A földrengések bolygónk legpusztítóbb természeti jelenségei közé tartoznak, ezért részletes kutatásuk fontos tudományos feladat.
A Föld kőzetburka (litoszféra) lemezekre tagolódik, amelyek egymás felé közelednek, egymástól távolodnak, vagy pedig elcsúsznak egymás mellett. Ezek a lemeztektonikai folyamatok hozzák létre a hegységrendszereket, a vulkánkitöréseket és a földrengéseket egyaránt. Utóbbiak mintegy 75%-a 1 és 100 km közötti mélységben pattan ki (hipocentrum), ahonnan a rengéshullámok sugárirányban terjednek szét s általában ott végzik a legnagyobb pusztítást, ahol először érik el a felszínt (epicentrum).
Az egyik legismertebb földrengésveszélyes zóna a Szent András-törésvonal térsége, amely tulajdonképpen a Csendes-óceáni- és az Észak-amerikai-kőzetlemez egymás mellett történő elcsúszásának övezete. A nyugati parti városgigászok, San Francisco és Los Angeles körül kialakult népességkoncentráció szinte állandó veszélynek van kitéve az évről-évre előforduló földmozgások miatt, miközben folyamatosan várják a "nagy földrengés"-t.
Mindezek miatt az Egyesült Államok Geológiai
Szolgálata (USGS) több mint 20 éve
tanulmányozza a terület geológiáját
és felszín alatti viszonyait, a törésvonal
egyik különösen aktív szakaszán
található Parkfield településen. A
város szinte olyan, mint egy "természetes
laboratórium": 1857 óta 22 évente előfordult
egy a Richter-skála szerinti 6-os erősségű
földrengés, s a közepes erősségű
illetve gyengébb rengések ennél sokkal
gyakoribbak. Éppen ezért kissé furcsa, hogy az
1988-1993 között várt, következő 6-os
erősségű földrengés már 10
évet késik.
Nagy problémát jelent azonban, hogy a földrengéseknek inkább csak pusztító hatásai figyelhetők meg a felszínen, s a földrengésmérő műszerek (szeizmométer, szeizmográf) igen kevés információval szolgálnak a mélyben zajló folyamatokról.
Ezért Parkfield térségében különös vállalkozásba kezdtek: 2 km mély lyukat fúrnak a törésvonal kőzetrétegeibe, a kemény gránitrétegek miatt csak 4-5 m-es óránkénti sebességgel. Ám ez csak egy kísérleti fúrás, mert a végső cél egy 4 km mélységű furat elkészítése, amelynek az alján egy földrengéskutató állomást alakítanak majd ki (ehhez azonban az amerikai Kongresszus ősszel várható anyagi támogatására lesz szükség).
A kísérlet a Safod elnevezést kapta (San Andreas Fault Observatory at Depth), s a kutatók azt remélik, hogy a vizsgálatok során az eddigieknél sokkal közelebbről tanulmányozhatják majd bolygónk rázkódásait - az esetleges geokémiai változásokat éppúgy, mint az illó- és kőzetnyomás, valamint a kőzetfeszültség ingadozásait.
A kutatások végső célja természetesen az, hogy minél pontosabban előre jelezhető legyen a földrengések kipattanásának időpontja, helyszíne, illetve a rengések erőssége. Napjainkban ugyanis csak bizonytalan jóslatoknak tekinthetők a szeizmológusok becslései, illetve gyakran csak annyi mondható, hogy egy adott területen mekkora valószínűséggel fordul elő egy adott erősségű földrengés a következő évtizedek során.
A Safod-program szempontjából tehát az lenne a legkedvezőbb, ha nem maradna el teljesen a következő 6-os erősségű földrengés-esemény, bár jól jönne még néhány év késés, amíg a kutatóállomás teljesen elkészül 4 km-rel a felszín alatt. Abban viszont csak reménykedni lehet, hogy a rengés minimális felszíni pusztítással jár majd együtt.
Korábban az [origo]-ban:
Súlyos
földrengések 1990 óta
2002. március 27. A legfrissebb hírek szerint
ezernyolcszáz halottja is lehet annak a
Richter-skála szerinti 6-os erősségű
földrengésnek, amely 2002. március 25-én
rázta meg Pakisztán és Afganisztán
északi részét.
Erős
földrengés Mexikóban
2001. október 8. A Richter-skála szerint 6,1-es
erősségű földrengés rázta meg
vasárnap Mexikó délkeleti részét, de
egyelőre csak anyagi károkat jelentettek. Lakott
területen egy ekkora erősségű rengés
már nagyobb méretű károkat okozhat.
Ma
földrengés lesz Nagy-Britanniában
2001. szeptember 7. A világ legnagyobb szabású
tudományos kísérletére készülnek
ma a brit iskolások.