Heavy Rain: legyen Ön is origamis gyilkos!

Az év legfelkavaróbb thrillere nem Hollywoodból érkezett: a Heavy Rain című interaktív film négy főszerepét a Playstation előtt ülő játékosokra osztották.

A játékipar az elmúlt években a szórakoztatóipar húzóágazatává vált. Míg Hollywood csökkenő bevételekkel, elszivárgó nézőkkel kellett hogy megküzdjön, a nagyobb játékkiadók szinte minden évben rekordbevételt könyvelhettek el. A célközönségért folytatott harc ellenére a két ágazat kapcsolata egyre szorosabbbá vált, minden nagyobb költségvetésű filmből készül játékfeldolgozás, és minden sikeresebb játéksorozat előbb-utóbb megjelenik a mozik vásznain is. A nagy kiadók fontosabb játékaiban hollywoodi színészek kölcsönzik a főszereplők hangját, sok esetben filmes tapasztalattal rendelkező forgatókönyvírók dolgoznak a játékok történetein, és maguk a játékfejlesztők is egyre inkább filmes eszközöket alkalmaznak, hogy elmossák a két médium közti határvonalat.

Mára a virtuális színészek is igazinak tűnnek

Az interaktív mozi ötlete nem új keletű, a CD-ROM technológia megjelenésekor számtalan filmnek tűnő, de interaktívnak kevésbé nevezhető játék, illetve ennél is több teljesen interaktív, de filmnek semmiképpen sem nevezhető játék jelent meg a piacon. A fejlesztéshez használt technológiák az új generációs konzolok megjelenésével jutottak el arra a szintre, amikor a realisztikus grafika, fizika és mesterséges intelligencia kézzel fogható közelségbe került. Egyelőre kevés olyan játék készült, amiben igazán magával ragadó történet, újszerű játékstílus és a legköltségesebbnek számító modern technológiák találkoznak, ezek közül messze kimagaslik a nemrégiben bemutatkozó Heavy Rain, ami csak a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően jelenhetett meg.

Meddig mennél el, hogy megmentsd a szeretteidet?

A történet legfontosabb szereplője, Ethan Mars tehetséges építész, aki feleségével, valamint két fiával egy szép kertes házban lakik, és éli az átlagemberek hétköznapi életét. A nagyobbik fiú tiszteletére tartott szülinapi ebéd után a család a közeli plázába megy, de a bevásárlás tragédiába fullad. Ethan egy pillanatig nem figyel, ekkor a fiú eltűnik mellőle, és mire az apának sikerül átverekednie magát a plázában hömpölygő tömegen, már nem tudja megmenteni a száguldó autó elé lépő fiút.

A családi idillnek a halálos gázolás egy szempillantás alatt véget vet, a szülők elválnak, az egykoron mintaapának számító Ethan még két évvel a baleset után sem tudja leküzdeni az őt marcangoló bűntudatot. Egy szürke, kopottas házban él magányosan, kivéve azt a pár napot, amit havonta a kisebbik fiával tölthet. Ezeken a napokon sem tud erőt venni magán, a depresszió teljesen eluralkodik rajta.

 

Pokoli próbákat kell kiállni a játékosnak, ha nyerni akar

 

Pszichiáterhez jár, főleg mióta a váratlanul rátörő, ájulást és emlékezetkiesést okozó rohamok egyre sűrűbben csapnak le rá. Eközben Norman Jayden FBI ügynök, és Scott Shelby magándetektív egy kegyetlen sorozatgyilkos ügyében nyomoznak, aki egy origami figurát és egy orchideát hagy minden áldozatánál ismertetőjelként. Az origami gyilkos csak ősszel, a nagy esőzések idején csap le kiskorú gyermek áldozataira, akiknek holttestére az eltűnést követő három-négy napon belül találnak rá.

Ethan a hétvégét kisebbik fiával tölti, egy újabb rosszullét pont akkor tör rá, amikor fia a játszótéren felül a körhintára. Mikor magához tér, egy elhagyatott utcán találja magát, kezében egy origami figurát szorongatva. A már amúgy is összetört férfi ekkor indul el igazán a lejtőn. A rendőrök úgy gondolják, hogy a fiát az origami gyilkos rabolta el, és ha Ethan sejtése beigazolódik, ő maga a kegyetlen sorozatgyilkos.

