Heti két adással kezdte a magyar tévé

Az MTVA szervezete március 15-től teljesen átalakul, az M1-ből hírtévé lesz, a Duna TV pedig nemzeti főadóvá lép elő, tehát médiatörténeti pillanat közeleg, az eddig ismert közmédiának már csak napjai vannak hátra. Ebből az alkalomból tematikus hetet tartunk, egy cikksorozatban elevenítjük fel a Magyar Televízió legemlékezetesebb, legérdekesebb pillanatait. Az elején kezdjük, első cikkünkben a hazai televíziózás indulását járjuk körül.

Magyarországon a televíziózás viszonylag későn indult el, annak ellenére, hogy a technikai fejlesztésből a magyar Mihály Dénes is jócskán kivette a részét: már 1919-ben létrehozott egy telehor nevű készüléket, amely állóképek közvetítésére volt alkalmas, akár több kilométeres távolságra is. Az itthon elkezdett feltalálói munkát azonban Németországban fejezte be, részt vett az ottani televíziózás elindításában, majd saját céget alapított, amely a készülékek gyártására specializálódott.

Németország húsz évvel előttünk járt

Németország már 1935-ben megkezdte a nyilvános tévésugárzást, a britek BBC-je pedig egy évvel később már a világ első olyan adója lett, amely rendszeresen, napi háromórás műsorral látta el a nézőket. Ezzel szemben Magyarország csak közel húsz évvel később járult hozzá a forradalmi találmány népszerűsítéshez, miután a Minisztertanács 1952-ben határozott arról, hogy 1954-ig itthon is elinduljon a televíziózás.

Mihály Dénes a németeknek segített a tévézés elindításában Forrás: Wikimedia Commons

1954-ben azonban még így is csak kísérleti adások mentek, a Széchenyi-hegyi adótorony is csak egy évvel később épült meg. Miután a technikai fejlesztést a Magyar Postára bízták, annak egyik épületében lehetett először tévézni, a próbaadások során az Erdei sportverseny című rajzfilmet és a Mágnás Miska egyes jeleneteit tekinthették meg a kiválasztottak. A rendszeres és nyilvános műsorsugárzás végül 1957 májusában kezdődött meg, heti kétszeri adással.

Apró képernyőn nézhették a semmit

Ehhez persze először ki kellett építeni egy nézői bázist, így az Orion már korábban belefogott a vevőkészülék fejlesztésébe, és végül egy aprócska, csupán tizennégyszer tizennyolc centiméteres képernyőjű dobozzal állt elő. A készülékek annak ellenére szépen fogytak, hogy otthon egyelőre nem volt mit nézni rajtuk: 1956 júliusában kilenc nap leforgása alatt 150 tévét adtak el az országban (darabját 5500 forintért), az év végére pedig körülbelül hatszáz magyar tévétulajdonos lett.

Egy 57-es címlap Forrás: retronom.hu

Húsvéti focitorna és Bánk bán a műsorban

Innentől kezdve a technikai fejlesztés helyett a tartalom került a fókuszba, vagyis a tévé munkatársainak ki kellett találniuk, hogy mivel szórakoztassák a nézőket. Az Egyesült Államokban ekkorra már az összes alapvető tévés műfaj kialakult, a magyarok azonban teljesen maguktól alakították ki a műsorrendet, folyamatosan ismerkedve a gyártás trükkjeivel.

A kísérleti adásban a Mágnás Miskából mentek jelenetek Forrás: MaNDA

Kezdetben sporteseményeket és színdarabokat vettek át tévés használatra, Szepesi György például az akkori Népstadionból közvetítette a húsvéti focitornát, és a Nagycirkuszban játszott Párizsi jégrevü-t is otthonról nézhette a közönség. Az első színházi közvetítés, amit a magyar tévé leadott, a Bánk bán volt az Operaházból.

Én vagyok a fecskemama

Már 1957-ben heti háromra növekedett az adásnapok száma, Takács Marika és Tamási Eszter személyében pedig megjelentek az első bemondónők is, akik nemcsak a tévé programját ismertették, de meséket és verseket is mondtak a kamerába. Ehhez kötődik a tévés legendárium egyik gyöngyszeme is, miután az első férfi bemondó, Varga József is csatlakozott a csapathoz.

Tamási Eszter és Varga József az 1966-os táncdalfesztiválon Forrás: MTI/Szebellédy Géza

Vargának éppen az esti mesét kellett volna felolvasnia, de képtelen volt végigmondani a szöveget. „Én vagyok a fecskemama” – kezdődött a történet, a korabeli felvételen pedig állítólag már ekkor látszott, hogy a kamera meg-megbillent, az operatőr nehezen fogta vissza a nevetést. Ezután következett egy olyan rész, hogy „itt ülök a tojásaimon, füstös farkamat lóbálja a szél”, amit már Varga sem bírt ki nevetés nélkül, így a képernyőt inkább elsötétítették.

Beindult a nemzetközi cserebere

Ellenőrizni persze nem tudjuk ezt a legendát, mert az adás élőben ment, az anyagot pedig nem vették fel – a nyersanyag drága volt, így inkább a művészi alkotások, a színházi közvetítések és tévéjátékok megörökítésére tartogatták. Az első, kimondottan tévére írt produkció egyébként az 1957 szeptemberében indult Művészet volt, egy interjúkkal és verses, zenés betétekkel tarkított magazinműsor, Várkonyi Zoltán vezetésével.

Innentől kezdve nem volt megállás: decemberben Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című operettjével elkészült a magyar tévé első stúdiójátéka, majd az év végi siker után hagyománnyá vált a szilveszteri kabaré is. 1958-ban már külföldi produkciókat is sugárzott a tévé, megalakult ugyanis az Intervízió nevű szervezet, amelynek keretében Magyarország, Lengyelország, valamint az akkori Csehszlovákia és az NDK cserélgette a műsorait.

Akkoriban - 1957-ben - még alig volt itthon készülék Forrás: retronom.hu

1964-ben aztán elindult a Magyar Televízió első sorozata, A Tenkes kapitánya is, a hasonló vállalkozásokról azonban már egy következő cikkben írunk, összeszedve a legemlékezetesebb szériákat. Kedden ikonikus MTV-sek is emlékeznek a régi időkre az Origón, és utána is számos meglepetéssel készülünk.