Képernyőn a legnagyobb tahó

Január 24-én mutatta be itthon az HBO Comedy az Egyszer fent, ...inkább lent című sorozatot, melynek főszereplője egy korábban sztárként befutott, de időközben lecsúszott baseballjátékos, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy már nem a nők - és férfiak - bálványa. Végtelenül cinikus, bunkó és kötekedő figuraként kissé bonyolulttá válik a társadalomba való visszailleszkedése is.

Az Egyszer fent, ...inkább lent nem széplelkű, érzékeny tévézőknek való sorozat, olyan gyakoriak benne a káromkodások, hogy este kilenc-tíz előtt ne is próbálkozzunk vele, várjuk meg, míg elalszik a gyerek. Amennyiben mi magunk is gyerekek vagyunk, akkor viszont ügyesen kerüljük ki az Eastbound & Down-t, mert könnyedén elsajátíthatunk hibás viselkedésmintákat, ez pedig még könnyebben vezet atyai pofonhoz vagy igazgatói intőhöz.

A bunkó sorozatkarakter, amit Kenny Powers előad, persze nem az első ilyen a televíziózás történetében, akadt már pár szereplő, akit nem kifinomult, filozofikus humora miatt kedveltek a nézők. Az Egy rém rendes család cinikus, gunyoros, beszólós Al Bundyja, bár sokakat megnevetettet, szörnyű lett volna a valóságban apának, hiszen folyamatosan alázta saját családját - a poénok java pont erre épült. Ezzel együtt nem volt egy taszító, ellenszenves véglény, mert az ilyeneket jobbára mellékszerepre szánják, a főbb karaktereket inkább igyekeznek megszerettetni a tévézővel. Az elhízott, Bundesliga-frizurás Kennyvel azonban nincsenek ilyen céljai a készítőknek, mert a fickó maximálisan elviselhetetlen, szeretet annyi benne, mint egy baseballütőben.

A sztori szerint a korábban sikeres baseballjátékos szisztematikusan leépíti magát, már egy egyeneset sem tud dobni, a múltjából igyekszik megélni, de közben végig úgy tesz, mintha ő lenne az atyaúristen, az idol, akit imádtak a nők, és aki heti öt címlapot kapott. A saját életét hangoskönyvre felmondó, kocsijában azt hallgató Kenny Powers a helyét kereső kiskamaszoknál lehet nyerő, akiknél még az imponál, ha valaki folyton részeg, tesz a társadalmi normákra, az együttélés szabályaira, továbbá hangosan és szaftosan káromkodik. A kurvákra és a kokóra bukó Kenny egy hamisítatlan suttyó, ritkán humorizál, de akkor is csak olyanokat mond a középiskolában, mint "jé, az imént erőszakolt meg egy lányt két fickó!", amin persze a tantestület nem tud felhőtlenül kacarászni, inkább a tanerők torkán akad a falat ebéd közben.

Előbb engedünk be otthonunkba egy félszemű, véres bulldogot, mint Kennyt, de testvére mégis befogadja, ettől kezdve persze állandóak a konfrontációk, sem a gyerekek, sem az asszony nem bírják a suttyó rokont. Mivel anyagi problémái vannak, reklámarcnak megy (persze balul sül el minden), illetve elvállal egy tornatanári állást egy iskolában: itt lép a képbe a sorozat úgymond jó nője, a Katy Mixon (a képen) alakította April, aki korábban a sztárral kavart. A színésznő nem különösebben ismert, forgatott egy részt a Két pasi meg egy kicsi-ben és A nevem Earl-ben is: érdekes egybeesés, hogy előbbiben is van bunkó beszólásokkal operáló fickó (Charlie), utóbbinak pedig a főszereplője proli, mint Kenny - de legalább jószívű. Ha már szakmai múlt: a főszereplőt Danny McBride alakítja kiválóan, jelentősebb tévés vagy mozis tapasztalat nélkül. A sorozatnak egyszerre producere és írója is, azaz nem átkozhat mást azért, mert ennyire negatív karaktert agyalt ki neki.

Az itthon az HBO Comedyn látható sorozatból hat részt mutattak be, 2009 februárjában volt a premier az USA-ban. Ha valaki féltucatnyi epizód után mégis megkedveli a sorozat kínálat prosztóhumort, megnyugodhat, mert második évad is készül a lecsúszott baseballsztár kalandjaiból.