Larry Hagman a Dallasról, karrierjéről és a szervadományozásról

Magánprogram keretében Budapesten járt Larry Hagman amerikai színész-rendező, a Dallas világhírű J. R. (Jockey) Ewingja. Az 1995-ben májátültetésen átesett sztár ellátogatott a Hungarotransplant központjába, ahol filmes pályafutásáról, életéről és humanitárius elkötelezettségéről nyilatkozott a magyar sajtónak.

Larry Hagman karrierje színházi alakításokkal indult, és számtalan filmszereppel folytatódott, sztárstátusát mégis két televíziós sorozatnak, főként a Dallasnak köszönheti. Először az itthon nem vetített I Dream of Jeannie csetlő-botló űrhajósaként hódította meg az amerikai nézőket. J. R. (Magyarországon Jockey) Ewing, az ármánykodó olajmágnás figurájával világszerte kultuszt teremtett, sőt beválasztották minden idők száz legnagyszerűbb tévés karaktere közé. A South Fork-i birtokon élő milliomoscsalád mindennapjait példátlanul hosszú ideig, 14 éven át vetítették a tengerentúlon.

A visszhang nyomán több széria született, melyek nagy részét a színész rendezőként és producerként is jegyezte. A nemcsak művészként, hanem életművészként is ismert Hagman játéka tehetségén túl azért is lehetett olyan hiteles, mert a vitalitás, a humor és egy bizonyos kedvtelés nem állt távol tőle. Mint korábbi nyilatkozataiban elmondta, sokáig példaképei, John Wayne és más férfi hősök habitusát követte, amihez öt évtizeden át hozzátartozott az alkohol. 1995-ben elvégzett májátültetése sorsfordulót jelentett a sztár életében.

Bölcs mértéktartással éli ki kalandvágyát, imádja Harley Davidson motorját, az utazást és öt unokáját. Ugyanakkor szakmai pályafutásánál is fontosabbnak tartja humanitárius tevékenységét, melyre rengeteg energiát fordít. Sokáig töltötte be a dohányzásellenes kormányszervezet elnökének tisztét, támogatója Susan G. Komen mellrákalapítványának. Az amerikai kormány szervadományozási tanácsadójaként járja a világot, személyesen szervezi a kampányt, hogy felhívja a figyelmet az ügyre. Legendás humorérzéke itt is megnyilvánul: tízezer dolláros címletet nyomtatott, rajta a felirat: A texasi egyesült állam, alul: "Hasznosítsd magad újra!"

Harmadik alkalommal látogat Budapestre, ahová ezúttal is felesége, Maj Axelsson kísérte el. A svéd származású divattervezőnő, aki 48 éve a társa, ma is ugyanolyannak látja, mint amikor Angliában találkozott a légierő kötelékében szolgáló Hagmannel. A legszórakoztatóbb férfinak, aki kiszakítja a munkából, és mindig megnevetteti. "Larry optimizmusa a válságban is megmutatkozott. Teljes bizalommal állt a műtét elébe, egyáltalán nem félt. Nyugodtan ébredt fel az operáció után, és lassan megszabadult azoktól a testi-lelki szokásoktól, amelyek feleslegessé váltak az életében" - mondja. Családja mindenben támogatta, lánya tagja volt a műtétet végző csapatnak, így aktívan részt vett a szervezésben és az ápolásban.

Felesége ma sem tud magyarázatot a Dallas hihetetlen népszerűségére. A Ki lőtte le Jockey Ewingot? című epizódot 350 millió tévénéző látta világszerte, ami minden idők második legnagyobb nézettségét jelenti a médium történetében. "Egészen elképesztő volt látni a sikert, amely az összes társadalmi réteget megérintette. A politikusok is rajonganak érte. Egyszer a repülőn odajött hozzá egy férfi, és közölte, hogy a hátsó sorban ülő Jacques Chirac szeretne vele beszélgetni. Egy óráig teljesen belemerült az elnökkel folytatott társalgásba" - fűzi hozzá Maj Axelsson. A felmérések azt bizonyították, hogy a várakozásokkal ellentétben nem a "jó fiú" Bobby, hanem bátyja volt a nézők kedvence.

Az elemzők nagy része úgy látja, Jockey Ewing az archetipikus és erős férfi szerepmodelljét testesítette meg, aki minden helyzetet képes uralni, s akinek egyénisége miatt még a túlzásait is megbocsátják. "A texasi imázs közvetítésénél a férjem gyerekkori tapasztalatait kamatoztatta. Apja egy nagy olajvállalatnál dolgozott ügyvédként. Larry tinédzserként maga is munkát vállalt a cégnél, és alaposan kiismerte kollégái jellemét. Mindig azt szokta mondani, hogy az olajmágnások az életben sokkal gonoszabbak és könyörtelenebbek voltak, mint ahogyan ő formálta meg őket a filmvásznon" - mondja a feleség. Szerinte Hagman egyik legemlékezetesebb alakítása Mike Nichols Primary Colors című filmjéhez fűződik.

