkból senki sem birtokolt olyan igazán elit kivitelű példányokat, mint az itt kiállítottak. Természetesen nem hiányzik a gyűjteményből a szovjet "Nu pagagyi", azaz a No, megállj csak! kvarcjáték (az oroszok egyébként előszeretettel koppintották a külföldi modelleket), de található bőven nyugati exportból származó különlegesség is: például belső tükrökkel extra látványt produkáló vagy éppen a digitális ébreszőórákról, autórádiók kijelzőjéről ismert VFD-kijelzőt használó, ezáltal színes grafikájú típus is - bár ez utóbbi többnyire fél tucat góliátelemmel működik (nem túl hosszan), és méretei miatt csak nagy jóindulattal nevezhető kézi játékgépnek.

Forrás: [origo]
Az egyik klasszis a Western Bar (még több kép itt)

Megdöbbentő, de a kiállított ketyerék közt még multiplayer játékmódra alkamas, dupla képernyős típus is akad: ez a japán Bandai terméke, amely többféle játékkal megjelent: élőben egy olyat lehet megtekinteni, amelyben nindzsákkal püfülheti egymást két emberi játékos, de egyedül is mód van a játékra a CPU ellen. Mint megtudtuk, a kvarcjátékok királya a Casio volt (a Western Bar című típust a szerencsésebbek anno kipróbálhatták), amely több mint kétszáz ilyen ketyerét dobott piacra, többek közt karórába épített változatban is. A Nintendo is a piac fontos szereplője volt, Game & Watch márkajelzésű kütyüiben debütált először Super Mario és Donkey Kong, a gorilla. Már ezek is nagyban hasonlítottak a most is kapható DS konzolra, bár ekkor még csak azt tudták megoldani, hogy a játékos átsétálhasson karakterével egyik folyadékkristályos képernyőről a másikra.

Felsült messiások

Furcsa vonzerővel rendelkeznek azok a konzolok, amelyek a piac urának készültek, amelyektől azt várták, hogy gyerekek százezreinek karácsonyi listáján szerzik meg az első helyet, aztán mégsem lettek sikeresek. A kiállítás anyaga közt számos ilyen bukott trónkövetelőt nézhetnek meg az érdeklődők. Lesz például 64-bites Atari Jaguar 1993-ból, amivel a játékcég egyszerre akarta legyőzni a Super Nintendót és a Sega Megadrive-ot, ám a kevés játék, a nehéz programozhatóság és az ehhez képest magas ár megakadályozta a trónátvételt.

Megtekinthető lesz a még különlegesebb - és még drágább - a Playstation 3-ra különösen emlékeztető 3DO konzol. A tervek arról szótak, hogy a menő vizualizációkat is vetítő CD-játszós, képnézegetős és interaktív játékokat futtató készülék minden család tévéjének tetejére beköltözik, a kilencvenes évek legfontosabb set-top-boxává válik. A világhódító tervekben több cég is részt akart venni, a 3DO technológiáját többek között licencelte az amerikai távközlési óriás az AT&T, a Goldstar, a Sanyo, sőt még a Japán legnagyobb elektronikai cégének számító Panasonic is érdeklődött a technológia iránt. A bukást a konzol ára jelentette, a közel hétszáz dollárba kerülő kütyü minden újítása mellett sem tudott labdába rúgni a sokkal olcsóbb vetélytársak között. A 3DO masináján több olyan újítás is volt, amit akár ma is szívesen látnánk, ilyen például a kontrollerekre kivezetett fülhallgató-csatlakozó és a hangerőszabályzó, ami hasznos lehet éjszakába nyúló játékok során.

Forrás: [origo]
Sok gyerek álma volt a Videoton tévéjáték(még több kép itt)

Dicső halottja a konzolos játékiparnak a SEGA Dreamcastja is. A gépre ugyan még jelennek meg néha új játékok - a Wikipédia szerint négy új cím van fejlesztés alatt -, de 2006 óta már Japánban sem lehet kapni az alapgépet, Európában pedig jó négy évvel korábban beszüntették a masina árusítását. A Windows CE-alapú gépnek egy fejlesztői példányát, a Katanát is meg lehet majd nézni a kiállításon. A kisebb álló házas asztali PC méretű dobozra még külön kellett rákötni a SEGA által egy ügyes hackkel 1,2 gigabájtra növelt kapacitású CD-szerű GD-lemezek írására szolgáló egységet. A kiállításon bemutatott Katana nem fog futni ugyan, de a netet böngészve számos olyan fanatikust lehet lelni, akik életet tudtak lehelni Katanájukba és azt használják játékra.

