A tévékutyák nem harapnak

Hat magyar rajz- és bábfilmkutyát idézünk meg a tévé képernyőjéről. Mindnyájan a legjobbak valamiben, mi mégis sorba állítottuk őket vállaltan szubjektív szempontok szerint. Exkluzív kordokumentumaink között olyan gyöngyszemek találhatók, mint a Mézga család főcímdala cseh nyelven.

Fajta és kor:

Marcipán 1978-ban született, méghozzá a Belügyminisztérium megbízásából, ifjúságnevelő célzattal. Minden bizonnyal snaucer, akinek németes, fegyelmezett természete ideális rendőrkutyává teszi. Pityke őrmester igai szuperrendőr volt, egy magyar Bond, aki főhadiszállásáról korunk technológiájával (térfigyelő rendszer, videótelefon, mesterséges intelligencia) tartotta a szemét a bűnözőkön a távoli múltban. A rendőr-rendőrkutya páros azóta közhely lett a tévésorozatok világában, a jelen kedvencét, Rex felügyelőt évtizedekkel előzte meg Marcipán.

Miben "leg"?

A legszebben Marcipán szirénázik. Más munkája emlékeink szerint nem is nagyon volt, high-tech kutyaházában pihent, és ha gazdáját riasztották, felpattant mögé a motorra, és szirénázott a forgalomban (mindketten sisak nélkül, ejnye, belügy). Az írók között volt Peterdi Pál, a sorozat humoros hangvételéért ő (is) felelős. De ne feledjük Wolf Péter nevét, aki a jellegzetes zenét szerezte (emlékezetes dallam, jóllehet, erősen hasonlít a Smoke on the water-re), és természetesen Farkas Antal, Marcipán, és Kern András, Pityke magyar hangja is említést érdemel, ahogy a rendező, Maros Zoltán is.

Négy csontot kap tőlünk. A sorozatban érezni az építő-nevelő célzatot, de Marcipán túl lusta és szarkasztikus, hogy szerethető legyen. Szirénázása és röhögése pedig klasszikus.