hirdetés

Közel áll hozzám a halandzsázás - Debreczeny Csaba a Beugróból

Debreczeny Csaba, a Beugró Plusz társulatának újabb tagja az m1-en futó Szájhősök-ben is játszik, amelyhez fogható sorozattal még nem találkozott itthon. A Hacktion szerinte minősíthetetlen, a kereskedelmi televíziózást elítéli, Marton Róberttel viszont, aki a Jóban Rosszban-ban átvette tőle Kardos doktor szerepét, meg van elégedve. A Beugró-ban halandzsázni szeret a legjobban, és volt már olyan előadása, amelyet végignevetett.

A Beugró Plusz lekerült a Viasat3 műsoráról. Lehet már tudni, hogy mi lesz a sorsa?

Tévéadásként egyelőre nem megy tovább: az a tizenkét előadás, amelyet fel szoktunk venni, most csak a Centrál Színházban lesz látható - ebből március 12-én ment le az első. Nem nagyon lesz egyébként változás, Novák Péter is ugyanúgy benne van kvázi műsorvezetőként, csak most már nem kell kétszer elmondania, ha elront valamit.

Melyik a kedvenced az improvizációs gyakorlatok közül?

Fogalmazzunk inkább úgy, hogy vannak olyanok, amelyek közelebb állnak hozzám. Ilyen az Elfordítás, amikor halandzsázni kell mindenféle idegen nyelveken: ehhez nekem - szerintem a hallásom és a ritmusérzékem miatt - jó adottságom van, folyékonyan tudok úgy beszélni, hogy az spanyolnak, finnek, arabnak vagy németnek hangzik. Szeretem még a Váltóláz című játékot is, amelyben azt adják meg, hogy mikor milyen tónust kell használni. Az klasszikus improvizációs gyakorlat.

A Beugró-nál mennyire csapatmunka a feladatok kitalálása?

Ahhoz nekünk semmi közünk, mi is csak a színpadon szembesülünk a feladatokkal. Szoktak azért lenni afféle edzőtáborok: van egy improvizációs gurunk, Andy Hefler - egy amerikai színész, aki már nagyon régóta itt él Magyarországon -, vele szoktunk az egyes évadok előtt többnapos tréninget tartani.

Milyen volt annak idején ötödikként bekerülni a már összeszokott csapatba?

Akkor már jöttek-mentek a vendégek a műsorban, és először engem is csak vendégnek hívtak. Valahogy szerencsésen alakult aztán a közreműködésünk, én is nagyon jól éreztem magam: Rudival, Győzővel és Liával voltam akkor egy műsorban, úgy, hogy előtte mindegyikükkel dolgoztam már együtt színházban. Akkor ők már tervezték, hogy kellene egy ötödik ember, nagyjából azért is volt a sok vendégeskedés, hogy valahogy frissüljön a dolog. Amikor szóba került, hogy én lehetnék az ötödik, kapásból igent mondtam.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Más itt a dinamika, mint amikor valamelyik társaddal egy hagyományos színdarabban játszotok együtt?

Egészen más, mert itt gyakorlatilag - ha félpercenként váltjuk is egymást - mindannyian főszereplők vagyunk, végig kell beszélnünk, és végig kell koncentrálnunk. Nem az van, mint egy színdarabnál, hogy ülünk, és arról beszélgetünk, amit már hússzor begyakoroltunk. Persze úgyis mindig közbejön valami - leesik valami, vagy felgyullad, mellébeszélsz, elfelejted a szöveget -, de itt meg semmi nincs, csak az, ami ott helyben eszedbe jut. Agyilag sokkal inkább igénybe veszi az embert, mint egy színházi előadás: ott pont előtte van az észmunka, a próbák a macerásak, amíg kitalálja az ember, hogy mit hogyan oldjon meg.

Előre megírt darabokban is szoktál improvizálni?

