Harminc év telt azóta. A Christiania ma is létezik, ma már körülbelül ezer lakosa van, köztük 250 gyermek. A kommuna napjainkban ugyanolyan koppenhágai turisztikai látványosságnak számít, mint a királyi palota, vagy a Kis hableány, s évente legalább egymillióan keresik fel.
Ma is itt él az egyik alapító, a ma már 70 év körüli Leonard Olschansky festő. Számára ez a 24 hektáros terület a tolerancia világon egyedülálló példája: ügyvédek, diákok, tanárok, munkások, alkalmazottak, kézművesek, munkanélküliek élnek itt békében. A felnőttek havi 175 eurót fizetnek a vízért, a villanyáramért, a szemételhordásért, valamint a postáért. A "szabad városban" kávéházak, éttermek, kis üzletek, műhelyek működnek, de bölcsődék és óvodák is. A házaknak minden típusa megtalálható itt a legegyszerűbbtől a legpompázatosabbig. A Christianiát tizenöt közigazgatási egységre osztották, mindegyiknek megvan a maga demokratikus bizottsága.
A városnak sok az irigye és harminc év után is szívesen megfojtanák. Az egykori 68-as lázadók "anarchista" ideáljai nem tetszettek a királyságnak. Többször megpróbálták hatósági erővel felszámolni, de Christiania ellenállt, többek között Koppenhága lakossága szolidaritásának köszönhetően. Végül 1973-ban az akkori szociáldemokrata kormány úgy döntött, hogy "társadalmi kísérletnek" minősíti a Christianiát. Ezt a programját azóta is követi, ma is sok olyan fiatalt mentenek meg, akikről a hatóságok már lemondtak. Ennek ellenére dán jobboldali és szélsőjobboldali politikusok, valamint egyes észak-európai kormányok még mindig követelik felszámolását, arra hivatkozva, hogy legálisan kaphatóak a könnyű drogok és a rendet motoros bandák tartják fenn. (A fölöttébb népszerűtlen helyi rendőrség ritkán jár arrafelé).
Jörgen "Tulipan", egy másik alapító tag az AFP-nek nyilatkozva válaszul elmondta: meggyőződése, hogy ellenzőik nem is tudják, mi folyik a Christianiában. Emlékeztetett arra, hogy 1979-ben betiltottak minden kemény drogot, és kisöpörték a heroin- és kokain-dealereket is. A "christianiták" nem törvényen kívüliek. Adót fizetnek, munkahelyeket teremtenek külső embereknek is, de ragaszkodnak ahhoz a jogukhoz, hogy másképp éljenek." - mondja Tulipan.