A "Csoki", a számítógépesek mekkája

Nem véletlenül épp a Csokonai művházban rendezik meg a retró videojátékok bemutatóját, a nem túl frekventált helyen lévő rákospalotai közösségi ház ugyanis már évtizedek óta a számítógép-rajongók egyik zarándokhelyének számít. Mint Tóth Lajostól, a "Csoki" igazgatójától megtudtuk, különösebb előzetes várakozások nélkül, 1983-84 tájékán egy vállalkozó kedvű programozóval közösen szervezték meg az első klubot, mindössze egyetlen bizományiból beszerzett Sinclair gép birtokában. A komputerekkel akkoriban nem túlságosan ellátott országból már ekkor is sokan ellátogattak, de átütő sikert a zártkörű klubrendszerben való működés hozott, ekkor már tolongtak egy-egy hétvégi klubdélutánon. A Csokonaiból eredeztethetők a hazai gamerkultúra kialakulásáért felelős első nyomtatott videojátékos újságok, a CoV, az 576 KByte (amely nevét a C64-es és az Amiga 500-as gépek memóriájának összegéből nyerte, és csak később nyitott a PC és a konzolok felé), a Guru, vagy a PCX Magazin is.

Forrás: [origo]
Pong, avagy tévéfocigépek: a nyolcvanas évek királyai (még több kép itt)

Bár a szombati nyílt napra belépőjegy birtokában bárki bejuthatott, a kemény magba csak két tag ajánlásával lehetett bejutni. A meghívókkal egyébiránt nem dobálóztak, így az érdeklődő orosz vagy NDK-s pártcsemeték sem nyerhettek automatikusan bebocsátást: komoly harc folyt a bejutásért (volt, aki másfél évet várt erre) a tinédzser és az idősebb számítógépesek körében egyaránt. Tóth beszámolója szerint a lelkes komputeresek még a rendszerváltást követő taxissztrájk idején is képesek voltak beállítani a klubba tipikusan egy Junoszty tévével és valamilyen hobbigéppel felszerelkezve. A legújabb szoftverek csereberéje folyt itt, pedig a másolás az akkori adathordozókon - magnókazetta, floppylemez - még korántsem volt egyszerű vagy éppen gyors művelet. Egyetlen szabály volt érvényben: pénzért senki sem kínálhat programokat, kizárólag a csereberélés engedélyezett, ebben viszont még egy kezdetleges adatbázissal is segítették a gyakran postai levélben szoftvereket cserélgető klubtagokat.

Mint a "Csoki" igazgatójától megtudtuk, a kilencvenes évek derekáig tartó "legális szoftverkalózkodást" követően sem akadt különösebb konfliktusuk jogvédő szervezetekkel vagy kiadókkal, így például a BSA-val sem, mivel elmagyarázták, itt abszolút magáncélú, legfeljebb bulizás célját szolgáló másolás folyik. Bár a számítógépes klub javarészt ötven év feletti korú kemény magja még ma is összeáll, 1996-97 tájékától már jelentősen csökkent az érdeklődők száma, mivel ekkortól idehaza is bárki előfizethetett az internetre - még ha a legtöbben ekkor még a nem túl gyors és gazdaságos betárcsázós modemes kapcsolaton böngészték a hálózatot. Az utánpótlás kinevelése nem szűnt meg a művelődési házban, igaz, az internettel megcsappant azoknak a száma, akik PC-s klubba járnak. A fiatalabbakat a Csokonai Gémsz klubja várja, amely a közös játék mellett az ECDL vizsgára való felkészülést is szolgálja, a számítógép iránt érdeklődő nagyik pedig a NetMester klubban tanulhatják meg a web finomságait.

A retró videojáték és kvarcjáték kiállítást a Csokonai Művelődési Házban lehet megtekinteni: 1153 Budapest, Eötvös u. 64-66. (25-ös, 125-ös és 96-os busszal megközelíthető,  térképen itt lehet megnézni)
Nyitás: 2009. március 20-án 10 órakor
Zárás: 2009. március 22-én 18 órakor
Jegyárak: felnőtt: 500 Ft, gyermek: 300 Ft, családi (3 fő) 1200 Ft

KAPCSOLÓDÓ CIKK