Mindig adódhat ilyen eset, a legutóbbi, amelyre szívesen emlékszem, Sághy Tomi barátommal történt. Vele a Te furcsa katona! című darabban vagyunk egy színpadon, ahol nekem - aki a darabban is színészt alakítok - 1944. december 31-én a németeknek kell eljátszanom egy német operettet. Tomi bejön, mint Gestapo-tiszt és helyi kultúrfelelős, hogy néhány instrukciót adjon, és ekkor idéz az operettből, ami eredetileg így hangzik: "Sorsunk győzelem vagy Szibéria / E jelben küzd a német nép fia / Ha elhull az ifjú, jő a veterán / Adjátok vissza égi paripám". Ő ehhez képest ezt mondta: "Ha elhull az élő, jő a veterán / Adjátok vissza égő paripám", mire én kapásból kontráztam: "Mindez nagyszerű, alezredes úr, de ugye tudja, hogy nem égő, hanem égi paripáról van szó?" Innentől kezdve végünk volt, mint a botnak, elkezdtünk kegyetlenül röhögni a színpadon. A következő előadáson Egyed Ati barátom alakított nagyot, aki egy rivális színészt játszik a darabban. Megjelenik egy társaságban, ahol mindenkinek adok vodkát, eredetileg úgy, hogy nálam marad egy vizespohárnyi adag, a többieknek normális mennyiség jut. Most viszont valahogy az Egyedhez került a vizespohár, aki onnantól kezdve azt játszotta végig a darabban, mintha halálosan be lenne rúgva.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Az Örkény Színházban jelenleg nyolc darabban is játszol. Melyik áll hozzád a legközelebb?

A János király - de igazából mindegyik előadásunkat szeretem, és ezt bátran merem is terjeszteni. Olyan még nem fordult elő, hogy egy ismerősöm azt mondta, szeretné megnézni egy darabomat, én pedig azt feleltem volna, hogy inkább csináljon más programot aznap estére. A Kasimir és Karoline-t is nagyon szeretem, de igazából mindegyik másért jó: a Pillantás a hídról azért, mert abban kicsi, nyugodt szerepet játszom; a Tarelkin halálá-ban egész más figurát kell villantanom, mint amilyeneket szoktam; a Finitó-t pedig már több éve játsszuk, egészen belenőttem a szerepbe. 

Közben játszol az MTVA Szájhősök című sorozatában is, ahol a pesti éjszakáról kapunk körképet.

Igazából nem is a pesti éjszakáról, hanem egy olyan világról, amilyen itt szerintem nincs is. Ettől függetlenül szerintem ez egyedülálló sorozat: az első rész kicsit macerás, mivel egy évet ölel fel, de valahogy el kellett kezdeni - a vizualitást és vágástechnikát tekintve viszont nem nagyon láttam még itthon hasonlót. Nekem ráadásul ez az első szerepem, amely arról szól, hogy felépítek egy karaktert elejétől a végéig: korábban csak egy-két jelenetem volt filmen vagy sorozatban - illetve a Jóban Rosszban-ban volt komolyabb szerepem, de az meg egy csavargyár volt, csak az adott jelenetekre koncentráltunk, színészileg nem volt rendesen felépítve. 

A Szájhősök-től mit vársz? Hogy lehet úgy megkedveltetni a nézőkkel egy sorozatot, hogy csak havonta adnak belőle egy részt? (A Szájhősök február 17-én indult az m1-en, de a következő epizód csak március 16-án került adásba - a szerk.)

Nem tudom, ezt szerintem valaki nagyon elrontotta, az egésznek a promóciójával, helyzetbe hozásával komoly bajok vannak. Nekem ehhez semmi közöm, színészként teszem a dolgomat: hozzá tudnék szólni, de teljesen felesleges lenne. Az első rész úgy ment le, hogy körülbelül egy héttel előtte hirdette csak ki a Magyar Televízió, és a nyolcórás kezdésből is végül kilenc lett - tehát még aki akarta, az sem tudta megnézni. Többekkel beszélgettünk arról, hogy a második rész előtt legalább az m2-n le lehetne adni az első rész ismétlését, de úgy látszik, az MTVA részéről nem merült fel ez az ötlet.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Látsz még azért olyan produkciót a magyar tévében, amelyben szívesen benne lennél?

