Antihősök, lúzerek a román krimiben

Mi a logikai összefüggés a térdkalács, a gyutacs, a vadkan és a feszítővas között? Ha nagybetűvel írjuk őket, akkor tulajdonnevekké lesznek, és a Jó fiúk román krimi szereplőit tisztelhetjük bennük. Talán a neveket nem kellett volna lefordítani, amúgy a sorozat szórakoztató, vállalható.

A Duna tévén csütörtök este 11 után kapott helyet a Jó fiúk, és érdemes egy esélyt adni nekik, mert valószínűleg nem véletlenül van jó periódusban a román filmgyártás: mindenféle díjakkal gazdagodnak nemzetközi fesztiválokon (erről bővebben itt), így a tévére készült sorozatot sem árt csekkolni.

Erős kezdést kapunk, ahogy egy krimisorozattól azt el is várja az ember: szemrebbenés nélkül lő le egy fickó egy derék öreget, aki nem mellesleg hamis útleveleket készített nagy műgonddal, prostitúcióra kényszerülő román lányoknak. A hidegvérrel elkövetett gyilkosság után kommandós akciót látunk a képernyőn, megriad a kokós-kurvás-medencés buli jómódú, tisztességtelenségben megőszült népe - a rendőrség pedig pont lekapcsolja azt az ügynököt, aki hónapok óta igyekszik beépülni, hogy rávilágítson a lokális alvilág zavaros, kusza működési mechanizmusaira.

Ebből is látszik, hogy a poénokat sem hagyta ki a stáb, ahogy a fekete, de legalábbis mulatt rendőrfelügyelő is kap pár tréfásnak hitt beszólást, hol majomnak nézik, hol a kávé színére tesznek utalást - lényeg, hogy egy amerikai krimiben, a politikai korrektség miatt ilyesmi elő nem fordulhatna. A krimi feszültsége mellett szépen adagolják tehát a humort, ebben mindenképp verik a mi Tűzvonalban-unkat, mely sokkal inkább a jellemfejlődésre, drámai szituációkra, interakciókra fókuszál, komolyabban veszi magát. A Jó fiúk még két idétlen, bárgyú zsarut is felvonultat, akik első pillantásra már a pulóverük alapján is lúzerek, de ahhoz elég okosak, hogy a lövöldözés után fél perccel érkezzenek, ha már tiszta a terep. Elrejtett, kis poénok is vannak, melyeket csak a figyelmes szemlélő vesz észre: az egyik bűnöző lakásában például egy rendőrautó-matchbox van kitéve a polcra.

A 18-as karika azonban mégsem a Duna tévé óvatossága miatt van, inkább a prostitúció, drogfogyasztás megjelenítése, az erőszak ábrázolása tette ezt a sorozatot késő éjszakára - arról nem is szólva, hogy az egyik jelenetben szado-mazó előjátékot űznek a szereplők. Teljesen eredeti ez a széria sem tud lenni: a két, egymásnak ellenszenves zsarut egy csapatba teszi a nagyfőnök (mint számos krimiben), a képi világ sárgában úszik (mint a CSI: Miami-ban), a kamera meg sokat mozog, ahogy az a 2000 után készült, akciókkal megtűzdelt nyomozós sorozatokban elvárt.

A helyszínek egyelőre nem jellegzetesek: a toplessbár, ahová obligát módon elvetődnek a főszereplők, bárhol lehetne a világon, ahogy hamburgeres gyorsétterem is, ahol a Boldog szülinapot című dalt éneklő, gyanútlan, kedves kisgyerekekre rárivall az egyik maffiózó, csöndet követelve. Hogy Romániában vagyunk, arra leginkább az utal, hogy a szereplők egy szakadt Daciában ücsörögnek, nem pedig egy Fordban vagy Chevrolet-ben.

Bő három éve mutatta be a Viasat 3 a Matrioshki című, belga bűnügyi sorozatot, amely méltatlanul kevés figyelmet kapott itthon - ennek fő témája a Keletről, Oroszországból Nyugat-Európába került, prostitúcióra kényszerített lányok helyzete volt. Erre a sorozatra hasonlít kissé a mindössze nyolc részből álló, 2005-ben készült, Jó fiúk, melynek szereplői közül ismertebb Dragos Bucur, Florin Calinescu, Stefan Banica, s melynek legfőbb hibája, hogy olyan szereplők jönnek-mennek benne, mint Gyutacs, Térdkalács, Francia, Kazán, Vadkan vagy az ő verőembere, Feszítővas. Ettől kissé rejtői lesz a hangulat, ami viszont a krimi műfajának nem használ annyira - hacsak nem paródiára vágyunk.