A mozi független szellemisége miatt nem sorolható a tipikus hollywoodi mozik közé, ahogyan ők sem feleltek meg soha a kaliforniai sztárokról alkotott képnek. Nem járnak partikra, szabad idejüket baráti és családi körben szeretik eltölteni, életstílusukban nincs semmi csillogó. Maj Axelsson úgy véli, betegség esetén ugyanúgy meg kell őrizni a pozitív beállítottságot, amint ez az amerikaiaknak sikerült a terrortámadások után. "Már épül a World Trade Center helyén álló múzeum, a New York-iak magukhoz tértek a trauma után. Az élet a szörnyűségek után is megy tovább."

Larry Hagman a gyakorlatban igazolta ezt a filozófiát. Hite és sármja a régi, hiszen bevallása szerint kétszer született: először 1931-ben, amikor a texasi Fort Worthben világra jött, majd 1995-ben, amikor a szervátültetés megmentette az életét. Filmszerepei közül szintén a Primary Colorst tartja az egyik legemlékezetesebbnek. "Egészen más környezetben és hangulatban játszódott, mint a többi mozi. Ugyanakkor nagyon szerettem az I Dream of Jeannie-ben megformált figurát. Másik kedvencem a Dallas volt, amit soha nem untam meg. Bobbyval, azaz Patrick Duffyval rengeteget jártunk horgászni, s a Sue Ellent (nálunk Samanthát) alakító Linda Grayjel mély barátságot kötöttünk" - nyilatkozta a sztár. A Dallast egyedi jelenségnek tartja a televíziózásban.

"Három milliomos, az apa és két fia egy birtokon, egy házban élt együtt a feleségekkel. Érdekes, hogy a három párnak külön hálószobája, ám közös fürdőszobája volt, s az utóbbit minden szempontból abszurdnak tartom. Ezért valójában fantasy-sorozatnak is tekintettem az egészet" - vélekedik Hagman. Jockey népszerűsége szerinte a hatalomszeretetnek tudható be, hiszen a figura gazdagságával, befolyásosságával és a gyönyörű nőknél aratott sikereivel sokak vágyálmát valósította meg. "A körülötte sürgölődő asszonyok természetesen mind meg akarták változtatni, de ha sikerült volna, akkor már nem is tartottak volna rá igényt" - ironizál a színész-rendező. A karakter mindenesetre annyira beépült a köztudatba, hogy a szájából elhangzó vitriolos szellemességeket ma is gyakran idézik, s a Jockey Magyarországon - átírva - hivatalos keresztnévvé nőtte ki magát.

Hagman az utóbbi időben viszszavonult a filmkészítéstől, noha rendezői terveit nem adta fel. Az elmúlt években az írás töltötte ki mindennapjai nagy részét. Hello, Darlin' című önéletrajza ősszel jelent meg az USA-ban, Angliában és Franciaországban néhány hónapja debütált a könyvpiacon. A közönség elsősorban a elfogulatlan őszinteséget értékeli, amivel önmagáról vall. "Életrajzomban mindent megosztok az olvasókkal kisfiú koromtól mostanáig. Anyám a híres musicalszínésznő, Mary Martin volt. Részletesen beszámolok az ő pályafutásáról és a sajátomról, melyek kezdetben összefonódtak, majd a szervátültetés után következő időszakról."

Szerencsés embernek tartja magát, mert hat és fél éve egészségesen él a Puerto Ricó-i donor májával. "Sikerült felkutatnom az elhunyt férfi édesanyját, és beszéltem is vele. Nem múlik el úgy egy nap, hogy reggel, a borotválkozás közben a tükörbe nézve nem adnék hálát neki. Úgy gondolom, a szervadományozás a halhatatlanság egyik módja" - mondja. Energiáját elsősorban családjából meríti, a legfontosabb értéknek a boldogságot és mások segítését tartja. "A műtétem után sokkal együttérzőbb és türelmesebb ember lett belőlem. Lehet persze azt mondani, hogy hetvenéves vagyok, gazdag és sikeres, így nincs okom a sietségre, de komolyan úgy gondolom, hogy egy bizonyos kor után vissza kell adni az életnek, amit kaptunk tőle. A hátralévő éveket a szervátültetés ügyének szeretném szentelni" - búcsúzik Larry Hagman.

Ajánlat:

Larry Hagman hivatalos oldala