Az X-akták hatása a sorozatokra

A legendás sorozatok hatása évekig megmarad, és persze a későbbi szériákra is komoly hatással vannak. Most tekintsünk el attól, hogy a legújabb X-akták-film milyen volt, és koncentráljunk a sorozatra, mely szinte példátlan sikert ért el: kilenc évadon keresztül maradt képernyőn, és ez csak a legnagyobbakról mondható el.

Hatással voltak

Nem mondhatnánk, hogy az X-akták megvalósításában, alapötletét tekintve újat hozott volna, hiszen korábban is voltak a természetfölöttivel foglalkozó sorozatok, gondoljunk csak az 1974-es Kolchak: The Night Stalker című klasszikusra, melyben egy riporter nyomozott furcsaságok után, de a témát mégis csak az X-akták tudta legmagasabb szinten megvalósítani. Eddig.

A remek karaktereken és az érdekes alaphelyzeteken kívül a készítők remekül hozták össze a humort, a horrort és a drámát, ráadásul az egész mixtúrát nyakon öntötték ufókkal, misztikummal, majd pedig egy titokzatos összeesküvéssel a tetején tálalták a nézőknek. Ha közelről megnézzük a sorozatot, rájöhetünk, hogy valójában csak egy "monster of the week" széria volt, vagyis hetente újabb és újabb szörnyekkel, rémségekkel, parajelenségekkel kellett szembenézniük főhőseinknek.

Ezt a "minden héten új kihívás" rendszert később több, természetfölöttivel is foglalkozó sorozat is átvette. Példának okáért a Superman fiatalkoráról szóló Smallville is minden epizódban egy újabb meteorfertőzöttel, egy különös képességekkel rendelkező "mutánssal" foglalkozik, miközben persze maga a háttértörténet és szép lassan halad előre. Mint ahogy hasonló, de az X-akták-ra jobban hajazó filozófiát követett a már említett Kolchak: The Night Stalker feldolgozása, a 2004-es Night Stalker, melyet az a Frank Spotnitz, aki az X-akták mellett a második mozifilm forgatókönyvírója is volt.

Napjainkban a természetfölöttivel és a minden héten újabb leselkedő veszéllyel leginkább az Odaát (Supernatural) foglalkozik, melynek készítői elmondásuk szerint az X-akták óta halott, horroros, thrilleres és leginkább misztikus műfajt szerették volna sorozatukkal feléleszteni. Ha azt nézzük, hogy az Odaát idén már a negyedik szezonjába lép, akkor mondhatjuk, hogy mindezt sikerrel tették, még akkor is, ha Winchester testvérek inkább klasszikus horrorfilmek lényei ellen hadakoznak.

Az Odaát esetében, akárcsak az X-akták-nál, az első évad után egyre erősebbé vált az egész történetet behálózó szál, s míg az első részekben általában városi legendákkal foglalkoztak a fiúk, az azokat okozó szellemeket próbálták "jobb belátásra bírni", addig a folytatásban sokkal több információt tudtak meg a nézőkkel együtt a háttérben zajló eseményekről. Ezek hatására a harmadik évad zárórészében odáig voltak kénytelenek elmerészkedni, mint azelőtt még soha.

Azt pedig a sorozatokat ismerő közönségnek nem is kell különösebben részlétezni, hogy az X-akták-ból kölcsönvett háttérben folyó sötét üzelmek, összeesküvések milyen sok sorozatban bukkannak fel napjainkban is. Sőt, olyannyira túlcsordultak az efféle összeesküvésekre és összeesküvés-elméletekre építő szériák, hogy az utóbbi időben szinte kivétel nélkül meg is buktak, mivel a közönség úgy döntött, hogy nincs szüksége olyan sorozatra, melyből ha csak egy részt is kihagy, akkor nem tudja követni.

Egy jó tanítvány: Odaát

Épp ezért volt egyfelől meglepő, másrészt - paradox módon, a korábbi sikerek miatt - logikus is, hogy 2008/09-ben ismét megpróbálják feléleszteni az X-akták műfaját. J. J. Abrams (a titkokkal terhelt Lost és az Alias készítője) összefogott a Transformers-t író Orci-Kurtzmann duóval, és megalkotta a Fringe című scifi-sorozatot, melyre azonnal lecsapott a Fox csatorna, és berendelt belőle 13 epizódot.

Hívő és szkeptikus

A szeptember elején induló széria J. J. Abrams elmondása szerint a régi klasszikus hagyományait eleveníti fel, hiszen éppúgy megmagyarázhatatlan dolgok iránt nyomoz az FBI, mint Mulderék idejében, azzal a különbséggel, hogy ezúttal inkább a tudomány felől fogják megközelíteni a problémás kérdéseket. A Fringe alapfelállása szerint ugyancsak egy Mulder - Scully, hívő-szkeptikus tengelyre fog építeni, hiszen a főszereplő FBI-ügynöknő egy a 70-es években furcsa dolgok létrehozásában aktív, de azóta megháborodott tudóssal próbál szót érteni annak fia segítségével.

J. J. Abrams egyébként a Fringe-dzsel kapcsolatban sietett megjegyezni, hogy a széria nem csak hangulatában, de még felépítésében is az X-akták-ra fog hasonlítani, hiszen ugyanúgy lezárt történeteket fognak elmesélni az egyes részekben, melyeknek lesz elejük, közepük és végük, s így a nézők gyakorlatilag bármikor becsatlakozhatnak a sorozatba. Persze, hogy a rajongók is kiszolgálva érezzék magukat, egy szép lassan kibomló cselekménnyel is ellátják a történetet, de mint az Alias-ban, nem fogja senki azt tapasztalni, hogy két rész alatt az addigi jókból rosszak és a rosszakból jók lettek.

Az epizodikus sorozatra való törekvés ugyan lehet, hogy valamilyen szinten csalódást okoz a Lost vagy a Hősök rajongóinak, de Abrams meglátása szerint ez a túlélés útja, hiszen az amerikai nézettségi listák élén lévő tíz sorozatból kilenc hasonló szerkezettel bír, és ez biztos, hogy nem lehet véletlen.