Kétszáztizenöt éve hunyt el Carl von Linné

Vágólapra másolva!
Kétszáztizenöt éve, 1778. január 10-én halt meg Uppsalában Carl von Linné svéd természettudós, a rendszertan atyja.
Vágólapra másolva!
Forrás: Univ. of Tromso
Carolus Linnaeus (1707-1778)

Linné 1707. május 23-án született a smalandi Rashultban, apja lelkész volt. Már nyolcéves korában kitűnt a botanika iránti érdeklődése. Lundban és Uppsalában tanult, az utóbbi város egyetemén szerzett orvosi diplomát. Itt találkozott Olof Celsius botanikussal, aki nagy hatással volt rá. 1729-től Peter Artedivel együtt dolgoztak az élőlények rendszerén. 1730-tól, 23 évesen botanikát tanított az egyetemen, majd a Lappföldön kutatott az Uppsalai Tudományos Akadémia megbízásából. A gyűjtött anyag alapján 1737-ben Amszterdamban publikálta A lappföld flórája című munkáját.

1735-ben Hollandiában adta ki a Systema Naturae-t, A természet rendszerét, amelynek első kiadása mindössze 11 oldalt tett ki. Rendszere hierarchikus, a fajokat nemzetségekbe, azokat rendekbe, a rendeket pedig osztályokba sorolta. A faj meghatározásával megalapozta a modern biológiát. A Systema Naturae kéziratát - néhány hónappal Artedi halála előtt - megmutatták Jan Frendrik Gronovius neves botanikusnak, aki oly magasra értékelte azt, hogy saját költségén adatta ki.

1737-ben jelent meg A növények nemei (Genera Plantarum), 1753-ban A növények fajai (Species Plantarum); e két művét a tudományos világ a virágos növények és páfrányok nevezéktanának alapjaként fogadta el. Linné a növények osztályozási rendszerét főleg a szaporítószervek, virágok részeire, a porzók és bibék számára alapozta, mivel ezek az evolúció során kevésbé változnak. Ő maga is elismerte, hogy rendszere mesterséges, de nagy előnye, hogy az egyes növények helye gyorsan meghatározható. Abban az időben oly gyors tempóban fedezték fel a világ flóráját, hogy nem volt lehetséges egy átgondoltabb besorolás kialakítása. Linné rendszere annyira bevált, hogy épp alkalmazásának egyszerűsége akadályozta meg egy tudományosabb szisztéma bevezetését. Később megpróbálkozott egyéb alaktani tulajdonságok és élettani jelenségek számbavételével is, a rendszerét érő kritikák azonban csak az első változatokat vették figyelembe. "Isten teremti, Linné elhelyezi" - gúnyolták őt, mesterséges rendszere azonban a természetes rendszerezés előfutárának tekinthető.

Forrás: Univ. of Berkeley
Systema Naturae

Az állatok rendszerezésénél a gerincesek első osztálya az emlősöké, ezen belül az első rend a főemlősöké. Ennek első nemzetsége az ember, közvetlen szomszédságában a majmokkal. Ez igen nagy merészség volt a 18. században, bár ezzel Linné nem rokonságra, csupán alaki hasonlóságra utalt. A mikroszkopikus lényekkel keveset foglalkozott, csoportjukat "Chaos"-nak nevezte, de egy előadásában felvetette, hogy a fertőző betegségeket talán ezek a "láthatatlan férgek" okozhatják.

Az ásványokat szabályos kristályaik oldalszáma, s kémiai hasonlóságuk alapján rendszerezte. A "természet három országát" az alábbiak szerint különítette el: az ásványok növekednek, a növények növekednek és élnek, az állatok növekednek, élnek és éreznek.

A faj fogalmát John Ray angol természetbúvártól vette át, aki azt 1686-ban használta először. Linné Ray meghatározását a következőkkel egészítette ki: Annyi faj van, amennyit kezdetben megteremtettek. E negatívumot a változatok bevezetésével enyhítette, elismerve, hogy a fajok időnként megváltozhatnak. Ezt a gondolatot további száz év múltán Darwin vitte tovább.

A Systema Naturae szerzője életében 13 kiadást ért meg, 2000 oldalra bővült, és elsőként összegezte az addig ismert, több tízezer növényt és állatot, valamint ásványt. (Ma egymilliónál többre becsülik az ismert állat- és növényfajok számát.)

Forrás: Univ. of Berkeley
Linné fiatalkori képe

Linné 1736-ban Angliába ment, majd Hollandiában fejezte be Hortus Cliffortianus című munkáját. Párizsban is járt, a Francia Akadémia levelező tagja lett, majd 1738-ban orvosként Stockholmban telepedett le, sikerei révén a királyi udvar orvosa lett. 1739-ben megnősült, majd bejárta a Keleti-tenger szigeteit. Két év múlva kinevezték az uppsalai egyetem medicina tanszékére tanszékvezetőnek. 1742-ben végre elérte áhított célját: a botanikai tanszék vezetői posztját. Tanulmányt írt az akkor ismert betegségekről, összeállította hazája természetrajzáról a Flora Suecica és a Fauna Suecica című köteteket. 1748-ban jelent meg Hortus Upsaliensis (Uppsalai kertek), 1751-ben Philosophia Botanica című műve. A spanyol király meghívta őt, de Linné visszautasította az ajánlatot. 1761-ben svéd nemességet kapott, 1757-es hatállyal. 1764-ben nyugalomba vonult. 1774-ben szélütés érte, s négy évvel később meghalt.

Linné vezette be a binomiális nomenklatúrát, a növények és az állatok kettős latin elnevezését, külön nevet adva a nemnek és a fajnak. A fajok többsége ma is a tőle kapott nevet viseli. 1738-ban ő alapította meg a Svéd Tudományos Akadémiát, melynek első elnöke lett, s létrehozta az uppsalai természetrajzi múzeumot. Kéziratait, növény- kagyló- és rovargyűjteményét a Linné Társaság gondozásában Londonban állították ki.