A laza zsebnő és az ijedt szőke

2001-ben startolt az akkor marginális nézettségű Viasat3-on az első magyar valóságshow, a Bár. Hosszú szünet után érkezik a második menet, mi pedig kamerával, fényképezőgéppel a castingra siettünk, hogy meglessük, mivel igyekeznek meggyőzni a jelöltek a válogatókat.

Van, aki annyira ijedt arcot vág, mint aki egy II. világháborús, kéttonnás alvóbombát talál a kiskert végi sufniban, más pedig olyan laza, mintha Al Pacinóval és mondjuk Madonnával költötte volna el a villásreggelit, majd a kitartóan kérlelő Spielbergnek mondott volna ismételt nemet egy szánalmas filmötletre. A castingokon akad, aki teljesen felkészületlenül érkezik, és csak annyit motyog, hogy "ki szeretném próbálni magam", vagy ennyit tud csak dünnyögni, alig hallhatóan, szemlesütve, hogy "meg szeretném mutatni magam", netán bevallja, hogy unaloműzés miatt toporog ott, hogy történjék végre valami. Van, aki csak vigyorog, és nem találja a helyét, mint egy közepesen bepálinkázott, nagyon távoli rokon egy ismeretlenekkel telezsúfolt lagzin, más pedig annyira, de annyira jófej akar lenni, hogy már mindenkinek apró idegrángások jelennek meg szemei alatt miatta, és legszívesebben valami masszív berendezési tárggyal dobálná meg a tagot.

A válogatásokat rendező stáb persze inkább azokat kedveli, akikben van energia, akik élnek, kreatívak, szellemesek, közvetlenek, egyáltalán: valamilyenek, van stílusuk. Ha a felhívás után ilyen nem akad a hálóba kellő számban, akkor hasonló történik, mint A Birodalom visszavág elején, mikor keresőrobotok százai indulnak fellelni a bujkáló felkelőket: a megfelelő szereplők megtalálása végett kiküldött megbízottak járják a szórakozóhelyeket, strandokat, kávézókat, Pesten és vidéken, hogy megszólítsák és castingra rendeljék a megfelelően sármos pasikat, csábító nőket, azokat, akik a legnagyobb hülyeségeket vagy legátlátszóbb hazugságokat is képesek a kommunikációs szakemberek által alaposan felkészített szóvivők magabiztosságával elmondani.

A Viasat3 és az Interaktív illetékesei ötszáz jelentkezőt néztek meg, az újságírók, fotósok pedig csak a második fordulóban kapcsolódhattak be: hatvan fiatal reménykedhet még abban, hogy ősztől a képernyőn lehet minden este, és ettől valami radikális fordulat áll majd be az életében. Mint a castingot levezénylő tévések elmondták a helyszínen, sokan jöttek eleve a vendéglátóiparból, és távlati terveikben saját bár, kocsma, presszó, étterem nyitása szerepel.

Ritkán jönnek emberek a szánalmas "médiában szeretnék dolgozni" dumával, inkább kalandot keresnek, illetve sokan tudják, sejtik, hogy miképp lehetne kamatoztatni az ismert arcot később. Mint egy stábtag elmondta, akadt most is olyan nő, aki a VV2-ben feltűnt, majd hamar eltűnt Pandorához hasonlóan szemrebbenés nélkül villantotta pucér melleit az előszelektáló csapat előtt, mondván, "úgyis arra kíváncsi mindenki". Tévedett, mert ez a show 12-es karikával megy majd, azaz a vetkőzős jelenetek csak a neten futnak majd.

Nézd meg videón!

Nézz sok képet!

Az első Bár még 2001-ben nyitott, mikor a műfaj még nem is gyerekcipőben járt itthon, hanem inkább ötcentis zokniban, rugdalózóban fetrengett, meglepően tiszta pelenkában. A cucc csak később került bele, 2002 őszétől, 2003 elejétől (Pandora, Segal és társaik) kezdett igazán rossz hírük lenni a valóságshow-knak, de ahhoz már nem volt köze a Bár első garnitúrájának. Viszonylag gyanútlan fiatalok voltak, jórészt szegediek, egészen normálisan viselkedtek mindvégig. Mivel akkor a csatorna lefedettsége is más volt, a műsor egyszázalékos nézettséggel ment, így a játékosok nem is kerültek színes magazinok és bulvárlapok címlapjaira, pláne nem foglalkozott velük a Fókusz, nem mentek a TV2 reggeli műsorába sem - logikusan, hiszen rivális tévéről volt szó.