A Doktor House-ban vagy a Dexter-ben, de te nyilván magyar sorozatokra gondolsz. Azok közül nem nagyon van, ami megmozgatott volna: néztem például a Hacktion-t, de az szerintem egyszerűen minősíthetetlen, és akkor még finoman fogalmaztam. A látványvilágát szokták kiemelni, de az is hihetetlenül ócska, gyakorlatilag fehérrel és kékkel megvilágított Ikea-bútorokat látunk, üveglapok mögött - miközben rosszul és hülyeségeket beszélnek a színészek. Ez persze az én személyes véleményem, lehet, hogy más másként látja. Benne voltam ugye a Jóban Rosszban-ban, de az akkor még egy másik Jóban Rosszban volt: annak idején az volt a koncepció, hogy - a Barátok közt-tel szemben - színészek legyenek benne, de ma már ott is inkább csak szereplők vannak.

A Jóban Rosszban-ban eredetileg te játszottad Kardos doktort. Annak miért lett vége?

Az a történet több sebből vérzett, én igazából nem is szerettem csinálni. Kapitány Iván (aki a Beugró producere is - a szerk.) akkor felkért egy pilotra, amit, úgy nézett ki, el is tud adni sorozatnak, miután két tévécsatorna is érdeklődött iránta. Úgy éreztem, a két projekt együtt nem fog menni, és a Jóban Rosszban-nál ráadásul épp akkor tárgyaltuk újra a szerződésemet, de nem tudtunk megegyezni: mondtam bizonyos dolgokat, amelyekre ők teljesen más dolgokat válaszoltak. Végül a Hotel című pilotból nem lett semmi - pedig szerintem egészen jól sikerült -, de így sem bántam egy percig sem, hogy kiléptem a Jóban Rosszban-ból.

Követted utána a sorozatot? Mit szólsz Marton Róberthez, aki átvette Kardos doktor figuráját?

Néha belenézek most is a sorozatba, tíz-húsz részenként végignézek egy-egy epizódot, így is tudom követni az eseményeket. Marton Robit kifejezetten kedvelem, és még jó színésznek is tartom. Nagyon vicces volt egyébként visszanézni azt a részt, amikor a többiek - mintha mi sem történt volna - beszélgettek Kardos doktorral, akit már nem én játszottam.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Annak idején miért vállaltad el a szerepet? Valahol úgy nyilatkoztál, hogy elriaszt a Kiszel Tündével és Fekete Pákóval tarkított magyar média színvonala.

Azt komolyan gondolom, hogy az összes kereskedelmi csatorna elmehet a picsába, mert amit művelnek, az kritikán aluli. Van az a pénz, amiért korpásodik a hajam, és persze jól is jött az anyagi biztonság - ezért mentem el annak idején a Jóban Rosszban-ba, de aztán viszonylag hamar, körülbelül másfél év után ott is hagytam. Egyébként a Jóban Rosszban lenne még a legkisebb baja a kereskedelmi televíziózásnak, abban legalább magyar színészek beszélnek magyarul, és van valami történet. VV Attilával, VV Sziszivel és VV Bubuval, illetve a Megasztár-hegyekkel és a Z kategóriás filmekkel viszont nem tudok mit kezdeni.  

Lenne azért olyan celebműsor, amelyet elvállalnál?

Volt már rá példa, hogy felkértek, de arra nemet mondtam. Nekem az a legnagyobb bajom, hogy ezekből a produkciókból egyébként értelmes dolgokat is ki lehetne hozni. A főzős műsoroknak is volt például nézhető része: nem amikor Damu Roland rúgta fel a pörköltes üstöt, hanem amikor Bodrogi Gyuszi bácsi arról beszélt, hogy miért szeret vadászni. Azt gondolom, hogy csak az Örkény társulatából össze lehetne hozni egy izgalmas csapatot: ha mondjuk Pogány Judit, Csuja Imre, Mácsai Pál és Gálffi Laci összeülne, az is érdekelhetné a nézőket. A kereskedelmi csatornák viszont azt gondolják - és ez is az érdekük -, hogy a nézők az általuk kitermelt és felnevelt emberekre kíváncsiak. Klasszikus történet, hogy amikor Kállai Feri bácsi kérni akart valamit a filmgyár büféjében, a fiatal pultoslány azt mondta neki: "Ne tessék türelmetlenkedni, a Pongó művész úr is ki tudja várni a sorát!"    

KAPCSOLÓDÓ CIKK

Most
Top 12 óra
hirdetés
hirdetés
Ajánlat
Ajánlat
Ajánlat