 

 

Hamarosan a hivatalos nyomozást vezető Norman Jayden és az áldozatok családjai által megbízott Scott Shelby is a nyomába ered, Ethan pedig egy titokzatos dobozt talál, melyben öt borzalmas próbatétel leírása található. Az utasítás egyértelmű: ha végrehajtja az összes feladatot, a fiú megmenekül. Ha elbukik, esetleg nem hajlandó végrehajtani valamelyik feladatot, a fiára szörnyű sors vár. Amikor kiderül, hogy a gyilkos az áldozatait egy olyan vízgyűjtőbe zárja, amely hathüvelyknyi csapadék lehullta után megtelik, felpörög a történet, megkezdődik a versenyfutás az idővel.

A rendőrök a sorozatgyilkosra vadásznak, a rohamokkal és kételyekkel küzdő apa a szadista, embertelen feladatokat próbálja teljesíteni. A szálak összefutnak, és miközben felcsillan egy új szerelem reménysége, a háttérben folyamatosan jelen van a fenyegetés: a megállás nélkül szakadó eső hamarosan megtölti a vízgyűjtőt, amiben Ethan kisebb fia raboskodik.

Egy sorozatgyilkos naplója

A Heavy Rain játékmenete sokban hasonlít a korai, rajzfilmes jellegű interaktív mozikéhoz. A játékosnak az akciódúsabb jelenetek során a képernyőn megjelenő utasításokat kell követnie, hol egy gombot kell megnyomni, hol a vezérlő analóg karját megfelelő sebességgel és megfelelő irányba mozgatni, hol magát a vezérlőt mozgatni, forgatni, annak megfelelően, hogy a szereplő éppen milyen akcióra, védekezésre, támadásra készül. Az irányítás furcsának tűnik eleinte, de gyorsan megszokható, és a későbbi jelenetek során igazolást is nyer a fejlesztők választása.

Ethan egyik próbatétele során például öt percig kell a menetiránnyal szemben száguldoznia az autópályán úgy, hogy a táv felénél rendőrök is a nyomába erednek. Már maga az alapszituáció is sokkoló, de a játékos még jobban bele tudja élni magát a főhős helyzetébe, hiszen elég egyszer hibázni, rossz gombot nyomni, és a történet rögtön más, valószínűleg tragikus kifejlet felé veszi az irányt. Az elrontottnak tűnő jelenetek ugyan újrajátszhatók, de ha már több jelenettel korábban megváltozott a sztori iránya, akkor vagy elölről, vagy az adott jelenettől kell újrakezdeni a játékot, hogy sikerüljön az összes szereplővel eljutni a végkifejletig. 

Megviselik az esős napok a főhősünket

A hibáknak, a meghozott döntéseknek komoly súlyuk van, a főszereplők halála nem jelenti automatikusan a játék végét, a gamer egész egyszerűen más történetet ismerhet meg a végigjátszás során. Ez persze nagy előnye is a játéknak, az origami gyilkos története többszöri végigjátszás után is bőven tartogat meglepetést. A képernyőn megjelenő grafika valóban elképesztő, a fejlesztők minden helyszínt maximálisan kidolgoztak, de ami még fontosabb, az új technológiának hála a karakterek érzelmeket sugároznak, és emberként viselkednek, erre nem nagyon volt még példa a játéktörténelemben.

A nagyjából tíz órányi hosszúságrúra nyújtott, számtalan történeti elágazással és befejezési lehetőséggel rendelkező interaktív mozi sokkoló, nyomasztó, de azoknak, akik nyitottak az újdonságra és minimális empátiával rendelkeznek, biztosan maradandó élményt nyújt. A Heavy Rain csak PlayStation 3 platformon érhető el, a kalandjátékosoknak, az akciójátékokba belefáradt, újszerű játékmenetre vágyó, felnőtt gamereknek mindenképpen érdemes kipróbálniuk.